A rózsaszín máz mögött

2021. február 13. 20:42 - Dalma91

Az állatorvoslás nem csupa rózsaszín máz.
Nem csak cuki cicusokat oltok, és aranyos nyusziknak vágom a karmaikat.


150190785_5013586845378867_1347467651226101859_n.jpg
Nap mint nap dacolok a halállal, és néha vesztek...És ez megvisel!
Független attól, hogy tudom hogy nem menthetem meg Isten minden kis teremtményét, de minden alkalommal úgy megyek be a kezelőbe, a műtőbe, hogy elhiszem hogy sikerülni fog.
Az utolsó pillanatig elhiszem, amikor már senki sem, akkor is amikor már reálisan látom, hogy nincs esély a gyógyulásra...

Utána meggyászolom. Nem érzem át ugyanazt a fájdalmat, mint a gazdái.
Ez egy másféle fájdalom...


Nem tudok egyszerűen csak rálegyinteni, hogy ez csak egy kutya volt, mert ez nem igaz. Napokig foglalják le a gondolataim ezek a kutyák, rágódom egy-egy ilyen eseten.
Van, hogy bűntudatot érzek még akkor is, ha nem az én hibámból történt, ami történt. Néha haragot.... Miért nem lehetett hamarabb hozni az állatkát, ha látták hogy nincsen jól. Haragot, mert miért van az, hogy nekem fontosabb az ő kutyájának az életem, mint saját magának...
Kicsit haragszom magamra is, hogy miért nem sikerült megmenteni még akkor is hogyha tudom, hogy nem az én hibám, ha néha veszitek és a halál nyer ellenem...

Gondolkozom azon hogy mit csinálhattam volna jobban, hogy hol hibáztam, hogy hol lehetett az a rész, amin elcsúszott esetleg a művelet. Nem mindig találok részt, nem mindig találok hibát.
Egyszerűen csak ilyen a természet, a biológia.

149922154_796098877658306_839629069643621970_n.jpg
Aki foglalkozik műtétekkel, sebészettel mindennap felcsattintja a kesztyűt, és mindennap vállalja a kockázatot, hogy az adott kis élőlény, az adott kis szervezet nem úgy reagál ahogy szeretnénk..
Mert beteg, mert idős, mert olyan a genetikai háttere, vagy csak egyszerűen az élet nem szabott ki neki többet.

Hazamenni is ezt megemészteni nem könnyű. Akinek ez könnyű, vagy félvállról veszi az nem tiszteli eléggé se a munkáját, se az  életet!

150057196_1956496811165092_5586731177633784583_n.jpg

komment

A ló másik oldalán

2020. szeptember 17. 23:48 - Dalma91

Mikor úgy gondolom fontosak az éves szűrővizsgálatok, akkor azt komolyan is gondolom.

Ok, lehet mondani,  hogy nekem könnyű, mert bármikor megvizsgálhatom a kutyáimat, de végülis a körmös meg bármikor tökéletes manikűrt tud magának varázsolni, szóval ki milyen területen tevékenykedik abból származik előnye.

Daeron éves szűrővizsgálata minden harmadik hónap első keddjére esik. Mivel fontos számomra, hogy jól legyen ezért néha picit túlpörgöm a dolgokat.

Szóval volt 20 perc üres járat a rendelőben, meg egy magányos ultrahang fej, ehhez hozzáadtam egy csipet gyereazasztalravizsgálatrakiskutyámat, ebből született meg az igazi meghökkentés, hogy a mai vizsgálat nem a szokásos, oly hőn szeretett negatív ultrahangos leletet adta.

Sajnos Daeron lépe óriási volt és heterogén szerkezetet mutatott. Már egy ideje figyelgettem, hogy Daeronnak nem csak hatalmas szíve van, de sajnos lépe is.

A szíve csak szeretetben gazdag, de a lépe gócos szerkezetet mutatott.

Nyilván így, hogy tudom mi van a mások által hangyaháborúnak, esetleg adás szünetnek vélt ultrahangos képen, kiégtem.

Mindenkit is megkértem, hogy nézzék meg ugye csak az én szemem romlott egy dioptriát, de sajnos a kollégák is azt állapítottak meg, hogy ennek a lépnek  nincs maradása....

Lehet nem mindenki tudja, de van egy egész régi megállapodásunk Daeronnal... Eddig szépen szót is fogadott... Megígérte, hogy örökké fog élni!

Kissebb kétségbeesések, vérvételek, és a megfelelő forma 1-es kis műtéti rúgdalozó kiválasztása után, előjegyeztük műtétre.
Sokan kérdeztek, én fogom-e műteni?

Kétszer műtöttem saját kutyát, elég is volt.... Szóval Istennek legyen hála, illetve a Főnök úrnak, nem kellett ebbe a projektbe fejest ugranom.

Bekanüláltam, megcsókolgatta, és kiültem az előtérbe, mint egy rendes gazdi. Olyan igazi Fili gazdis gazdi.

7c96b1ff-195e-4195-a116-36aea782f2af.jpeg

Egyet minden orvos tud.... ha a műtét kezdete után 20 perccel, kijön az asszisztens, hogy beszélnünk kell, akkor biztos lebiggyed az ember szájáról a mosoly. 
És hát ez így is történt.

Tudom milyen, hisz én is küldtem már ki gazdihoz a lányokat.

Gyomorösszeszorulós....

Bementem, kiderült, hogy nem csak a lép szerkezete csúnya, de a cseplesz és a hashártya is tele van szórva apró fekete képletekkel.

Az egyszerűség kedvéért hívjuk dzsuvának.... ijesztő dzsuvának....

 

Az összes képletet eltávolítani nem lehetet különben beleszólt volna a gyomor / belek vérellátásába.

Amennyit lehetett, annyi kimetszésre került, illetve landolt belőle a szövettani tégelybe is.

Akkor hirtelen arcon csapott másodjára is a múlandóság élménye. Először az ultrahangkép, most a rideg tények.

Tudom, lassan 14 éves lesz Daeron.... Ésszel értem.... Elfogadni nehéz.

Nem is tudtam mit csinálni, hazavittem a kis Pizsamás Banánt lábadozni, oda ahol felnőtt.
Ijesztően végig hányt két napot... semmi nem maradt meg benne... a lakás egy katonai kórházat is megszégyenítő létesítménnyé alakult... én meg csak felkeltem éjjel és sírtam egy újabb folyót...

e414dd07-2bd6-4187-ade1-725c86056c92.jpeg

 Napi kétszer infúzióztam, gyógyszereztem. Neki fájt a sebe, nekem fájt a lelkem.

Előttem volt, hogy lehet lassan az utunk végéhez érkeztünk, amit nem igen sikerült feldolgozom.... nem tudom valaha fel fogok-e rá készülni....

fc9ac7b5-0598-443b-a3a3-5f7dd20cbf61.jpeg

A harmadik napon jobban lett, elmúltak a hányások, és visszanyerte régi tempóját.

Mikor előhozta az ótvaros labdáját, és először morogta meg a neki nem tetsző eseményeket, akkor éreztem sínen leszünk.
Közben folyamatosan mantráztam, hogy a szövettan jó hírekkel kecsegtet majd....

a2942ddc-c9b1-4f05-9be7-3517d98b1c73.jpeg

Több, mint két hetet vártunk az eredményre... Hosszú két hét volt.

Valahol belül éreztem, hogy nem történhet semmi rossz.  Nekünk, még idő kell!

Majd csodával határos módon negatív lelet jött vissza a laborból.

Nem igazolható rosszindulatú daganat Daeron szervezetében ❤️

Itt nagy kő esett le a szívemről.
Hisz akkor mégiscsak szót fogad, és örökké fog élni.

Azóta eltelt egy hónap, szerencsére senki meg nem mondaná, hogy léptelen lett a kutyusom.
Sikerült elkapnunk a problémát a nulladik pillanatban.

Így most tovább hordhatja a propelleres sapkáját, és megküzdhet a tinédzser kor problémáival.  

936b9257-7eef-4edf-a855-b7e359701046.jpeg

 

 

komment

Költözöm

2020. június 26. 11:27 - Dalma91

Szóval kitettem egy albérletkereső posztot, és felrobbant az internet....
Igen, teljesen jogosak a hírek, és a pletykák. Valóban elköltözöm.Győrbe.

Ezen a karanténosdin rajta lehetett maradni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a bezártság alatt is megmaradt az állásom, ellenben behúztam a kéziféket, és kicsit leraktam magam.

 Nehéz a jelen pillanatban élni, ha 0-24 órás állatorvos az ember, ha van egy sportcsapata, ha maga is sportol, ha részt vesz egy fajtamentés munkájában, ha mindig rendelkezésre áll, mikor van valami esemény.
Nem panaszkodom, mert imádtam így élni. 
De ugye, le kellett tennem magam (pacsi a vírusnak), és rajta maradtam.

Szóval picit elmegyek, kicsit magammal leszek, meg a kutyusaimmal. Kipróbálok valami újat, és megnézem talpon tudok- e maradni, egy teljesen új szituációban.
Persze, mindig van vissza, de annál nagyobb gyávaságot nem tudok elképzelni, mint hogy kitaláltam valamit, és még csak meg sem próbálom.

Sokan kérdezték, hogy állatorvos maradok-e?

Hát mi maradnék :D?
Fizikai fájdalmat jelentene, ha mással kéne foglalkoznom. 
Más lesz kicsit a munkarendem, de a hivatásom marad.

Megkérdezték nem fog-e hiányozni a Szamóca?

Már hogyne hiányozna :) 
Neked is hiányzik anyukád, ha messzire mész, nem?
Itt nőttem fel, és lettem színes hajú fura doktorlányból, doktornő.
Nagyon szeretem a munkatársaimat, és kifejezetten tudok ragaszkodni, egy-egy páciensemhez.
Minden munkahelynek vannak előnyei, és hátrányai, de nem a munkahely váltás motivált az elköltözésemben.

Hogy nem fognak-e hiányozni a barátaim, meg a családom?

Hát a családom bármennyire is messze költözöm a családom marad :D Nincs mit tenni, nem tudok elég messzire költözni, hogy ez ne így legyen. Szóval nem aggódom.
Őszinte leszek, a barátaimmal is ugyanígy vagyok.
Annál sokkal mélyebb kapcsolatom van a barátaimmal, hogy 130 km ezt megbomlassza.
Nem aggódom :)

Fogok-e kutyázni?

Valami örök, méghozzá a kutyusaim, és a közös sportunk.
Ebben sincs kérdés :))

Ja és a kedvenc kérdésem, hogy a szerelem visz-e Győrbe :D?

Nem, nem... Egyedül megyek. Tényleg csak a kutyuskáim jönnek velem, meg ugye az ominózus kávéfőző :))

Szóval hamarosan elindulok, bár még nincs albérletem, mivel visszamondták. :D
De nem aggódom, mert minden szépen meg fog oldódni, mint ahogy eddig minden.
Minden úgy fog történni, ahogy annak lennie kell. Szóval hamarosan jön a tökéletes albi :)))

Ilyen ez a jelen pillanat, nem enged ráfeszülni a múltra vagy a jövőre :)

Aztán, ha majd sírva visszamenekülök a zajos Pestre, akkor legalább elmondhatom, hogy megpróbáltam.
Megpróbáltam annak az érzésnek élni, amit éppen érzek.

105707209_868766786951727_1663457485040216950_n.jpg

komment

Bc mentés

2020. június 21. 11:48 - Dalma91

Mint Border Collie Fajtamentő Egyesület, lassan harmadik éve tevékenykedünk.

Hogyan is indultunk?

Már egy ideje beleláttunk az állatvédelem ügyes bajos dolgaiba, így hogy állatorvosként és asszisztensként dolgozunk.
Nap, mint nap jöttek szembe velünk a szörnyűségek, hogy milyen elhagyatott és kiszolgáltatottak az állatok, ha épp rossz körülmények közé keverednek.

bc6.jpg

 


Így egy napsütötte délután, egy séta alkalmával elhatároztuk, hogy belevágunk.

Zsuzsi kutyája Bodza, szintén gyepmesteri telepről mentett, foltos, border collie jellegű kutyája mintájára határoztuk el, hogy véglegesen letesszük a voksot a border colliek mellett.

Minden tagunk tartja és imádja a fajtát, és nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy ennyire érzékeny, embercentrikus kutyafajtát, hogy tudnak az emberek láncon, sertésólba vagy pincébe zárva tartani,
bc11.jpg
Az első kutyusaink:

Megpillantottunk a neten egy Bodzához nagyon hasonló kutyust, aki ugyanarról a gyepmesteri telepről is származott.
Elhatároztuk, hogy elhozzuk, és segítünk neki egy új életben.
Mire odatelefonáltunk, kiderült, hogy van egy tesója is, így rögtön két kutyust hoztunk ki a gyepmesteri telepről önerőből.
Sokan nem tudják, de a gyepmesteri telepről való kihozatal is pénzbe kerül.
Ekkor még nem volt semmink, csak az elhatározásunk, hogy segítünk, a lelkesedésünk, illetve a két kutyus után egy tetemes számlánk.
Mindkét kutya rettegett, és félelmi agresszív volt. (Utóbb egy RTG felvételt követően légpuska lövedékeket találtunk az egyik kutyusban, megértettük a rettegések okát)
Oltásuk, és ivartalanításuk után jött a fekete leves....
Gazdikat kellett találni...
Két kutyának, akik bepisiltek, mikor rájuk néztünk, és a sarokba rohanva rettegtek, ha hozzájuk szóltunk.
Ők voltak Kiwi és Eperke. 
A kennelből hazakerültek, és otthon családi körülmények között folytatódott a szocializációjuk.

