Ma felhívtalak volna.

Ma letettem az utolsó vizsgámat, és felhívtalak volna, mint mindig.

Ma másoddiplomát tettem.

6 éve felhívnálak minden nap. De hiába ...

Azóta annyi minden történt.

Azóta állatorvos lettem. Ezt már nem láthattad, pedig ez nem csak az én pillanatom lett volna.

Vettél nekem egy kiskutyát, de már nem ismerhetted. Mondtad, hogy gondoljam át, nem tettem. Ma már nincs velem. Nem volt jó döntés.

Azóta is sportolok.
Apa kijutottunk a Világ Bajnokságra. Alig egy évre rá, hogy nem voltál. Alig egy évre arra a nyárra, amiből egy momentumot se tudok felidézni, kijutottunk a Világ Bajnokságra. 

Apa én bíróságra jártam egyedül. Pedig mondtam, hogy én ehhez még nem nőttem fel... De senki nem kérdezte.

Nem tudtam tovább vinni, amit elkezdtél, nem lett közös rendelőnk.
Lehet más volt nekem megírva, hogy önerőből sikerüljön fejlődni.


Apa emlékszel, hogy azt mondtad meg kell tanulni sok mindent. Menjek ultrahangot tanulni. 
Most nincs olyan munkanap, hogy ne forgatnám a kezembe a transducert.

Apa emlékszel, hogy azt mondtad, én nem lennék jó sebész. Hogy én nem bírnám el lelkileg.
Annyirszor hívtalak volna fel, hogy elmondjam sikerült.
Hogy a lép műtött, a bél reszekált, a vesekivételes él, és sikerült. Hogy heti tíz-tizenöt kutyust kerül az asztalomra, és van hozzá lelkierőm.


Apa emlékszel, hogy azt mondtam hogy örökké szeretni fogom?
Már nem szeretem...  
Elhittem, csalódtam, aztán elöről kezdtem.

Apa már nincsenek, meg a kutyusaim, utánad mentek. Sose hittem volna, hogy ők fognak téged követni, és nem fordítva. De az élet igazságtalan.


Közben lett új kutyusom is. Csodálatos, problémamentes. Gondolom nem véletlen volt a kedvenc fajtád, de hát egyedül kellett rájönnöm, hogy mi való nekem. 
Ma már lehet többet hallgatnék rád, de azért ezt nem tudnám megígérni.

Apa kutyákat mentek. Többet hozok haza, mint mikor itt voltál. Tudod, nincs kontroll.
Két év alatt több mint száz kutyust juttattunk gazdához. Lett egy egyesületünk. A semmiből.
Itthon is van pár mentvény, de ígérem ha meggyógyulnak keresek nekik gazdát. Nem lesz itthon állatkert.

Sokat jártam a Pesti éjszakát, a fesztiválokat. Tudom hogy nem szeretted ezt annyira. Volt, amikor jó ötletnek tűnt, hogy a csütörtököt hétfő követi. Már nem így van. Mára talán kezdem megtalálni önmagam.

Jógázom. Én, aki hat évesen nem volt hajlandó ráülni egy biciklire. Én, akinek könyörögtél, hogy kezdjen magával valamit, mert gondok lesznek a gerincemmel.
Majdnem mindennap leterítem a szőnyeget, megmutatnám, de mindketten tudjuk hogy nem. Nem szerettem, ha nézel.

Apa már más barátaim vannak. Sosem mutathattam be őket. Nehéz úgy beszélni rólad, hogy nem tudják milyen is voltál. Bár talán mára már el tudják képzelni.

Apa vannak, akik már nem a barátaim. De ez így van rendjén. Nem vesztünk össze, csak különváltak az útjaink. 

A családunk egy része szétesett, a másik része erősebb, mint valaha.  Tudom fontos volt neked hogy összetartsunk. Nehéz, hogy nincs ki irányt mutasson. Így kicsit könnyebb volt eltévedni.

Azt mondtad könnyebb mosolyogni, mint gyűlölködni.
Néha kihasználják, néha túl naiv vagyok.

És akkor felhívnálak... És úgy elmesélném...