Egy kiskutya története

2014. július 22. 13:00 - Dalma91

20140712_Kárpáti_Dalma_08_1000px.jpg
Szerettem volna egy kiskutyát. Még egy kutyát. Volt ugyan már három nagytestű kutyám, de mégis késztetést éreztem egy új kihívás teljesítésére.
Már idősödtek a jószágaim, illetve mivel szerettem volna folytatni a sportolást, ezért úgy éreztem mindenképp szükségem van egy kiskutyára.
Egy éve nézelődtem, írogattam egy-egy emailt, hol visszaírtak, hol nem, miközben itthon egy dolgot kaptam csak meg, ide ugyan több kutya nem jön, max. ha én is költözöm.

Januárban, mikor a vizsgáimmal végeztem és olyannyira ráértem, megtaláltam azt a kutyát akitől nekem kölyök KELL. Ő volt Sweety.
Előtte volt kennel, ami tetszett, volt ami kevésbé, de ezt az alomtervet meglátva tudtam, hogy valamiért nekem innen lesz kiskutyám.
Még aznap írtam a tenyésztőnek, lefoglaltam egy kiskutyát. Majd mindezt vázoltam itthon....
Hát kirobbanó öröm nem volt.

Ahogy teltek a napok, közeledett a fedeztetés ideje, Apukám csak annyit kérdezett: Biztos, hogy jó kutyák lesznek? Megéri innen venni egy kutyát? 
Még azt is felvetette, hogy mért nem kezdek egy könnyebb fajtába, ha már nagy nehezen elfogadta, hogy ide bizony hamarosan még egy eb beköltözik.

Teltek a hetet, előleget kellett befizetni. Már napok óta noszogattam Édesapámat, hogy ugyan menjünk már le a bankba, mert én tuti elutalom a pénzt, valami kazahsztáni menekült csoportnak, amilyen jó képességekkel vagyok megáldva.

Aznap mikor befizettük az előleget, Apukám többet nem jött haza. Beköszönt, hogy este jön...de nem jött...

Maga helyett egy kis tündért küldött, kutyabőrben.
A tenyésztője nagyon aranyos volt, és még az utolsó pillanatban megválaszthattam a kiskutya törzskönyvi nevét.
Így lett ő: A new life Word of Matrix.

Hónapokig gondolkoztam a megfelelő hívóneven. Összeírogattam mi tetszik, kihúzogattam, ami annyira mégsem.
De ezután az esemény után rögtön világossá vált...
Mindenképp "D" betűs hívóneven gondolkoztam Daeron miatt, és hirtelen nyilván való lett, hogy a vége csak annyi lesz APA.

Sokat utaztunk érte, sokat vártam rá, és tökéletes kiskutyát kaptam Dapa személyében!
Elfoglalja a napom 25 óráját. Nincs időm negatív gondolatokra.
Ő még nem is tudja, de 7 hetesen terápiás kutyává avanzsált, és kitűnően végzi a munkáját!!

komment

Mert kutya a városba nem való.....

2014. július 09. 07:50 - Dalma91



Jelenleg úgy élek és sétálok a falkámmal, mint holmi csürhe.
A kiskutya húz...rángat... fojtogatja magát... Igazából úgy érzem lobogok, mint Károly bácsi Frakk után.
Lily öregesen, szigorúan méterekkel mögöttünk halad.  Olykor egy-egy falattal elcsalható a pozíciójából, de azért a rá jellemző 3-4 méter távolságot tartja a falka többi tagjától.
Benji és Daeron a két opportunista. Ha valami izgalmas van azt nyilván meg kell nézni, akkor és azonnali jelleggel. De azért alapvetően ők ketten akiket koordinálni lehet.
pihenődapi.jpg
Na de nem mindig volt ez ám így. Volt, amikor már-már a kulturált kutyatartás partjait súroltuk.

Hányszor hallottuk már a következő mondatokat: "Kutya a városba nem való! Nem lakásban a helye az ebnek! Lenne kutyám, ha lenne kertem..."