Ekkor született meg az oldalunk, és kerültek fel rá az első kutyusaink.

 


Miért pont gyümölcsök?

Az első két kutyusunk random kapott gyümölcs neveket. (Kulissza titok, hogy először Eperke, és Szederke lett volna a nevük, csak a gyepiről kikerülve, kiderült hogy az előzetes egyeztetések ellenére, az egyikük fiú kutyus)

Majd rájöttünk, hogy ezt a vonalat szívesen követnénk, és a gyümölcs, majd később zöldségnevek, a védjegyei lettek a fajtamentésnek.
Két év alatt a teljes gyümölcs enciklopédiát kipipáltuk, és csak a harmadik évben tértünk át a zöldség nevekre.

Három év alatt, adó 1% nélkül, csak adományokból sikerült megmentenünk több, mint 200 kutyát.

A protokollunkhoz hozzá tartozik, az oltás, chippelés, bolha, -kullancs elleni védelem, féreghajtás és ivartalanítás mellett a szívféreg szűrés is.

Sajnos manapság rendkívül mód elterjedt a szívférgesség Magyarországon, így több mint tíz kutyánk volt igazoltan szívféreg pozitív, amiből kettő olyan előrehaladott állapotban volt, hogy szívműtétre ( Pitaya), illetve arzénes elölésre került a sor ( Grapefruit).


Hogy mik voltak a legborzasztóbb történeteink?

Vackor, a 7 hónapos duplamerle kutyusunk, aki genetikájából fakadóan süketen és vakon született. Hónapokig küzdött epileptiform rohamokkal, míg egyszer sajnos feladta a harcot.
A szaporítók kegyetlen tudatlansága okozta a halálát.bc9.jpg

Papaya, Narancs, Szilva, és Datoja egy szaporítótelepről került hozzánk. Papaya egész testében szőrhiányos, gátsérves öregedő kan kutyus volt. Hetekig meg voltunk győződve róla, hogy nem hall, de egyszerűen csak olyan szinten volt zárva a lelke minden emberi szóra és érintésre, hogy az ajtó nyitására, vagy egyéb zajra se emelte fel a tekintetét. Hetek kellettek hozzá, hogy végre elkezdjen kontaktálni velünk, és végül kiderült, hogy tökéletes a hallása is.
bc12.jpg
Voltak súlyos műtéten áteső kutyusaink is. 3 kutyusunk esett át nagyobb ortopédiai műtéten.  Füge és Csirimojó idült törésből származó lábkiegyenesítés és Saszla OCD miatt.


bc4.jpg

bc3.jpg
Voltak SOS, halasztást nem tűrő műtéteink. Egyik szombat délután Meggy a disznóólból méhvérzésessel érkezett 40 fokos lázzal. Azonnali operációra került sor.
Illetve az utcán csavargó, balesetet szenvedő Nashi esett át rekeszsérvműtéten.


bc7.jpg
Volt három alomnyi kiskutyánk, mindhárom almot kezeltük féregtoxikózissal, a nagyszámú bélférgesség miatt. Sajnos egy kiskutyánk elvesztette a harcot.

Voltak persze sikersztorik is, mint Vilmoskörte, aki zsákba kötözve, kukából mentett, lesoványodott, bőrbeteg kiskutyából cseperedett gyönyörű ifjonccá.


bc1.jpg
Mi történt a 3 év alatt?

Kettő, majd három kennellel indultunk az elején. 
Ez mára négy kennellé nőtte ki magát. Saját kezűleg lettek festve, mázolva, csinosítva a kennelek.

 

bc13.jpg

bc14.jpg


Három év alatt 214 kutyát mentettünk meg, és adtunk örökbe.
Minden kutyusunk leinformálható helyre megy, és mindössze 6 esetben kerültek vissza valamilyen oknál fogva kutyusok a gondozásunkba.
Létrehoztunk egy csoportot a gazdisodott kutyusainknak, ahol nap, mint nap osztják meg történeteiket, képeiket a gazdik egymással. Igazi kis közösség alakult ki mára.


És hogy kik is vagyunk mi?

Három lány, két asszisztens és egy állatorvos.
Mindhárman több, mint tizenöt éve foglalkozunk kutyákkal. Mindannyian tudjuk, milyen egy örökbefogadott állattal élni, hisz nekünk is vannak otthon saját mentetjeink.

bc2.jpg
Ezenkívül versenysportolunk és sportkutyáink megbízható, leinformálható tenyésztőktől származnak.
Saját kutyáink jól szocializáltak és ivartalanítottak, így ha szükséges, gyógyulni, szocializálni, rehabilitálni hazahozzuk a mentettjeinket.

bc5.jpg

 

komment

Ma felhívtalak volna

2020. február 19. 22:58 - Dalma91

Ma felhívtalak volna.


Ma letettem az utolsó vizsgámat, és felhívtalak volna, mint mindig.

Ma másoddiplomát tettem.

6 éve felhívnálak minden nap. De hiába ...

Azóta annyi minden történt.

Azóta állatorvos lettem. Ezt már nem láthattad, pedig ez nem csak az én pillanatom lett volna.

Vettél nekem egy kiskutyát, de már nem ismerhetted. Mondtad, hogy gondoljam át, nem tettem. Ma már nincs velem. Nem volt jó döntés.

Azóta is sportolok.
Apa kijutottunk a Világ Bajnokságra. Alig egy évre rá, hogy nem voltál. Alig egy évre arra a nyárra, amiből egy momentumot se tudok felidézni, kijutottunk a Világ Bajnokságra. 


Apa én bíróságra jártam egyedül. Pedig mondtam, hogy én ehhez még nem nőttem fel... De senki nem kérdezte.


Nem tudtam tovább vinni, amit elkezdtél, nem lett közös rendelőnk.
Lehet más volt nekem megírva, hogy önerőből sikerüljön fejlődni.


Apa emlékszel, hogy azt mondtad meg kell tanulni sok mindent. Menjek ultrahangot tanulni. 
Most nincs olyan munkanap, hogy ne forgatnám a kezembe a transducert.

Apa emlékszel, hogy azt mondtad, én nem lennék jó sebész. Hogy én nem bírnám el lelkileg.
Annyirszor hívtalak volna fel, hogy elmondjam sikerült.
Hogy a lép műtött, a bél reszekált, a vesekivételes él, és sikerült. Hogy heti tíz-tizenöt kutyust kerül az asztalomra, és van hozzá lelkierőm.


Apa emlékszel, hogy azt mondtam hogy örökké szeretni fogom?
Már nem szeretem...  
Elhittem, csalódtam, aztán elöről kezdtem.


Apa már nincsenek, meg a kutyusaim, utánad mentek. Sose hittem volna, hogy ők fognak téged követni, és nem fordítva. De az élet igazságtalan.


Közben lett új kutyusom is. Csodálatos, problémamentes. Gondolom nem véletlen volt a kedvenc fajtád, de hát egyedül kellett rájönnöm, hogy mi való nekem. 
Ma már lehet többet hallgatnék rád, de azért ezt nem tudnám megígérni.

Apa kutyákat mentek. Többet hozok haza, mint mikor itt voltál. Tudod, nincs kontroll.
Két év alatt több mint száz kutyust juttattunk gazdához. Lett egy egyesületünk. A semmiből.
Itthon is van pár mentvény, de ígérem ha meggyógyulnak keresek nekik gazdát. Nem lesz itthon állatkert.

 

Sokat jártam a Pesti éjszakát, a fesztiválokat. Tudom hogy nem szeretted ezt annyira. Volt, amikor jó ötletnek tűnt, hogy a csütörtököt hétfő követi. Már nem így van. Mára talán kezdem megtalálni önmagam.

Jógázom. Én, aki hat évesen nem volt hajlandó ráülni egy biciklire. Én, akinek könyörögtél, hogy kezdjen magával valamit, mert gondok lesznek a gerincemmel.
Majdnem mindennap leterítem a szőnyeget, megmutatnám, de mindketten tudjuk hogy nem. Nem szerettem, ha nézel.

Apa már más barátaim vannak. Sosem mutathattam be őket. Nehéz úgy beszélni rólad, hogy nem tudják milyen is voltál. Bár talán mára már el tudják képzelni.

Apa vannak, akik már nem a barátaim. De ez így van rendjén. Nem vesztünk össze, csak különváltak az útjaink. 

A családunk egy része szétesett, a másik része erősebb, mint valaha.  Tudom fontos volt neked hogy összetartsunk. Nehéz, hogy nincs ki irányt mutasson. Így kicsit könnyebb volt eltévedni.

Azt mondtad könnyebb mosolyogni, mint gyűlölködni.
Néha kihasználják, néha túl naiv vagyok.

És akkor felhívnálak... És úgy elmesélném...

 

komment

Vegyél kutyát, ments tenyésztőt

2019. július 16. 21:06 - Dalma91

 

Szóval vegyek kutyát, és mentsek meg egy tenyésztőt.... Jaj nem, akarom mondani fajtát!

Mikor először láttam meg egy külföldi oldalon ezt a remek kezdeményezést, még elmentem mellette, de a mai napon, mikor gond terhelten pörgetem a social media napi hulladékát ebéd közben és feljön, hogy vegyek kutyát és mentsek fajtát...

Hangosabban kezdtem beszélni, a pulzusom az egekbe, és csak azt vettem észre, hogy olvasom fel a sorokat,és egyre feszültebb leszek...

A teljes szöveg az alábbi: "Vegyél kutyát, mentsd meg a fajtát. Cél. Szenvedély. Fajtamegőrzés. Büszkeség. "

Szóval mentsek fajtát.... Pénzért vegyek kutyust...
Nem vagyok álszent, minden kutyusomnak volt eddig papírja, valamelyikért fizettem, valamelyiknek hiába volt papírja, mégis mentett kutya volt.

De az nem volt a poszt alatt taglalva, hogy ha veszel, akkor ne 30 ezerért.  És ne a disznóólból, és ne szűrések nélkül.... Ne csomagtartóból, és lehetőleg chippel, oltással vegyünk kutyust.

Csak hogy vegyél, mert "már-már" a kihalás szélén van a fajta! Oké, nyilván lesarkítottam.

De, hogy mehetnék el emellett, mikor napi szinten pucoljuk a sz.rból, a vegyél kiskutyát, mentsél fajtát egyedeket a fajtamentéssel.

Arról nem is szólva, hogy mentsél fajtát címen sokszor zajfélő, parkettára rálépni nem akaró, fajtajellegét viselkedésében nem mutató egyedek vannak.
Mindegy is...


Mutatok pár képet, mert ők, mind igazából csak "fajtát akartak menteni":

 

- Füge a pincében született, ahol anyukája elfeküdte az egyik lábát így szerezve vele maradandó sérülést.
 Sajnos eladhatatlan volt, így került hozzánk. 


23517789_2110341859193418_666115480232924419_n.jpg

- Papó és Szilva tenyészpár volt. Igazán akarták öregbíteni a fajta jó tulajdonságait, mint a legyél csendben a láncon minél tovább, és nézzük meg meddig bírja különösebb vízforrás nélkül a testetek a nyarat-telet.

Papó mikor hozzánk került azt hittük süket, mert semmire se fordította oda a fülét... (nem... a fém csörgésre sem..)
Aztán kiderült, hogy csak sose szóltak hozzá. Ma már köszöni szépen mindent tisztán és élesen hall. :)

24232895_2119977871563150_567178100263243825_n.jpg

24852414_2121670738060530_5018494640841174584_n.png

24294149_2119977201563217_1006013517602137342_n_1.jpg

24862558_2121148451446092_6643959904062812103_n.jpg
- Szamóca és Szömörce.... Ők az elsők ahol vettek kutyát és ezzel mentették a fajtát az emberek.

  Több civil polgár összefogásával, gyűjtés után került hozzánk egy lyukból a két kutya.
  Mivel a tulaj azt mondta, ha nem veszi meg őket valaki, vagy cseréli tűzifára, akkor majd befedezteti a szukát a kannal.
Vajon tudta, hogy a hugi-öcsi párosítás a kutyáknál sem egészséges?!

42705703_2324530857774516_5345403124213350400_n.jpg

- Ugye nem kell említenem, hogy a dupla merle párosítás életképtelen kis Vackora is nemes szándékkal, pénzért készült... Élt 10 hónapot...

44053652_2336931679867767_3139987690309550080_n.jpg
- Ringlót is pénzért árulták border collienak... Csak sajnos nem vette meg senki, így került a fajtamentéshez...
Mire idekerült, picit mudi vált belőle. Hát itt nem sikerült a fajtanemesítés.