Én számtalanszor! (Bár azt is, hogy hozzám képest az állatkert csak egy kis kalitka....Nem is értem az embereket :D )séta.jpg

A lényeg, hogy dolgozunk rajta. A szebb jövőn :D Mikor ismét kieshet a póráz a kezemből, amit nem mellesleg megjegyzem, 10 év alatt nem sikerült megtanulnom használni...
Szeretném ha újra békés kutyasétáltatás honolna a házunk táján.
Még ha egyenlőre távolinak is tűnik a dolog...

Viszont kicsit sem érzem azt, hogyha lenne kertem a kutyáimnak jobb lenne. 
Mármint nyilván friss levegő, egész napos rohangászás, ugatás a kert körül.... Ezek mind remek lehetőségek, amik nálunk nem jöhetnek szóba a szürke hétköznapokban.
A kapcsolatunkon viszont, nem hogy ront még javít is a városi légkör.A kutyáim minden rezdülését éreznem kell, minden reakciójukat ismernem ahhoz, hogy kimondhassam biztonságosan és nyugodtan viszem le őket nap, mint nap.

Arról nem is beszélve, hogy a "jó kutya" elengedhetetlen alapfelszerelése a jó szocializáció ( Legalábbis az én olvasatomban). 
Ehhez a város nem hogy jó, kiváló helyszínt nyújt nekünk. Ha belegondolunk, milyen reakciókat válthat ki egy vidéki, kerti ebben, egy busz, vagy villamos csörömpölés...a millió ember, szag, zaj, egyéb állat... Míg a városi kutyáknak mindez fel sem tűnik, csak teszik a dolgukat a napi protokoll szerint.

Így hát akinek nem tetszik, ne tartson kutyát lakásban, én azt hiszem már így maradok :))


         

komment

Neked ez a kutya nem való!!! - Miért is?

2014. július 09. 07:44 - Dalma91

Kicsit megint felhúztam magam. Egyszerűen nem értem az embereket!
Még szerencse, hogy mindenki szerint csak személyesen neki való az adott fajta. Mert ugye mali nem való mindenkinek, border collie se való mindenkinek. A személyes véleményem, hogy bichon SEM való mindnekinek!!!

Ha valaki szívét-lelkét beleteszi egy kutya nevelésébe, akkor édes mindegy, hogy keverék, vagy fajtatiszta pedigrés százezrekért vásárolt kutya-e a választott.
Aki meg egyszerűen alkalmatlan a kutyatartásra, az választhat még mindig a plüsskutya, és a poszteren futó dalmata között.


Hányszor megkaptam annó én is Daeronnál, hogy fel fogja falni a családot, és elve 16 évesen ne hozzon el senki malinoist, és pláne ne neveljen belőle cirkuszi kutyát.
Azóta már sokak bicskája beletört a fajtába, akik támadtak.
Nem mondom, néha belesuttogja Daeron a fülembe, hogy a fenébe hogy nem lehetek ringes kutya, de azért nem sírja tele a kispárnáját éjjelente. 

Szóval azt már tudjuk, hogy mali nem való nekem mert kemény kutya...Volt egy fellángolásom, hogy sheltie-t szeretnék. Meg tudtam, hogy nekem az túl lágy lenne, és csak elnyomnám!
Maradjak én is a plüsskutyánál ezentúl? Vagy most mi legyen?

Valamiért mi emberek ítélkezünk, bírálunk, mindegy hogy esetleg nem látjuk át az adott szituációt. (vagy csak egyszerűen féltékenyek vagyunk, egy jó vonalra....Ki tudja?)

Elég annyi, hogy mi a szívünk legmélyén érezzük, hogy az adott kiválasztott eb való hozzánk vagy sem. Ehhez persze önkritika szükséges.
Még nem láttam olyan kutyát, aki megfelelő nevelés mellett ne működött volna. 