34810745_2222078784686391_702815434566533120_n.jpg

- Pisztácia, aki amúgy törzskönyves... Bár miért is nem fogom be, hisz nekem is volt annó fogszabályzóm.

35360810_2227877760773160_6539104114935070720_n.jpg

- és hát ha már fajtát mentünk pénzért, fontos a kölyök sorsának utókövetése, mint itt a példánkban Mandarin... Debrecen melletti gyepi....


41416214_2313851868842415_6070610040065097728_n.jpg

- Itt a gazdi komolyan gondolta hogy vegyél kutyát mentsél fajtát, meg is vette drága pénzért... Aztán ennyi.

42681406_2325221324372136_1701389244917874688_n.jpg

- Sárgadinnyéről ahogy cseperedett kiderült időközben hogy süket, na de hát van ez így.
  Mondjuk az nem rossz, ha legalább az eladó gazda tud róla.

60622937_2477740049120262_3250573262706442240_n.jpg

 

Igen, ez egy poszt volt tele sarkításokkal, és szemfelnyitásokkal.

Semmi bajom a tényleg tudatos, és tényleg felelős tenyésztőkkel. Akik valamilyen tulajdonságra, fajtajellemzőre tenyésztenek, és nem csak azért mert a bíró kutyájának a kölyke drágábbért fog elmenni.

De azért ez a vegyél kutyát mozgalom, picit erős így háttér információk nélkül.

Szóval szerintem örökbe fogadni továbbra is menő!

komment

Nyírbogáti horrortelep

2019. április 11. 08:31 - Dalma91

Pár napja kaptuk az infót, hogy ismét menni kell...
Söjtör után ismét egy szaporítótelep, ismét a világvégén, ismét horribilisen indokolatlan mennyiségű kutyával.

Ehhez egy szervezet nem elég! Hosszas szervezkedés, intézkedés után 11 egyesület indult útnak hétfő hajnalban.
Többen szabadságot vettek ki, vagy munkanapokat variáltak, hogy tudjanak segíteni.
Hisz a közhiedelemmel ellentétben, ez senkinek sem a munkája, nem jár érte fizetés.
Az állatvédelem itt minden egyes ember szerelme.
Nem pénzben mérhető az idő és az energia, amit az állatokra áldozunk.

Így hát Nyírbogát lett a következő név, ami beleég majd az állatvédelem virtuális történelemkönyvébe.

Becsöppentünk Alíz valami elfuserált "csodaországába", amint beléptünk a kapun....
A gyűjtögető szó, mint jelző gyenge kifejezés arra, ami a szemünk elé tárult.

nyir15.jpg
nyir18.jpg

Itt minden volt... Talán még halott német katona is....
A betonkeverőtől, a tescos kocsin át, a különböző háztartási gépekig,tényleg minden fellelhető volt az udvaron.
Mindemellett több dombnyi sitt és építkezési hulladékon kellett átverekednünk magunkat, mire megpillantottuk az első kutyákat.

Egy romos, szó szerint leégett épületben, magas csempézett fénytől gondosan elzárt "kennelben" leltünk rá az első kutyusokra.

nyir16.jpg
Majd továbbmenve körülbelül 40 kutya sínylődött különböző tákolmányokban a lakóház udvarán.
Igen... Itt élt velük a jó gazda gondoskodásáról egyáltalán nem híres úriember.

nyir.jpg

Az állatok szerencsésebbik része beáztatott kukoricadarán élt, a szerencsétlenebbikje még azon se.
Volt amelyiknek volt háza, volt amelyiknek nem... Lehet azok az egyedek még keveset babáztak, hogy felvehessék a CSOKot... Nem tudni...

A másik fele az "állománynak" elkülönítve, egy elhagyatott tanyán élt.
Az épület náddal fedett, lesötétített, disznóólhoz képest is, silány romhalmaznak volt mondható.
Itt további, több mint 40 fajtatiszta kutya élt. 

nyir8.jpg

Összesen majdnem 90 kutyát szedtünk ki ketrecekből, majd egyedileg jelöltük / chipeztük őket.
Köztük csivavákat, mopszokat, francia és angol bulldogokat, yorkikat, westiket, és egyéb "oly" divatos fajtákat....

A "gazda" lemondott az állatokról, így maradéktalanul állatvédő egyesületekhez kerültek a kutyák.

Lesoványodott, bőrbeteg, szembeteg, sérves állatok is voltak a mentvények között.

Voltak napon elfekvő hőgutás kutyák, és epileptiform rohamoktól küzdőek is. 
Több kutya életéért most is küzdenek a kollégák.
nyir11.jpg
nyir12.jpg

nyir10.jpg

Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy a "harmincezres" kiskutyák "így készülnek".
Telepeken... Már-már gyárakban....
Anyuka nem minőségi tápon él, nincs pihe-puha kanapé, és napi háromszori séta.
Ha szerencséje van túléli a kizsigerelést, és megússza gennyes méhgyulladás, vagy emlőtumorok nélkül.
És igen... ne csukjuk be a szemünket.... Onnan nem az orvosi asztalra kerülnek... 
Ha értéktelenné válik, sajnos mama "megy a levesbe".

nyir13.jpg
nyir14.jpg

És hogy mit tudsz tenni ez ellen? Otthon a kanapéról?

1. lépés: ne nyisd meg a Jófogást!
2. lépés: csukd be a Jófogást!
3. lépés: ne dugd homokba a fejed, a csomagtartóból vásárolt kutyának sajnos története van....

A Nyírbogáti összefogás egy újabb ékes példája, hogy Magyarországon valami megmozdult az állatvédelem terén. 
Hiszünk abban, hogy összefogással, és főleg szemléletváltással, visszaszoríthatóak a szaporítópiacok!

És akik nélkül mindez nem sikerülhetett volna:

Állatmentő Sereg
PCAS Állatmentés
Noé Állatotthon Alapítvány 
Csivava Fajtamentő Egyesület
Mopsz Fajtamentés / Mopszokért Alapítvány / Hungarian 
Nyírbátori Állatmentő Alapítvány 
Vahur Állatvédő Egyesület Ajka 
Eszkuláp Állatvédő Egyesület
 
Szamóca Állatorvosi Szakrendelő 
Rex kutyaotthon alapítvány 
Westie Rescue Hungary
Bc /border collie/ Fajtamentő Egyesület




komment

Sírás vagy tehetetlen düh?

2019. március 17. 16:25 - Dalma91

Aki egynél többször találkozott már velem, az tudja, hogy milyen viszonyban voltam Édesapámmal, tudja hogy állatorvos volt, tudja hogy hirtelen ment el, és még azt is, hogy közös jövőt terveztünk.

Aki kettőnél többször beszélt már velem, az tudja hogy pereskedek, lassan 5 éve.

Aki pedig meghallgatta a történetemet, mind értetlenül állt, hogy egyáltalán ez hogy történhetett meg.

Apukám rendkívül megbecsült állatorvosként dolgozott két helyszínen Budapesten, kollégájával közösen.
Egyik kedden a harmadik kerületi rendelőjéből sajnos nem jött haza. Nehéz még ma is írni, beszélni róla.
A mai napig fel tudom idézni az aznapi ebéd menüjét, el tudom mondani kikkel és miről beszélgettem aznap. Pontosan emlékszem az edzésre, a feladatokra, hogy mit gyakoroltunk aznap. Hogy kik és hogy közölték velem, hogy mi történt. Hogy, hogyan éreztem magam, és hogy mennyire volt hideg aznap este a szoba.
Az egészet visszapörgettem újra és újra, mint egy végtelen történetet...
Furcsa, hogy egyes dolgokra, hogy emlékszik az agy, máskor meg nem jut eszembe mi ment előző nap a tv-ben.

Aznap a Kolléga úr megígérte, hogy segít nekünk. Segít a családomnak. Hogy a praxis menni fog úgy ahogy eddig, elszámolunk úgy ahogy eddig. 
Megígérte, hogy akkor még 1,5 év múlva ( ami akkor még hiányzott az egyetemi éveimből ) együtt vihetjük tovább közösen Apukám álmát.

Én tartottam magam a megbeszéltekhez, elvégeztem időre az egyetemet. TDK-ztam, levizsgáztam, teljesítettem a gyakorlataimat.
Az első évben, mint egy zombi jártam fel-alá. Igazán nem is tudom felidézni mi történt körülöttem 2014-ben...

Eközben viszont a rendelőben lévő kooperációnk teljesen megszűnt,  nemvártan és egyoldalúan.
Hirtelen ott álltam egy működésképtelen kulccsal a rendelő ajtajáról lepattanva, kezemben egy bírósági idézéssel, közös tulajdon megszüntetése címmel.

Vádoltak csalással, lopással, hazugsággal, mindennel amit ki lehetett találni.
Jártam az ügyvédeket, bíróságokat időről - időre.
Míg az évfolyamtársaim kizárólag a szakmára koncentrálhattak, addig engem hónapról- hónapra meghurcoltak a bíróságon.
Szóval 24 éves "gyerekként" bementem a bíróságra, mint alperes. Mintha valamit elkövettem volna, mint valami bűnöző.
Szépen vasalt kiskosztümben végigsétáltam a bíróságon, közben haladtam el rendőrök által kísért bilincsbe vert ember mellett, illetve hangoskodó, balhézó kisebbségi családok mellett.
Majd beléptem a tárgyalóba.... A tárgyalóba ahol a bíróval együtt öt ember állt, öt ember doktori címmel. Vicc.

Nekünk mégsem sikerült egyességre jutnunk, mert a Kolléga úr mind a két rendelőt egyedüli tulajdonosként szerette volna. Kompromisszumra nem volt hajlandó.

Talán az egyik legérdekesebb momentuma az egész ügynek, hogy a Kolléga úr ügyvédje, maga az Állatorvosi Kamara Etikai Bizottságának a tagja. Mai napig nem értem, hogy ezzel a tiszttel, hogy védhet egy állatorvost egy állatorvossal szemben. Rejtély... 

Elmondás alapján Édesapám legjobb barátjáról beszéltünk, mikor a Kolléga úrról beszélünk, ő mégis ahelyett, hogy a tényekre koncentrált volna a tárgyalások alatt, folyamatosan arra koncentrált, hogy Édesapám magánéletében turkáljon.
Illetve minden alkalommal megtudtam magamról valami újat.

Például, hogy Apukám csalódott volt, mert engem nem érdekelt eléggé az állatorvoslás. Igazából nem is akartam állatorvos lenni.
Mind tudjuk, viszonylag könnyű egyetem, már - már OKJ-s tanfolyam szinten megy a képzés, szóval ha már ott voltam, meleg volt és a társaság se volt rossz, hát elvégeztem. Ez így megy.

Majd megtudtam, hogy a pereskedés alatt még jól is járok, mert kezdőként, nem tudnék megélni, hisz senki nem hozná hozzám az állatkáját.
Ez amúgy aranyos kijelentés volt az elején, de azóta évek teltek el.
Hány kanülálás után lehetek haladó? Hány lépkivétellel a kezemben mondják majd azt, hogy már nem kezdő? Hány helyes diagnózist kell felállítanom, hogy ne csak az idősebb kolléga állatorvosi tudása lehessen elfogadható?

Talán a legcsúnyább dolog amit valaha hallottam, az a mondat volt, hogy a Kolléga úr megdolgozott a rendelőkért, nekem csak az ölembe hullott.

Senkinek, soha ilyen ölébe hullást nem kívánok. Nem kívánom senkinek se, hogy keddről- szerdára más szemmel kelljen a világra néznie, hogy egy nap alatt nőjön fel. Hogy évekig keresse önmagát.

Az évek során kerültek elő hamis papírok, megbukott állítások, megkérdőjelezhetetlen igazságtalanságok.
Végül bármennyire is nem szerettem volna, nekem ítélte a bíróság azt a rendelőt ahol Édesapám összeesett.

Érthetetlen számomra, miért szerette volna a Kolléga úr is a XI. kerületi rendelőt.... Hisz a Kolléga úr jobban kötődött a III. kerületi rendelőhöz, praxisa, lakhelye alapján.

Végül átvettem a kulcsokat 5 év után.
Egy végtelen lelakott, jelen állapotában használhatatlan rendelőt kaptam kézhez, hiába volt a kitétel, hogy leltárral együtt adja át a helységet a Kolléga.
Leszakadt polcok, nem működő orvosi műszerek, kizsigerelt állapotok. De a leltár stimmelt!

Elengedtem... Mint ahogy sok mindent az elmúlt 5 évben.
Kezdve, hogy szidták és rágalmazták Édesapámat, a családomat, engem, a hivatásomat.
Elengedtem, hogy nem kaphatom meg azt a rendelőt, amiért Apukám annyit küzdött, ahol együtt dolgoztunk annak idején.
Elengedtem a lelakott állapotokat, elengedtem mindent.

És most elengedem, hogy mikor a mai napon megláttam a rendelő ajtaját, ki volt rá függesztve, hogy a rendelő átköltözött, a háztömb MÁSIK OLDALÁRA.

Igen.... Szerencsére a rendelő "bővül" és átköltözik.
Szóval állatorvosi praxis szempontjából lett egy értéktelen ingatlanom. 

Furcsálltam is, hogy nem volt feltüntetve sehol az interneten, hogy bezár a rendelő, de naiv vagyok. Hittem benne, hogy akkor ezt a részt kiküszöböljük, és legalább ezzel nem lesz nehézségem. 
Ehhez képest egy kis hitelrontás, a kezdő, ügyetlen állatorvos személyében, nagyjából ajándék lett volna....

Csak annak örülök, hogy ezt Édesapámnak már nem kellett végignéznie... Mert meghasadna a szíve.

rendelo_1.jpg

komment

Az ember nem dob szemétre egy egész életet, csak azért mert kicsit rozoga

2018. július 27. 12:14 - Dalma91

Az úgy volt, hogy már olyan rég volt nálam ideiglenesen kutyus.... Ja nem :D

Goji Szeged mellől érkezett egy gyepmesteri telepről ,altatás elöl menekítve.
Kicsit spániel, kicsit border collie, de leginkább gumibogyó szörpöt hörpölő ugróláb seriff. 


Nem volt különösebb kötődésem hozzá, vagy kapcsolatom vele az elején.
Majd egy gondterhelt magányosnak ígérkező szerda délelőtt pozitív szívféreg tesztet produkált.

Mimimimi? Az nem lehet...
Csináltunk további vizsgálatokat, és sajnos akármennyire törölgettem a párásodott pupilláimat, a papíron bizony pozitív eredmény éktelenkedett.

Jött a felismerés, hogy ő kicsit más, mint a többi fajtamentős kutyánk. Neki kicsit jobban szüksége van valakire, mint a többieknek.

Ez volt az a pillanat, mikor a mellkasomra szorítottam és nem voltam hajlandó többet letenni az ölemből :))


37853246_10216562021268154_1585111938910650368_n_1.jpg

Mivel a rendelőben mégse alhatunk ilyen konstrukcióban, ezért hazajött velem :)

Igazán optimista, mindig vidám kutyus, aki szerencsére semmi tünetet nem produkál.

37925495_10216562020868144_6118086587080245248_n.jpg

Így elkezdte szépen lassan bevenni a belvárost. Mint a többiek ő is jön velem mindenhová, minden szituációban szépen helytállva.


Az elején le kellett ülnünk Gojival, és megvitatni az élet fontos kérdéseit.

A gyepin egyedül volt és szüksége volt egy barátra... megértem... de tényleg!
Senki nem szeret magányos lenni....Egyedül aludni... Magányosan vonítani a holdat.
Goji is csak egy kis megértésre vágyott....

Sajnos nem volt anyukája, aki elmagyarázhatta volna neki, hogy a szívét ne romlott kapcsolatoknak ajánlja fel.
Így jobb híján, összecimborált a dirofiláriával.
Szegénykém, akkor még nem is sejthette, hogy ez nem lesz egy virágzó barátság, és csak lehúzza majd őt ez az egyoldalú kapcsolat.

Mióta szerető otthonba költözött, letisztáztuk, hogy nincs szüksége kitalált barátokra, és rontó, ártó kapcsolatokra.
Megbeszéltük, hogy minden figyelmünkkel, azon leszünk, hogy kirántsuk valahogy ebből a rossz társaságból.

Eddig szófogadó! Goji a szakítás rögös útjaira lépett, ami mind tudjuk, hogy nem egyszerű.
Zokszó nélkül szedi a gyógyszereit, és jelenik meg a kötelező viziteken.

A szigorú napirendje mellett persze belefér szociális kapcsolatainak építgetése is.

Kerti partira jár:

37736734_636394113385158_914230994939150336_n_1.jpg

Olykor játszótérre:

37287501_2259907607570175_4739337467281276928_n.jpg

 

Rácsodálkozik néha, hogy vannak barátai:

37753391_636387170052519_3035845505159528448_n.jpg

Aztán arra is, hogy a rácsokat felváltotta a kanapé:

37748173_10212080379380788_1888432712721629184_n.jpg

Istenien kunyerál az asztaltól:

37838827_10216562021508160_6287540536014274560_n.jpg

Megtanult hintaágyból nézelődni:

37867896_10216562021388157_4881514826242719744_n.jpg

 

És többet soha nem kell egyedül aludnia!

37853246_10216562021948171_5239885827974103040_n_1.jpg


Goji olyan végleges gazdimamit / gazdipapit keres, aki megérti hogy ebből a csúf kapcsolatból van kiút, és segítene Gojinak megmutatni milyen az igazi barátság.


komment

Mentett kutya receptre

2018. június 10. 00:28 - Dalma91

A taktikám arra, ha túl sok a problémám, hogy bevállalok még egyet :)

Jó ez kicsit túlzás, hisz ideglenesen elszállásolni egy mentvényt nem probléma, hanem lehetőség.

Engedd meg, hogy bemutassam Körtét a törpelábú border colliet.
Leginkább egy félig odaégett kilós kenyér és egy rackajuh kereszteződéséből születhetett....
Hogy a postás abban a szezonban egy vakond volt-e, arról csak szerény feltételezéseink vannak.

33306831_2213132435581026_3534736004181131264_n.jpg

Szóval ez a kis töpörödött törpördög betoppant az életembe, miután két hónap pincefogságra volt ítélve, előző "gazdáik" által. Fényt és élelmet, csak páros héten láthatott.
Kis barátja egy máltai keverék sajnos nem élte túl ezeket a viszontagságokat, és Körte is bizalmatlansággal fordult az emberek felé.


Ezért ismét minden nap közelebb ültem a "rókámhoz". Körte napról-napra nyitottabb lett, és menekülés helyett bizalmat szavazott nekem. 

Így hazahoztam.

Körte lábán jelenleg kötés van, és gallért visel, így viszonylag gyorsan alakultak ki komikus helyzetek az itthoni káoszban.

Íme pár remek érv, amiért érdemes ideglenes befogadónak lenni felesleges gondolkodás helyett:

1. Az első éjszaka egy laza stresszlihegéssel eltereli a gondolataidat, már a létezés tényéről is.

34841088_10216158924670991_4257598997465661440_n.jpg
2. Ha a lihegés nem zavarna, majd az fog, hogy a másik két kutya morog a cintányéros majomra, aki szatelittel a fején roadshowzik éjjel tizenegykor.


2. Már első este megpróbál kisajátítani és veled aludni.

34881253_10216158921670916_6553997858926755840_n.jpg
3. Nem érdekli, hogy előző nap húztál tiszta ágyneműt.


4. Nem szobatiszta...


5. Egyenletesen felcsiszolja a padlót a gallérjával.

34812996_10216158926271031_3791611504164339712_n.jpg
6. Nyugi, a reggeli napüdvözletek közepette beléd is keni.


7. Ezek után mivel nem szeret egyedül lenni, reggel együtt vonultok a mosdóba felszámolni a károkat.

(7.1 . Itt még kávét nem ittál.)


8. Lerúgja a kötést a lábáról.


9. Ekkor változik a fürdőszoba padlója egy húsipar melléktermékeket feldolgozó nagyüzemmé.


10. A rosszabbik fajtából, de ő csak nevetgél rajtad.

34669170_10216141933926233_229835597068369920_n.jpg
11. Ez az érzés kölcsönös, mert rajta is nevetgélnek az emberek.


34934462_10216158921950923_3664511632190472192_n.jpg
12. Ő a helyi kocsma sztárja.


34879202_10216158925071001_1873133528112168960_n.jpg
13. Beviszed munkába

34343812_10216133516035791_7698631451041857536_n.jpg
14. Majd rájössz, hogy ő a munkád

34893273_10213776452938099_832553180964323328_n.jpg

 

 Ha esetleg nem győzött volna meg, hogy mennyire vicces állatka Körte, vagy hogy mennyire rövidek a lábai, esetleg nem tudod MÉG, hogy örökbe szeretnéd fogadni, akkor ez a videó biztosan segíteni fog a döntésben :)

 

 

 

 

komment

Yelle

2018. március 09. 22:33 - Dalma91

                                  27157507_10214990109251336_2044122259_n.jpg

Eddig még sosem írtam Yelleről.
Másfél éve él velem, kitölti a mindennapjaimat és mégsem esett még soha szó róla.

Ennek az oka, hogy annó akkora lelkesedésem, és hitem volt Dapiban, hogy a vele való kudarcot nehéz volt feldolgozni.

Sokan azóta is ráncolják  szemöldöküket ha meglátnak, de hát had ráncolják, ha már nem szedették ki a kozmetikussal, meg amúgy is ennyi a feles idejük.

Elképzelhetetlen volt számomra, hogy van olyan, hogy "megoldhatatlan " kutya, vagy csak egyszerűen, hogy kutya-gazda páros nem stimmel együtt.
Olyannak éreztem, mint a középkorban a házasság előtti szexet....Elítélendő, eretnek dolog. Aztán látjuk, hova tart a világ :D

Szóval egy-két dolog biztos volt... Malit többet nem, vagy legalábbis egyenlőre tuti nem.

Elfogadtam, hogy Daeron egy és megismételhetetlen, nem fogom többé egy kutyában sem őt keresni.

Szóval border collie...
Még ki sem pattant a gondolatbuborék a fejemből, mikor már kaptam a megrovó megjegyzéseket...
" De hát te malis vagy!!!"
Itt szeretném leszögezni, nem malis, nem skótjuhászos, és nem border collies vagyok..... Kutyás vagyok! :)

Nagyon féltem, hogy senki nem akar majd kölyköt adni nekem, a történtek után. 
Szóval köszönöm a belém fektetett bizalmat Ági :))

És akkor jött Yelle, aki az intés ellenére, hogy az majd nem lesz jó nekem, meg puha kutya, meg hasonlók, mégis csak tökéletes lett.

Nem azért mert az, hanem mert számomra az.
Ezt eddig nem mertem leírni, hisz az emberek egy bukás után, csak a következő bukást keresik.
Mindenkit el kell szomorítsak, nincs bukás :)

Mindenben azt hozza ez a kicsi lény, ami számomra fontos egy kutyában.
Csodálatosan lehet vele együtt élni.
Ha kell kirándul órákat, vagy tanul bonyolult dolgokat, de ha nincs más, akkor elfekszik mellettem egy kávézóban, vagy vár velem türelmesen, amíg véget ér a sok órás műszak.

Minden mentett kutyával, cicával türelmes és kedves, így nagyon sokat segít félős kutyák rehabilitálásában.

A közhiedelemmel ellentétben pedig nem gép, nem robot, hanem kifejezetten mókás tulajdonságokkal felruházott jószág.
Néha ugyan felveszi az elvetemült sasfióka ábrázatát ha nagyon belelkesül, ilyenkor kicsit a gondolathullámok messze járnak (de ezt is viccesen csinálja :D)

Nem számít mit fog elérni ez a kiskutya, az se ha nem lesz sportcsillag, én már nyertem :)

28795117_10215375791013139_5963573317540511744_o.jpg

komment

MTS - Agility Speed Workshop

2018. január 14. 22:09 - Dalma91

mts.jpg
Szóval egyet szögezzünk le.... Futni mindenki tud!
Hogyan legyél jobb futó? Mi sem egyszerűbb....
Fuss gyorsabban!

Na szóval ez majdnem így van, de lássuk be...mégsem.

Szóval ma felkeltem.
Remélem mindenki ismeri azt az érzést, hogy olyan helyen is fájdalmai vannak az embernek, amikről eddig nem is tudta, hogy léteznek!
Eddig ezt a kifejezést flegmán, és helytelenül használtam, de ma létjogosultságot nyert minden szava.

Tegnap részt vettem a Mind the Step formáció irányítása alatt megtartott agilityseknek szánt futószemináriumon.

26905846_2127420043952097_640055286_o.jpg
A rövid 30-40 perces elméleti előadás alatt kellett rádöbbennem (így állatorvos, fizioterapeutaként, de lehet hogy ezt most el se szabadott volna árulnom), hogy a srácok ugyanarról az izomcsoportról beszélnek, amiről én karattyolok éjjel-nappal, hogy mély hátizmok, iliopsoas csoportok nélkül, nincs agility, vagy legalábbis sérülés veszélyes, ha nem fordítunk rá elég figyelmet.
Rendes gazdaként, erősítő feladatokat kapnak a kutyák erre az izomcsoportra, és speciális nyújtást.

Szóval ugyan mondja meg valaki nekem, mire gondolt a költő? Embernél nem fontos? A felegyenesedéssel együtt, eltűntek ezek az izomcsoportok? 
Hogy ugyanúgy csak egy csökevényes evolúciós maradvány, mint a vakbél, és a farokcsigolyák?

Végül is megkaptam a választ a srácoktól... Igen, majdhogynem azok.
Köszönjük meg az irodai ücsörgésnek, az órák hosszat dugóban tengődésnek, és az énmamárbiztosnemcsinálokemmittizenkétóramunkaután állapotnak, hogy ezek az izmok a legtöbb emberben inaktívan pihengetnek, mint szellem a palackban.
Várják, hogy végre bekopogjon valaki, hogy "Helló, ideje felkelni!".