A legviccesebb mégis... Ugyebár senkinek nem való "fajkutya", nem hogy egy átlag, szerető kutyatartónak,. Valamiért mégis bent állnak a kölyökkutyák a tenyésztőknél, természetesen utána meg a menhelyeken, mikor a tenyésztőn ragadt almot már fűnek-fának szórják el.
(Már meg se merem kérdezni, hogy megfelelő számú előjegyzés nélkül az ember mért vág bele a "tenyésztésbe")
De ha dolgozni akar az ember a kutyával, esetleg sportolni, akkor nagyon gondolja meg, hogy vesz-e a sportra alkalmas kutyát, mert ugye nem való neki....

Kérdem én, akkor milyen kutyával kéne sportolnunk? Vagy maradjunk a jó öreg focinál, Fifit pedig kössük ki a kertbe??


DSC_5048.JPG

komment

Jutalomfalat: megvesztegetés, vagy motiváció?

2014. március 28. 12:14 - Dalma91

Ma megakadt a szemem egy cikken. A magyarországi kiképzőkről, kutyaiskolákról volt szó benne. Érdekes dolgokat írtak le, hogy miket ajánlottak és nem ajánlottak a trénerek az újdonsült gazdinak.

Az egyik ilyen sarkalatos pont az volt, hogy a kutyának nem kell enni adni, akkor majd minden működik, és visszamegy ha hívják a jutalom reményében.

Kezdjük az elején, mit is jelent a kutyának, mint ragadozóállatnak az élelem.
A vadonban a falkába verődött farkasok rendszertelen, periodikus táplálkozásra voltak szorulva. Akkor ettek, mikor sikerült elejteniük zsákmányukat.
Ezzel magyarázható, hogy a kutyák egyszerre nagy mennyiségű táplálékot, habzsolva képesek felvenni. Mindezt sajnos felületes rágással kivitelezhetik. Úgynevezett "versengő evés"-t folytatnak.

Ezért is lehet a kiképzésben segítségül hívni az élelmet, mint pozitív megerősítést.
Ha ez a pozitív dolog állandóan fennáll a kutya életében, tegyük fel folyamatosan tele a tálja mindenféle földi jóval, máris elvesztjük ezt az "eszközt".
Mivel egész nap ehet akkor amikor jólesik, annyit amennyit jólesik, mért is érdekelné őt jobban a általunk csalogatásra használt falat, főleg ha még kérünk is érte valamit.


"Amelyik kutya nem éhes, az nem dolgozik" és ez az esetek többségében igaz. (Természetesen vannak kivételek, extra képességű munkakutyák, akik bármikor munkára foghatók.) De egy átlag lakáskutyára igaz lehet.
Levonhatjuk a konklúziót, teli hassal ne várjunk kiemelkedő teljesítményt a kutyától.
Életbe lépnek a paraszimpatikus beidegzések: "rest and digest". (Teli hassal az ember se szívesen dolgozik :))

A másik oldala az éremnek, ha a kutya tartósan koplaltatva van, a sétákat élelemkereséssel fogja tölteni. A gazdi meg pilloghat a távolba, hogy vajon melyik bokoralj csodáit fedezi fel épp a kiskedvence.

Ha kialakítunk megfelelő értéket az élelem számára, nagyszerűen tudjuk majd alkalmazni a kiképzés során.

Mindemellett nagyon fontos, hogy a kutya életébe megszeghetetlen szabályokat állítsunk fel. Ez háztartásonként változhat. Kinek mi a fontos.Sokaknál pl. a kutya nem mehet be a konyhába. Ha ez egy szabály akkor azt a kutya élete végéig be kell tartatni. Illetve a járdához szoktatás, mikor a kutya csak egy adott felengedő vezényszó után hagyhatja el a járdaszigetet.

A másik kulcskérdés, hogy a kutya ösztöneit "kielégítsük" más esetben pedig kontrolláljuk.
Alapvetően a ragadozás, hogy valamit kergethessenek a vérükben van. Ha ezt egy labdával, frisbeevel teszik az kielégítheti a mozgásigényüket.
Ha egy kocsit, macskát, kisgyereket kergetnek, az már nemkívánatos. Kontrollálnunk kell ezt a viselkedésformát gyakorlatokkal, és különböző szituációkban való gyakorlással.