Szóval a gondolatébredés viszonylag hamar megvolt, és jött az ÁHÁÁÁÁ érzés, majd gyakorlatba helyeztük a tudományt.

És ugyebár meglett a kereset izomcsoport....Amiben eddig még sosem éreztem izomlázat.

Bemelegítésnél sorokba rendeződve végeztük a feladatokat, mint régen az iskolában.
Az első instrukció amit kaptunk, hogy ez NEM sorverseny, mindenki csinálja meg pontosan a feladatot miközben lehetőleg megpróbál éleben maradni. Hisz ez még csak a bemelegítés.
Remélem meg van a jelenet, hogy 10 versenyzőnek kiadod a bűvös mondatot... "Ez nem verseny".
Gondolom nem kell elemeznem, hogy a tagadó mondatszerkezet, és a verseny kifejezés külön-külön is elnyerte volna a hatását, de együtt egyértelműen definiálták a következő feladatot. Sorverseny.

Csak mondom, hogy mindenki tud futni, szóval az első (jelezném még egyszer bemelegítő feladatnál), ahol a csíkot megérintve kellett oda, majd vissza futni, sikerült rögtön kettőnknek is a földre kerülnie.
Véletlen lehetett, hisz nem volt sorverseny, és ugye mindenki tud futni!

A bemelegítés végére megjelent egy-két gyöngyöző homlok, de ezután kezdődött még csak az edzés.

26972656_2127420040618764_2093656357_o.jpg
Ami kifejezetten zseniális volt, hogy sportágra szabott különféle eszközökből összeállított pályát kaptunk, amit meghatározott sorrendben kellett teljesíteni.
"Ez nem verseny" mondat mintha halványan rémlene ennél a feladatnál is, de hát ki emlékszik.

Ezen az "egyszerű" kis tesztpályán a srácok felmérték, hogy a mozgás koordináció, és a stabilitás okoz némi problémát a csapatnak. 

Elkezdtünk dolgozni, először az egyensúly feladatokra hangsúlyt fektetve.
Egy mezei kis balance párnán recegtem, dőltem jobbra-balra, diszkréten ráestem a társamra, és majdhogynem kiderült az is csoda, hogy az utcán nem esek el a két lábamba.
(Bár jobban belegondolva, nem is olyan rég kioffoltam magam a sportból egy bal lépés miatt 4-6 hétre... ki érti?)

Ez volt az a pont, mikor elmorzsoltam egy könnycseppet, hogy szegény kiskutyáimat milyen feladatok elé állítom, mikor különféle gyakorlatokat kérek tőlük egyensúlyozó eszközökön.
Mondjuk fényévekkel ügyesebbek nálam, és nem is sérülékenyek. De ez is biztos a véletlen műve! :D

Take home message... néha nekem is rá kell tévednem egy balance párnára, majd valahogy lemeccselem  a kutyákkal.

26937214_2127420047285430_817676635_o.jpg
Dolgoztunk a mozgás mintákon, illetve használtunk k-bandet.
Hamar kiderült, hogy itt is vannak gondok, és hogy a kezemet használhatnám is, ha már az Isten oda teremtette.

Hiába futok viszonylag gyorsan (bár ez relatív :D) valószínűleg a keresztszalagjaim minden harmadik lépésnél felsírnak. Szerencse, hogy nincsenek egyedül a bajban, mert a stabilitási problémáim miatt, valószínűleg a térd oldalsó, collateralis szalagjai is velük együtt rettegnek!

A k-band volt a kifejezett kedvencem. Sokan furcsán, értetlenül állhatnak. Hisz mi is lenne abban a jó, ha a két lábadat összekötöd "gumipókkal", és ezzel még mozogni is kell.
De az élmény az eszközzel való munka után hihetetlen volt.
Kiderült, hogy a csípőm kimozgatható, és a mozgáspályám kétszeresére nőtt....
Egy alkalomtól...Elég magic!


26908928_2127420037285431_279120064_o.jpg

Levonom a konklúziót:

- Ha lesérülök foglalkozom vele, mert ha a kutya biccent egyet tolom a röntgenbe, de ha én hat hétig beszűkült bokával járok az oké

- Betartom a fokozatosság elvét, nem úgy mint tavaly, mikor az első napsütéssel lefutottam a Margit szigetig, ott egy kört meg vissza, majd két hétig a gondolat is fájt, hogy lábra kell állnom

- Több tudatos kutya nélküli edzést kell beiktatnom a mamárnemcsináloksemmittizenkétóramunkautáni életembe



És a plusz, hogy sok dolgot be fogok tudni építeni a kutya fizioterápiás / versenyfelkészítős munkámba :)))

mts2.jpg





komment

Az idei év is erős volt

2017. december 29. 23:12 - Dalma91

Általában szállásolok el kutyusokat, cicusokat és egyéb élőlényeket ideglenesbe, amíg gazdát nem találnak, meg nem gyógyulnak, vagy a gazdik haza nem jönnek.

Szóval akkor nézzük mit tartogatott az idei év!

Az év elején még három kutyám volt, és egy hosszútávú ideiglenes kutyám.
Benji sajnos januárban elment, és Deti is tavasszal haza költözött, majd egy évnyi vendégeskedés után. 

img_1966.JPG
Deti hozzájárult ahhoz, hogy letegyem a border collie-k mellé a voksot, így már nem csak tartom a fajtát, de még egy fajtamentést is sikerült összehoznunk így év végére. Mondhatni erős az év végi befejezés.

img_1346.JPG
img_2759.JPG

Valljuk be, aki négy évig sétál négy kutyával, annak "csak"  kettő kutya tartsa nagy könnyebbség. Kevesebb felelősség és nyilván több idő jut egy-egy kutyára, de azért van pár berögződés, ami megmarad.

Pl, a számolgatás sétáknál .... 1,2,3...........4. Meg van mind, mehetünk tovább.

Majd, mikor elkezdesz számolni...1...2..... hol a többi?? 
Ja, oké már csak ketten vannak. 

Vagy kirakod a kutyatálakat, de háromszor fordulsz a mérőpohárral... (Ezt a részt, mondjuk szerették a srácok, mert kényelmi okokból nem visszaöntöttem, hanem elosztottam maradék a fejadagot.)

Elég idegen érzés volt, szóval tenni kellett ez ellen valamit, meg eleve maradt egy üres box a kocsiba, amit gyorsan meg kellett tölteni.
Szóval ideglenes befogadóvá kellett válni.

Detike utáni pár csendes hét után megérkezett Harley, aki igazából a Cickány nevet jobban kedvelte.
Harley majdnem egy hónapig maradt nálunk, amíg jelentkezett érte az álomgazi.
Addig hasznos skillekel gazdagodott. Járt könyvbemutatón, megjárt egy agility szemináriumot, megnézte a helyi pubokat, és egyes nem teljesen hiteles információk szerint, még tüntetésen is fellelhető volt.
Igazán mókás kis lény volt, nem lehetett nem nevetni, mikor az ember ránézett.


dsc_3853.JPG

img_3223.JPG
img_3159.JPG

Majd egy gyönyörű napsütötte nyári hétvégén megjelent Batárka / Lány Nyunyus, a 30kg-os szuka malinois, aki szintén jó pár napot töltött itthon. Eközben hosszabb városi séták, és koktélozgatások rabja lett, így úrihölgyként ment először ideiglenes, majd végleges gazdához.


19024410_10212849934428303_1207372254_o.jpg
18947177_10212849246331101_565251902_o.jpg
Utána hosszabb szünet következett, amíg kis lakásunkból klinika épült.
Rehabilitáción járt nálunk Pötty, aki a rekeszsérv műtétje utáni lábadozás napjait  töltötte itt.

18678914_10212719581209554_1590246173_n.jpg

18618978_10212696701397573_261385954_o.jpg


Volt katéter kivarrt, pisilni nem tudó FUS-os Cirmi cicánk egy hosszú hétvégére, illetve ugyanezen a hétvégén megjelent barátnőm két kutyája is, szóval sikerült a telt ház táblát kiaggatni az ajtóra.


20257607_10213367340883141_1578107897_o.jpg
20273561_10213367340243125_1130658905_o.jpg
Bár a kiaggatás ellenére valahogy hazakerült ez idő tájban Dorombúr névre keresztelt ideiglenes kandúr kiscicánk, aki két hét szállásolás követően ment családhoz.
20270240_1740588472637583_1979638446_n.jpg

20476543_10213481715142426_786678368467763468_n.jpg

Az év vége felé, mikor körvonalazódni látszott ez a border collie vonal, megérkezett Eperke, aki pár hetes szocializálódását, és rehabilitációját töltötte nálunk, majd rá pár hétre Kesu nevű kölyök bc lakta be a lakást.

22906429_10214235177338510_104325174_o.jpg

23897895_2136716719679146_136132149_n.jpg
Most így december 29-ére mindenki aki jött és itt töltötte az éves wellness fittness-t, hazament és szerető családban várja az újévet.

Vagyis van aki velem várja. Bodzi, akiért pár nap múlva jön csak haza barátnőm.
Addig ő úgy gondolja kiszorítja a vért a lábaimból és erősebb noszogatás ellenére sem tágít a az őt megillető helyéről :D
Na de mindegy is, ilyen ez a pop ipar.

18901252_10212800832400783_1975408598_o.jpg

És aki mindig mondja, hogy ide több állat nem kell, és nincs szükségünk macskára, az idén is Édesanyám :D


20272159_10213379440625627_1331519268_n.jpg

 

 

 

komment

Engedelmes....Papírom van róla!

2017. február 05. 21:41 - Dalma91

16593796_1578491222165233_1770874331_o.jpg

 

Szóval úgy volt, hogy megidősödött. És ugye leraktam. Szóval nyilván soha többet senki nem hall róla, kanapén fog ezentúl tengődni, néha kiviszem a rétre és hagyom megöregedni nyugalomban....

Ja nem :D!

Daeron elmúlt tíz éves, és már nem hódolunk többet addiktív szenvedélyünknek az agilitynek.

Következő napirendi pont: Találjunk valami újat!
Ez legyen olyan ami leköti őt is, engem is, viszont kritérium hogy ne gyilkolja szét a kutya ízületeit.

Számos sportot kipróbáltunk már együtt, de engedelmesek még sosem voltunk.
Szóval nyáron hirtelen felindulásból elkezdtünk indokolatlan obedience edzésekre járni.
Ő újat tanult, én meg pláne!

És ami ijesztő, hogy az eddig rettenetesen unalmasnak tűnő sport hirtelen elkezdett izgalmassá válni.
Ami viszont még fontosabb, hogy nem hagyja Daeront megöregedni.

Attól mert van két fiatal, fogékony, robbanékony kutya a társaságomban, nem azt jelenti, hogy nincs egy idősödő, igazi társ mellettem, akit hagyhatok parlagon, csak mert több kupát nem fogok feltenni a polcra a neve mellé.

Ugyanúgy igényli a törődést, mint a többiek. Sőt! Előnyben van! Ő 10 éve van velem. Mi vagyok én ahhoz, hogy egy tíz éves kapcsolatot kikukázzak csak úgy.


Szóval heti többször hóban, esőben, negyven fokban de megjelentünk tréningen és megpróbáltuk elsajátítani ennek az új műfajnak a különlegességeit.

Oly annyira, hogy fél év után ma felálltunk a rajthoz és megcsináltuk mindazt amit edzésen hétről-hétre gyakoroltunk. Se többet, se kevesebbet, csak pont ugyanazt.

Nem volt a verseny leggyorsabb és legrobbanékonyabb malinois-a.

Számára a fémapport rágása nem ördögtől való, és a feladatok közötti sikító frász elengedhetetlen része a a közös mókának.
Lassabban teszi le a könyökét, mint fiatalabb társai és néha ferdébben fekszik, mint a Pisai ferde torony.

De az tény, hogy meg akar felelni egy új szituációban, egy új környezetben, egy számunkra teljesen ismeretlen világban az minden hibázást felülír !

16492515_1578491228831899_348713153_o.jpg




komment

Lelépnék Narniába

2016. október 12. 00:02 - Dalma91

 

 

Szerintem ezt a civil élet dolgot lassan, de biztosan megpróbálom elengedni....
Eleve jönnek a téli hónapok, szóval be kell lássuk Daeronnal mindkettőnk közös érdeke, hogy újra velem aludhasson... Ez csak szimplán túlélési kérdés. Mégse fázhatunk meg csupán társadalmi elvárásból!

Van olyan, mikor az ember nem tudja levetkőzni önmagát, és egyszerűen észrevétlenül is, de addiktív lesz a munkája iránt.

Szóval nézzük milyen az élet nálunk:

- Teljesen normális, ha a hűtő tartalma, úgy néz ki hogy: tej, sonka, sajt, vérvételi cső

14699638_10210470965555568_641387198_o.jpg

- Ha egy egész szobát kialakítasz a kutyáid számára

dsc_9011.JPG
- Normális, ha az embert kombi kocsival, tetőcsomagtartóval sem érzi úgy, hogy három ember négy kutyával meg tud tenni 500 km-ert. Hiszen be se fognak férni! :D

- Normális beteg hörcsögön segíteni vasárnap hajnali fél hatkor

- Normális éjjel hazahozni 30 kg nyers húst, amiből reggelre enyhén szagos, enyhén zavaros húslé távozik,mindenki legnagyobb meglepetésére!
14689851_10210470965635570_1280167626_o.jpg

- Hazahozni két gazdától elkobzott méretes baknyulat keresztényi szeretetből, és imádkozni, hogy reggelre ne rágják ketté a villanyvezetékeket.

- Gyanútlanul lemenni éhgyomorra kutyát sétáltatni és hazajönni plusz egy macskával (aki ezután a teraszon lakik. Majd ivartalanítás és a kezelés végeztével gazdihoz adni. Mindezt,hol máshol, mint egy közel 140 résztvevős kutyás rendezvényen :D )

- A szomszéd kutyáját az utcáról befogni és elszállásolni, míg haza nem ér

-Mi sem természetesebb annál, mint felköltöztetni egy egész agility akadálysort a második emeletre, ( A liftbe - ki hitte volna-, nem fértek be a zónás akadályok, így azok négy-öt 160 cm mély leány által kerültek felcipelésre a lépcsőházon át. Természetesen az akadályok ugyanilyen formán leköltöztetésre is kerültek.)

14694816_10210470965435565_782639569_n.jpg

- Teljesen belefér, kiszállás alatt defektet kapni, és éjjel tizenegyig csavarkulcsot kergetni és kéregetni

- Hazavinni egy félig vak, kicsit süket csivavát, aki épp csak annyira légcsőszűkületes, hogy még pont nem szólnak a csendháborítás miatt a szomszédok.

14699468_10210470965795574_1551734867_o.jpg


Ami viszont már nem normális, ha otthon több a munkád mint a rendelőben. Mikor több és "érdekesebb" esetekkel találkozol a saját nappalidban, mint bent az intenzív osztályon.

Mikor gerincbénult macskát pelenkázol hónapokon át napi 3x. (Még szerencse, hogy nem szerettem volna a közel jövőben gyereket vállalni. Mára, anyukákat megszégyenítő módon pelenkázok.)

14672717_10210470966035580_687208868_o.jpg
14697285_10210470965395564_1666155420_o.jpg
Mikor a bögrék mellett ott lóg az infúziós szerelék, amit a saját kutyáidnak szánsz.
Majd minden hétvégédet és szabadnapodat a munkahelyeden töltöd, miközben nem tudod meddig lesznek még veled az állatkáid.

14646585_10210470965515567_397777334_o.jpgimg_0989.JPG

Mikor, annyit költesz rájuk, hogy a szó legszorosabb értelmében nem hozol haza fizetést.
Illetve amit hazahoznál, azt gyorsan hazafelé befekteted a kutyáid élelmezésébe.

Na azok, azok már már nem normális dolgok.

Szóval lelépnék Narniába, de félek már ott élek!

komment

Te malis vagy!

2016. július 15. 00:01 - Dalma91

Fajtát váltasz? De hát te malis vagy!!!! El se tudlak képzelni mással!

Köszönöm a kérdést, szóval tisztázzuk... Nem malis vagyok... Kutyás vagyok. (Egy időben én is azt gondoltam, hogy malis lány vagyok. De nem az én hibám!! Daeroné! :))) <3)

Ami tény! A legjobb dolog az életemben, számomra a legtökéletesEBb pont egy malinois.
De ettől függetlenül köszönöm az érdeklődést nem szeretnék több malit.

Mikor még egy malin elgondolkoztam anno, tudtam hogy ha nem jön be még egyszer a fajta, ha nem lesz még egyszer ilyen szerencsém, akkor leszögezem, hogy Daeron volt a ONE & ONLY malinois az életembe, és nem lesz többé, (vagy legalábbis egy jó darabig) másik malim.

Daeron magasra tette a lécet... Nem agresszív kan, aki nem harap embert, össze lehet zárni macskával, ha mellette labdáznak, ŐV-znek, agilityznek akkor várja a sorát. (Nem mondom, hogy így született, mint ahogy a közhiedelemben néha hiteles forrásként így emlegetik, de szinte tökéletes lett számomra).
Persze így sokan azt modják, hogy anti-mali...Szerintem meg normális kutya.
( Bár felőlem lehet anit-mali is, amíg ilyen erővel és kitartással tud dolgozni kilenc évesen)

És hogy mért nem mali?
Szeretem ha mellettem vannak a kutyáim, és általában ez így is van!
Ezért szeretném, hogy gond nélkül megtudjak inni egy kávét, hogy probléma mentesen fel tudjak szállni egy buszra. Nem szeretnék  gyomorideget kapni, amint meglátok egy kisgyereket, pláne nem szeretnék szélütésben megboldogulni ha  ennél a gyereknél egy lufi is van.

De a legfontosabb (azon kívül, hogy de-vel nem kezdünk mondatott)   nincs kedvem többé "üresjáratban" küzdeni bármiféle pozitív visszacsatolás és eredmény nélkül.
Nincs szükségem kilenc hetesen szájzárat kapó édes, kicsi, puha kölyökkutyára. Nincs szükségem több morgásra, fölösleges ugatásra, kontrollálatlan már-már veszélyes viselkedésre.
Csodálatosan lehet velük dolgozni,a legbámulatosabb fajtának tartom őket, de én ebbe belefáradtam.

Szóval köszönöm ezentúl kutyás leszek nem malis :)

Aki esetéeg mégis úgy gondolja, hogy ellenállhatatlan vágyat érez egy malinois puppyra annak ajánlanám az alábbi párosítás felkeresését! Biztos lesz még ismétlés :)!




 



 



komment

Megszakadni!

2016. július 06. 00:26 - Dalma91

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Daeronnal kijutottunk az FMBB-re. 
Gondoltam mégiscsak az utolsó nagy megmérettetése, így rendesen felkészülünk, annak rendje és módja szerint.
Edzések, izomerősítés, lemasszírozás, ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Na ekkor jött el a pillanat, mikor a bemelegített kutyának, homokos puha talajon eldobtam egy labdát....
Igen, kitalálhatjátok! Nyilván 3 lábon jött vissza...
Így megszabadulva egy csomó pénztől és reménytől, itthon drukkoltunk végig a Magyar válogatottnak....

Na de mit kezdjen szegény, szerény halandó a rászabadult szabadsággal...
A pihenés unalmasnak hangzott, a kutya rehabon volt, így keresnem kellett valami újat.
Úgy éreztem ki kell lépjek a komfortzónámból, csinálni valamit ami hasznos, ami szórakoztató, és ami teljesen más mint eddig bármi.
CIVIL élet!!

Ez volt az a pont, mikor éjjel 11-kor megtaláltam a Valhallás srácok hirdetését, és elkezdtem morfondírozni, hogy erre el kéne menni...
Másnap ott ért a délután, és nem bántam meg.

Azóta heti 1-2 alkalommal súlyokkal, hengerekkel, bellekkel és hasonló furcsa dolgokkal ütöm el a szabadidőmet.

És hogy ez a rövidke idő mit is adott nekem?

Levetkőztem a hétköznapi emberek problémáit!

-Fel tudok cipelni a kocsiból két 15kg-os kutyatápot egy fordulóra...
-Ki tudom nyitni a buborékos ásványvizet férfi segítség nélkül. (sőt még a befőttes üveggel is megbirkózom)
-Nem esek kétségbe ha véletlenül elromlik a lift.

Ezen nem kis eredmények, és természetesen számos nagyobb, magasztosabb cél lebeg a szemem előtt, mikor a srácok kérnek még 20 burpeet.... Amikor szerintük belefér 5 percbe még 4 kör fekvőtámasz, és amikor szentül hiszik, hogy én ki fogom tudni nyomni a 12es bell-t a fejem fölé, méghozzá gond nélkül :D
(Megjegyzem ezt a hármat mind kivenném az edzésekből és kedves feladatokkal tölteném ki a fennmaradó időt, mint TRX-es evezés, vagy valami szerényebb dolog kettlebellekkel :D

Külön vidámságra ad okot, és persze húzóerő is, hogy hétről-hétre a társaság összetétele változatlan. 
Mindig megnyugtató, hogy még akkor is van helye egy-két mókásabb megjegyzésnek ha már mindenki úgy gondolja, hogy az oxigén sátor lehetne az új legjobb barátja.

Szóval köszönöm az áldozatos munkát a srácoknak.
Jó érzés valahova tartozni, és nem csak a modern, divat fitness világában elveszni az éterben.

És nem utolsó sorban, hogy mi is a cél?
Megszakadni...
Mivel az agility pályán a kutyámtól elvárom, hogy maximumon teljesítsen...Sportolóként tekintek rá, és úgyis viselkedek vele.
Szóval nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ő megszakad értem, de én nem szakadok meg érte!

www.valhallateam.hu/

thor.jpg

komment

Utunk kettéágazik

2016. április 20. 15:29 - Dalma91

Megfognak-e ítélni az emberek? Valószínű.
Kibeszélnek majd a hátam mögött? Biztosan.
Megértenek majd? Kiderül.
Ismerik-e a történetemet? Nem!

Nagyon nehéz döntést hoztam meg az elmúlt pár napban.Sose hittem volna, hogy egyszer egy kutya ilyen döntés elé állít...
Dapika elköltözött.
És hogy miért?
Aki ismer, az tudja, hogy mindig és minden helyzetben megpróbálom újra és újra. Hogy a kudarcokból felállok, és hogy nem szokásom feladni.
Itt is így történt. 
2 éve nem telt el úgy nap, hogy ne azon gondolkozzak, mit kéne csinálnom, hogy a kutyám működjön.
És nem... nem azért ment el, mert nem lett agility világbajnok, vagy azért mert nincs fel zónája.

Az életünket a vita, és a veszekedés határozta meg.
Mint egy rossz párkapcsolatban. Megpróbáltam toldozni-foldozni a dolgot. Bíztam benne, hogy egyszer majd úgy megszeret engem, mint  én őt. Vagy legalább annyira, mint egy ócska, agyonrágott teniszlabdát.
Ez a pillanat sajnos nem jött el.
Olyan ösztönök dolgoztak a kutyában, amit nem tudtam kezelni, és mint viráglelkű leány lelkileg beletörtem.
Én voltam a kutyáért, és nem mi egymásért.

Egy gondolat járt a fejemben, mint utolsó megoldás, hogy kiköltözünk egy kertes házba, ahol egész nap vígan rohangálhat, és így leveszem a válláról a város okozta feszültséget.
És ekkor jött el az a pillanat, amire azt mondtam, hogy egy kutya nem határozhatja meg többé az egész életem.

Elég volt a hajnal öt órás kelésből, hogy még a nap elején lefáradjon, elég volt a sebekből, foltokból, amiket a bőrömön hagyott, csupán szívből, szeretetből és ösztönerőből. 
Elég volt a stresszből, mikor megláttam egy babakocsit, buszt, villamost,óriáskereket,csavarkulcsot, gumikesztyűt, habos tortát.
Elég volt abból a napi szinten ért csalódásból hogy én ezt a kutyát nem bírom olyan szinten megnevelni, hogy a városban együtt éljünk, és a pályán együtt dolgozzunk.

De senki ne essen pánikba! Nem fog eltűnni Dapika a rajongói elöl. Csupán sportot vált.
Nem kényszerítem bele többé abba az életbe, amit nyújtani tudtam neki.
IPO-s kutya lesz, és remélhetőleg megnyugszik így, hogy azt csinálhatja majd amire tenyésztették.

13046235_10209018909495074_2062321653_n.jpg

Sok sikert kiskutyám, tudom hogy remek leszel, így hogy engedik végre azt csináld, amihez igazán értesz! És valakinek te fogod majd jelenteni a világközepét! 


komment

Sorozatok, sorozatok mindnehol

2016. március 18. 12:19 - Dalma91

Vallom, hogy az embernek arra van ideje amire akarja!
Pl, nekem jelenleg megírni ezt a blogposztot, amire 3 hete készülök :D

Szóval végre lediplomáztam méghozzá 5 és fél év alatt.
Szerencsére nem vettem komolyan, amikor az első előadásomon azt mondta a Professzor, hogy ez az 5 év lesz életem legszebb 10 éve!

Most írhatnék, mindenféle drámai szenvedésekről, heroikus küzdelmekről, és epikus szösszenetekről, hogy mégis hogy lehetett túlélni ezt a ritka csodálatos pillanatot,  amit ez az 5 év és fél év tartogatott, számomra...de most mégsem teszem.

Inkább arról szeretnék megemlékezni, hogy mit is csináltam 5,5 év alatt, aminek köze nem volt az egyetemhez!

Kivételesen nem a kutyás énemet szeretném kiemelni, hanem egy teljesen haszontalan, szunnyadó, abszolút nihil énemet.

Amikor vizsgára, ZH-ra kellett készülni, vagy amikor épp nem... Mikor beadandót kellett írni, vagy épp nem. Amikor neurotikusan rágtam a körmöm a TDK konferencia előtt, vagy amikor készültem az anatómia szigorlatomra....
Hát igen, amivel ilyenkor múlattam az oly értékes időt, az nem vol más, mint hogy "sorozat függtem" ! Ez nem egy állapot, ez nem egy szenvedély, ez egy fogalom!
Amit csak azon hasonló társaim fognak érteni, akik ugyanebben a kórságban szenvednek :D!




Szóval nézzük is, mi fért bele ebbe az 5,5 évbe....

2101 epizód, ami nem jelent mást, mint 1 hónap 4 hét az életemből.
Ez 29 sorozatot, 164 évadot takar!

Ebből van sorozat amit már befejeztek, van amit én nem bírtam tovább, van amit elkaszáltak, és van ami még mindig fut.
Nem számított, hogy dráma, kosztümös, agyleszívós, véres, öldöklős, elgondolkoztató,vagy vicces. A lényeg az hogy nem kellett másra figyelni, nem kellett gondolkodni, és nem kellett aggódni. A világból épp csak annyi érdekelt, hogy mi világít a képernyőn!

Íme a lista:
sorozatok.jpg

komment

Egy új kultusz van kialakulóban!

2016. január 19. 14:12 - Dalma91


Az egy dolog, hogy az én életemet fenekestül felforgatta Dapi, de úgy vettem észre ez nem csak nekem tűnt fel, hanem a környezetemnek is!

Ugyanis időtlen idők óta jobbnál-jobb meme-ket kapok üzenetben, emailben és néha még postagalambon is. Ja nem, azon mégsem! :D

Szóval itt lenne egy csodálatos válogatás (sajnos a teljesség igénye nélkül), ami megmutatja, hogy malinois-val élni világnézet! 
Avagy Dapi kultusz a 21.században!



- Van akik egészen a kezdetekhez visszavezetik, a fajta virágzásáért felelős géneket:

mali6.jpg
-Mások mókásabb formában adták tudtomra, hogy Dapikának külön elképzelései vannak az életről:

mali2.jpg

mali1.jpg

- Voltak, akik nem kerteltek és rögtön a legkifejezőbb: lerágott kar - bárgyú,elvetemült tekintet kombóval kedveskedtek!

mali3.jpg
- Méghozzá mindezt különböző aspektusokból megvilágítva:

mali5.jpg
- Ezt a képet talán még olyanoktól is megkaptam, akik nem is az ismerőseim!
  Kétségkívül ez volt a legnépszerűbb meme, az összes közül!
  Vajon hogy lehet ez :D?

mali4.jpg

 

- A vicces túlélők, humoros formában próbáltak üzenni nekem:

mali7.jpg

- És végül a kedvencem!
  Bárhová is sodorjon az élet utadon, van ami örökre az elmédbe égett!
  Dapi sitterkedés után, hetekkel később kaptam ezt a képet Prágából!

mali8.jpg

- A blogposztot ihlette és rendezte:

11064485_1050330558315326_825298797_o.jpg

                                                  (Igen, ez az arckifejezés az életbiztosítása!!)


komment

Ma 9 éve a legjobb barátom!

2016. január 11. 09:20 - Dalma91

 

dsc_4032.JPG

Daeron ma lett 9 éves, így elgondolkoztam, mit is jelent ő nekem valójában!
Sokan csépelik a szót, hogy "A kutya" az ember életében, az egy és megismételhetetlen! Ez már-már közhelyes, és unalmas, de mit tegyek, ha tényleg így van!

Senki nem hitt bennünk az elején. Ha valaki 16 évesen társnak egy kan malinois-t választ, ott sok ember összeráncolja a szemöldökét.
Én is összeráncoltam! Nem értettem, hogy mi ezzel a baj :D

Sokat küzdöttünk egymással, egymásért. Voltak gondjaik,amíg meg nem találtuk a számunkra megfelelő közös utat.

És nem! Nem a sportbeli teljesítményéért "A kutya" számomra! Hanem ő olyan, mint a másik felem!
Minden lényeges lépésnél ott volt az életemben!
Amikor elkezdtem a középiskolát, velem volt amikor éjszakákig tanulnom kellett, mellette jártam ki az egyetemet, velem volt előadásokon, egyetemi napokon! Volt hogy még a híres Equus-klub előtt is megvárt engem!
Együtt voltunk fesztiválokon, kiállításokon, karácsonyi vásárokon!
Ott volt mikor boldog voltam és amikor is, amikor nem!
Ott volt amikor először voltam szerelmes, amikor először szakítottam.
Ott volt mikor hatalmas meglepetések értek, és amikor a legnagyobb veszteségek! És nem...nem csak úgy lelkileg ott! Fizikai valójában mindig velem volt és velem lesz!
A ballagásomon,az első állásinterjúmon még életem legelső merészebb buliján is ott volt!
Ha ő mesélhetne, sok titkomat elmondhatná :)

És ezalatt a sok élmény alatt olyan kutyám lett, akire mindig számíthatok, aki maradéktalanul meg szeretne nekem felelni. Néha erején felül teljesítve ezzel!
Sok helyszínre és eseményre sem juthattam volna el nélküle!
Bejártuk együtt fél Európát, és remélem még sokáig elkísér utamon!

Nem tudok elég hálás lenni annak, hogy ez a kutya velem élhet a mindennapokban :)

komment

Köszönöm, egészséges!

2015. november 20. 12:19 - Dalma91

20150827_karpati_dalma_033_teljesmeret.jpg
A pletykákról mindenki tudja, hogy léteznek, hallani róluk sokat, de mikor szembejön az emberrel, akkor azért kikerekedhetnek a pupillák!

Én is így jártam pár hete, mikor napi szinten kérdezgették az emberek, " Mi van Dapa lábával?"
Értetlenül álltam, hiszen mi lenne vele? Négy van belőle, szőrös, és gyorsan tudja kapkodni őket egymás után... Azt hiszem kb. ennyi van vele!

"De tényleg annyira rossz?"
Mennyire? Itt már tényleg értetlenkedtem... Gyermeki naivitással nem értettem a kérdést!

De aztán kiderült, hogy mi baja van a kutyámnak! 

Dapika visszatérően sántít, az orvosok se tudják mi baja a VÁLLának!

Hát ok... Akkor nem is tudom, hol kezdjem, talán kezdjük az elején!

Nem csak akkor visszük a kutyát orvoshoz, ha már baj van!
Vannak vizsgálatok, nevezzük szűréseknek, amit minden sportkutyásnak meg kéne csináltatnia, egy éves kor felett!
Ugyanis,nem élhetünk homokba dugott fejjel, mint 10 éve... Ha nem tudok róla, akkor nem létezik a probléma felkiáltással!
Na de elkanyarodtunk!

Szóval, Dapit elvittem szűrésre, ahol kiderült, hogy a bal KÖNYÖKÉBEN minimális inkongruencia látható. ( jelen esetben a két alkarcsont közötti pár mm-eres szintbeli különbség).
Ez akár utalhatna könyökízületi diszpláziára is, de a felvételen nem láthattunk izolált processus anconeust, fragmentált proc.coronoideus medialist, és OCD jeleit se, arthrotikus rész nem volt fellelhető!
(Mindenképp fontosnak tartottam leírni az anatómia részleteket, hisz sokan keverik a vállat a könyökkel jelen esetben! :D)
A következő mondatban taglalták, hogy ez lehet beállítási hibából eredően is, további vizsgálatokat javasoltak!

A 4 hónappal később ismételt RTG vizsgálat kimutatta, hogy nincs mit kimutatni!
A kutya könyöke olyan, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva!

És talán a legfontosabb! A kutya soha az életében nem sántított, de még bicegni se bicegett... 
Vagyis hazudok! Egyszer elvágta a lábát.. Az 3 napig láthatóan kicsit fájt neki, még nyalogatta is!

Szóval köszönöm az aggódást, de mindenkit biztosíthatok róla Dapika válla, de még a könyöke is tökéletes :)))

 

e6f3eb64-f9e8-4de3-a5db-8faec28a490a.jpg

dapa_up_exm_20151120_0001.jpg



komment

Miért is kell félnünk a malinois-tól?

2015. november 08. 20:13 - Dalma91

20140712_karpati_dalma_34_1000px.jpg

 

Az a nagy baj,hogy nem tudom de valaki már megválaszolhatná, hogy mért vérszomjasabb, mint az egyéb farkastól származtatott társaik.

Egy-két apró példa!

Ha egy malinois ugat, miközben egy másik fajtársánál labda vagy kaja van, akkor vigyázzunk, mert rögtön baj lesz. Ha ezt egy mudi tenné meg, vagy sheltie az ok. Hisz ők ugatósak.

Ha két kis aranyos öleb, pudli vagy bármi ami kicsi, szőrös és gomb szemei vannak játékból elkezdenék egymás arcát lerágni, fülét tépni, és egymásra vicsorogni,az megsúgom, aki nem tudná: ARANYOS!
Ha két mali a vérmérsékletéhez hűen játszik, (és tényleg játszik, mert amúgy tudnak olyat is !!) akkor a legtöbb ember tanúvédelmi program alá helyezteti magát, mert hát jobb félni, mint megijedni.

Ha egy border kekeckedik, az nem kötekedés, az terelés! (Ez fontos, ezt nem rég tudtam meg!)
Ha egy mali kekeckedik, akkor az egy vadállat.

Ha egy  kedves kiskutya megijed, akkor a következő reakciót szemlélhetjük meg: "Szegény kicsikém mit tehetek, hogy a lelkedet ne nyomja a világ minden gyötrelme?"

Ha egy malinois megijed..!
Jó-jó, tudom... amelyik malinois megijed azt kapásból lőjük a Dunába, mert akkor munkára nem jó, meg hát amúgy is egy vadállat, mert mi az hogy nem remegésbe kezd, hanem helyette ugatva néz a problémái elébe? Hisz nem megijedt!!! Csak kezelhetetlen! (ezt érdemes jól bevésni, nekem ez is elég új infó!)

És biztos számtalan példát találhatnék még, ha két és fél percnél többet gondolkodnék rajta....

dsc_5636.JPG

És mégis mért fél mindenki a malinois-tól?

- Iszonyatos, gyorsak, reakció idejük mérhetetlen. De attól még nem öl meg se embert, se állatot egyerűen csak gyors.
És nem, nem fog Fifike meghalni, pestisben elhullani, ha egy egyszer elmegy egy út mellett, ahol már egyszer valaki látott valakit, aki hallott már a malinois-król!
Hála a jó égnek nem fertőzőek! Oltott kutyák mint a többi!

- Jaj!! És a legfőbb ok! Fekete a pofájuk!! 

10003406_10202424401706358_1169678532_n.jpg

És akkor mi az amitől tényleg tarthatunk, ha meglátunk eme rettegett fajtából egy egyedet, ezért ne tegyük:

- Ne dobáljunk flakont, focilabdát, nagymamát, steaket és hasonló érdeklődésüket felkelthető dolgokat, az orruktól 20 cm-re, mert lehet rá fog fogni...Nem biztos, csak ha észreveszi!

- Ne ordítozzunk, sikítozzunk, ne kezdjünk el látványosan remegni, ha közelünkbe jön egy malinois, mert lehet ő jobban fogja furcsállni a tevékenységet, mint mi magunk a malinois-t, mint jelenséget.
(Én is biztos furcsán néznék ha valaki epileptiform rohamokat kapna, mikor felé megyek! )

De attól, mert egy állat gyors, négy lába van és láthatóan erős, tettre kész fogazata, nem biztos hogy rögtön vadorzó lesz, és higgyétek el a gazdáik célja sem a kutyapopuláció evolúciós megszelektálása urbanikus környezetben! 
Nem azt mondom, hogy nincs agresszívbutasemmirekellőkezelhetetlenidegbeteg malinois! Mert van!
És van még ilyen palotapincsi, afrikai oroszlánölő, shi-tzu, bullmasztif, border collie, csivava, etc......

És igen, sajnos vagy nem sajnos ezeknek a kutyáknak van akaratuk, önképük, tudatuk. 
Még ha néha könnyebb is lenne enélkül!
Ezért valószínű másképp kell lereagálni a dolgaikat, mint szofisztikáltabb társaiknál!
Na ez az ami ijesztő!! 

Szóval kérlek fogadjátok el, hogy ők is kutyák, csak lehet esetükben jobban kell érteni "kutyául" mint ahogy azt elsőre gondolhatnánk!11064447_1050320721649643_1871191345_o.jpg

komment

1 év munkája 4 másodpercben

2015. június 07. 22:44 - Dalma91

 dsc_7278.JPG

Mikor megérkezett Dapi, és elkezdtem gondolkozni mi is legyen vajon a kiskutya első trükkje, az "ereszt" vezényszóra esett a választás... Végül is mégiscsak egy malinoisról van szó, akit szerencsés módon mondioringes papával áldott meg az ég!

Gyönyörűen haladtunk, kajára és másik játékra is hamar megtanulta, hogy le kell váltania azt a játékot ami éppen nála van!
Büszke is voltam, hogy "Én ugyan nem leszek az a lány, akinek a kutyája nem ereszti el a játékot, és órákat kell könyörögni érte"!
Na az lettem...

Dapa 5 hónapos kora körül olyan önbizalmat szerzett (lehet én raktam bele, de ezt majd letagadom :) ),
hogy kb. álmában sem volt képes megválni a zsákmányától. 

Másik labdára már nem volt vicces váltani,  kajára maximum akkor, ha valami extra különlegességgel, pl. sült csirkeszívvel kínáltam.(Hiába tudta pontosan jól a feladatot!)

Ha véletlenül nagy nehezen, "kifeszítettem" a szájából a "kincset" visszakézből visszafogott rá...Mármint a kezemre.

Most nevetünk rajta....Én sírtam... Nem tudom, hogy a fájdalom, vagy a lelki gyötrelem volt-e nagyobb, de elhatároztam, hogy ezen sürgősen változtatni kell. (Az egy dolog, hogy a saját kutyám hülyének néz a maga 6-7-8 hónapjával, de még képezni sem lehet, mert ugye nincs mivel..Se kéz, se labda...)

Most jött az a rész, mikor Dalma segítségért fohászkodott... Hol az Úrhoz, hol  kiképzőkhöz,és egyéb kiképzésben jártas kutyásokhoz.
Mindegy volt ki, de valaki segítsen már!!!

Sok eltérő választ, módszert, és technikát hallgathattam meg az erőszakostól, a szépen kérjed kategóriáig.
Egy dologban viszont mindenki azonos állásponton volt!!!
Csak egy hétre adjam oda a kutyát, hogy tökéletesen működjön.

Szépen sorjában természetesen megpróbáltam mindent. (Hisz minek kérdezek, ha utána nem figyelek oda rá.):

A szájába akartam annyira tömni a labdát, hogy már ne kelljen neki! Hát izééé...kellett  :D
Majd csúnyán néztem rá, miközben nem tudott tovább hátrálni a fal miatt... Hát kifarolt :D
És voltak még ilyenek, és még ilyenebb módszerek. Sorolhatnám napestig! 

Elmésen kitaláltam, hogyha megharapom a fülét, akkor elengedi a zsákmányt!
Majd ugye a másodperc törtrésze alatt vissza is fogott. (A második trükkünk volt: a "Fogd" vezényszó hallatára mehetsz csak a labdáért...! de hát ezt most engedjük el :D)

Miután ha valaki ránézett a kezemre nem tudta eldönteni, hogy a János kórház baleseti osztályáról szalasztottak, vagy csupán csak  statiszta pozícióba csöppentem a legújabb  Brad Pitt zombis film forgatásán, úgy gondoltam, hogy akkor most leülök, és elgondolkozom a problémán.
Mint Micimackó...gondol...gondol...gondol...

20150328_102409.jpg
Végül arra jutottam, hogy semmi baj, ha nem adja oda Dapa a labdát, akkor nem is kell. Akkor én nem játszom.

Az első adandó alkalommal tüntetőleg elvonultam mikor az "Ereszt" szó hallatán a kutya füle botját sem mozdította, nem hogy az állkapcsát.

Én ilyen döbbenetet még nem láttam a kutya arcán! Abbahagyta a neurotikus labda csámcsogást, a labatépést. Csak pupillázott utánam a távolba, egy lépést nem mozdult.
Pár pillanat után visszamentem, elkértem a labdát.Mivel nem adta megint elvonultam.... És ez így ment egészen addig, amíg a Gellért téren már mindenki teljesen hülyének nem nézett. 

Nem baj, mindent a cél érdekében, folytattam.
Szépen lassan Dapa kezdett rájönni, hogy ha nem adja oda a labdát, akkor nem dobom el. Ha odaadja és visszafog / felugrik érte, szintén nem dobom el...
2-3 alkalom alatt leesett a kutyának, hogy egyedül játszani nem olyan vicces, mint együtt.

Azóta természetesen még nem százszázalékos a siker. Vannak hullámvölgyek, feszegeti a határait, mint mindig :D
Próbálgatom cserélni a labdákat, és az ingereket. Egyre magasabb értékű zsákmánnyal dolgozunk, és izgalmasabb helyszíneket keresek.
Az agility pályán még messze vagyunk a sikertől, de végre, (így hogy Dapi egy éves múlt :D) tudunk labdázni a parkban!

Szóval itt lenne a videó: 4 másodperc / 1 év munka!
Remélem jövőre dupla sebességgel haladunk majd.:D

 

 

komment

A póráz két végén?

2015. február 03. 23:45 - Dalma91

10731080_10203733314507975_1825879941260433224_n.jpg

Akkor most beszéljünk kicsit Dapi személyiségéről....
Aki ismeri, az tudja, hogy egy tünemény....Vagy mégsem :D

Olyan ösztönökkel van megáldva, hogy sokszor megkapom ez a kutya nem fog a többi kutyával  játszadozni a réten... Nem fog kulturáltan közlekedni a városban... Nem fog macskákat élve hagyni... (az utolsó már pipa :D )

És igazuk van.... Tényleg nem ... MÉG!


Furcsa, hogy egyes dolgokkal rosszabbul haladok vele, mint a három másik kutyámnál. Bár ugye az idő mindent megszépít.
Abban viszont biztos vagyok, hogy Benjinek az első héten mikor hozzánk került póráza sem volt, de sétált mögöttünk.. 4 Hónaposan, mikor egyszer nem lett kiengedve a járda pozícióból, szó szerint elhagytuk a kutyát a villamos megállóban. Sőt, még a felfestéseknél, és csatorna fedőknél is megállt. Mert amit megtanult azt alkalmazta.

A Daeron és Lili később kerültek hozzám, de fél évesen már mindegyiknek stabil póráz nélküli sétája volt. Nem kellett aggódnom miattuk.

séta.jpg

Na akkor most lássuk Dapit:

Mikor elhoztuk a tenyésztőtől a kocsiban úgy utazott, mintha mindig is hozzánk tartozott volna, majd mikor megálltunk, hogy levegőzzön, dolgát végezze, akkor pórázon úgy sétált, mintha ez teljesen természetes lett volna. Pisilt, és ment felfedezni.
Maga volt az öntudatosság, és magabiztosság :)
Ilyen vagány kiskutyát én még nem is láttam!

Na ez pár hónappal később is kimutatkozott. Nagyon vagány, nagyon céltudatos, és eszméletlen domináns. Eddig ilyen kutyám még nem volt, szóval új kihívások elé nézek. 

Akkor lássuk a pórázon való közlekedést két hónappal később: 

Talán a kedvenc jelenetem volt, mikor a Keleti Pu. és az István utca 3,5 perces távját NEGYVENÖT percen keresztül tettük meg. A türeleméről és megfontoltságáról híres Kisasszony nekiállt kikaparni a betont maga alól, miközben üvöltött a busz után( amivel véleményem szerint szíve szerint elüttette volna magát, ha hagyom... ) Gondoltam, naivan!! hogy használom a divatos módszereket, megállok, maga leszek a lelki béke és a megtestesült higgadtság és megvárom mikor hagyja abba.
....2-3 perces blokkokba haladtunk a metró aluljáró felé..  mikor abbahagyta a hisztériát egy lépést téve előröl kezdte a mizériát.
Biztos hülyének nézhettek... Nem elég hogy örökbe fogadok egy "német juhász-agár mixet", még csak nem is moderálja magát ! :D:D
(Persze ezt akkor nem ilyen viccesen éltem meg)Ű

Következő remek módszer a rántsuk bele a pórázba, és használjunk fojtó nyakörvet. Ott bukott meg a történet, hogy fizikailag és mentálisan is képtelen vagyok ezeket a módszereket alkalmazni. Csak bestresszelem magamat és a kutyát is, utána meg bűntudatom lesz tőle... 

Ajánlották a flexi pórázt. Sose hittem benne igazán, de kipróbáltuk!
Nem is lett volna rossz, ha az életideje nem 2 darab séta erejéig tartott volna.... A második alkalom közepén darabokra hullott flexivel sétáltattam a kutyát. Mármint, csak kínlódtam.

Na jó következő ötlet! Magam és a fal közé veszem a kutyát, és nem engedem magam elé. Ez egész jól bevált ideig-óráig. Pl. amíg volt fal mellettünk, és nem kapott izomgörcsöt a bal lábam a sok csámpázástól.

Nyilván a nagyszerű fordulj az ellenkező irányba, illetve lóbáld a póráz végét a kutya feje előtt és majd nem megy előrébb módszer sem vált be.... Bár nem is tudom mire gondolhattam...

1800465_708903142534548_7593870298468879453_n.jpg

Már többektől megkaptam, hogy engedjem el ezt a probléma kört, mert csak feszültséget szít köztünk.
Két napig lobogtam, mint Károly bácsi, és csak félve mertem a séta gondolatát is megfontolni.

Ami eddig számomra a legnagyobb kikapcsolódást jelentette a kutyasétáltatás, az Dapival szépen lassan rémálommá vált.

Kezdett körvonalazódni bennem, hogy még a végén igaza lesz azoknak a hívőknek, akik szerint kutya a városban nem való. Hirtelen tanyasi életre vágytam, ahol kiegyensúlyozottan élhetünk teljes harmóniában Dapával.

Na jó, de azért ezt talán mégse! Én nem megyek sehová, ennek a kutyának meg kell ezt tanulnia.

Itt tér vissza a képbe történetünk hőse, a maradék flexi póráz. Gondoltam (ismét naivan) ezt majd húzza maga után a kutya és el is lesz engedve, meg nem is, illetve közben majd egy labdával jobb belátásra bírom.
Nem tudom ki élt át olyan élményt, hogy a fél cm széles flexipóráz a húsába vájt. A kutya elindult a labda után, csak maga mögött hagyta az egész cugehört... Ez egy ismét átgondolt cselekedett volt tőlem.. Labdázzunk pórázon...Többet soha!!
Na nem baj utcán, társaságban nem sírunk, max. egyet-egyet bicegünk a reményt keltő otthon felé.

Rájöttem hogy már közel volt a cél! Nem volt olyan rossz ötlet ez a hosszú póráz, csak a kivitelezés volt szánalmas.
Még szerencse, hogy segítségemre sietett először egy kezelhető 3 méteres (majd miután 2 alkalom után elhagytam a nagy testvére a 10m-es) redőnygurtni!
Hetekig komikusabbnál komikusabb jeleneteknek lehettek szemtanúi a kedves belvárosi lakosok.

Dapi kitekerte a gurtnit egy darabig. Mivel a 10 méterből 6 a hónom alatt utazott, így gondolom nem is okoz nagy meglepetést, ha azt mondom a kutya legkisebb rántására leesett a földre. Mármint az jó lett volna... de ez inkább szétesett... Ok, kutya lefektet 3 perc gurtnitekerés, hogy ezt az eseményt két járdasziget múlva megismételhessük.
Közben a másik három kutyám ebbe a pár méter csodába folyamatosan beleakadt. A kiskutya előre, szegénykéim pedig borultak mint a dominó...
Mégis talán a kedvenc jelenetem az volt, mikor szerencsétlen járókelők ugrálták át a szalagomat. Bár szerintem annyira jót mosolyogtak, hogy ez a kis reggeli testedzés fel se tűnt nekik.

Megemlíthetném még a betekerem magam a fába, a bokorba, oszlopba, motorkerékpárba eseteket is, de azokat már mindenkinek a fantáziájára bízom.

Szóval 8 hónap alatt, minden sétáról úgy jöttem haza, mint aki lefutotta a félmaratont. Leizzadva, hol jobban, hol kevésbé megtörten...

És akkor rájöttem hogy fog Dapi megtanulni a városban közlekedni! Sehogy!! Szóval nincs más hátra, mint előre. Elengedtem.

Miután rettegtem elengedni 1-2 régebbi akciója miatt, ezért nehezen tudtam magam rávenni.
Az eredmény várakozáson felüli volt. 

Dapi hirtelen elkezdett figyelni. Az is érdekes volt, hogy labdázni, kajázni egy idő után már nem akart pórázon, minden más érdekelte, és elengedve maximálisan figyelmessé vált a kutya. (igen tudom, ennek nem kéne érdekesnek lennie, de nekem az volt 6 hónap vért izzadás után :D)

Mivel a járdát első naptól kezdve tanulta, így bíztam benne, hogy ez menni fog neki. 
Igaz egyenlőre kaja és labda asszisztálva, de a környékünkön már póráz nélkül sétálnunk. 

Ez az egy apró momentum, hogy a karabiner lecsattant a nyakörv széléről, annyit dobott a kapcsolatunkon, amit idáig semmi az elmúlt hónapok alatt.
Természetesen még nem bízom meg Dapiban teljes mértékben, a forgalmasabb helyeken még visszakerül a "csodálatos" póráz. De talán már látok valami fényt az alagút végén.

Szóval már csak arra kéne rájönnöm, hogy tanítsam meg pórázon közlekedni!

10928817_1012695182078176_1451298444_n.jpg

komment
süti beállítások módosítása