A rendszer megfelelően kialakítása már adhat egy jó alapot a harmonikus együttéléshez!

Szabályok, és ösztönkontroll elmaradása mellett problémáink merülhetnek fel, hiszen a kutyánknak fogalma sem lesz róla, hogy mit lehet és mit nem. Amíg ezeket a határokat feszegeti, addig pedig hibázni fog.


 

Forrás: http://folio.net/portal.aspx/product/show/a6a6485f-1382-4335-9a22-495746b562e8

 

Kárpáti Dalma

komment

A kölyökkutyák edzése és túledzése, avagy mindent a sikerért!

2014. március 13. 13:54 - Dalma91

1honap_1394715217.jpg_640x426

Eljött az idő, hogy felébresszem a több, mint egy éve szunnyadó blogomat. Lehet első postnak kicsit velős, de íme:


Manapság a kutyatartás hagyományai, és maga az egész kutyás világ, beleértve a különféle kutyás sportokat kezd hasonló színvonalra feltörni, mint a lótartás és a lovassportok.
Az emberek áldoznak kutyáikra pénzt, időt, energiát. Elvárják, hogy a kutya a legjobb felmenőktől származzon. Akár az egészségügyi szűréseket is háttérbe vetheti, ha az ősök szebbnél szebb eredményekkel, címekkel büszkélkedhetnek. Nincs ez másképp az agility kutyás sport háza táján sem.
Az agility egy olyan kutyás sport, ahol a kutyák is gazdáik, a gyorsaságról, ugrás készségről és flexibilitásról adhatnak tanubizonyságot, különféle akadályokat teljesítve a pályán. Nagyjából a lovas díjugratáshoz hasonlítható.

A versenyszabályzat előírja, hogy a kutyának a versenypályára lépéskor el kell érnie a 18 hónapos kort, különben nem indulhat a versenyen. Ezt a döntést az FCI ( Fédération Cynologique Internationale) nemzetközi bizottsága hozta, annak érdekében, hogy a kutyák mozgásszervrendszere elégségesen kifejlődhessen, mire versenyezni kezdenek az állatok.
Ennek oka, hogy a legmagasabb méretkategóriájú kutyák, a large-ok 60 cm-es lécmagasságon méretik meg tudásukat. Minden 43 cm fölötti marmagasságú kutya beleesik ebbe a mérettartományba, ami nagy megterhelést jelent az ízületek számára. Sokan enne ellenére is „hajtatva” edzik a kutyákat, ezzel sokszor ”túlnyomva” őket mentálisan és fizikálisan. Valószínűsíteni lehet, hogy ha nem lenne korhatár, már az egy éves ebek is olyan terhelést kapnának, mint idősebb, jól kifejlett társaik.
A kiskutyákat az emberek 6-8 hetes koruk között veszik maguk mellé, és bízva a leggyorsabb és legjobb eredmény elérésében a kiskutyákat edzeni kezdik. Gyakran a 4-6 hónap közötti növendék kutyák teljes kombinációkat és pályákat futnak, sokszor mindezt magasra állított ugrólécekkel. Nem beszélve a különleges elemekről, mint például a szlalom, vagy zónás akadályok. Ezeknél a feladatnál a kutyáknak nem csak fizikális, de mentális fejlettségükről is tanúbizonyságot kell nyújtaniuk.

Természetesen a kölyök foglalkozások nagyon fontos részét képzik a kiképzésnek, ha azt a gazda tudatosan, szakértő felügyelete mellett végzi. Ilyen esetben kevés valószínűséggel történik nagyobb probléma a tréningek során. Pár hónapos kutyánál is már el lehet kezdeni a balance traininget, ezzel rávezetve a kutyát a tudatos test és láb használatára.
Egy kifejlett jószágot már nehéz megtanítani olyan mozgásformákra, amit kiskorában nem sajátított el.
Ezekre az alapozó tréningekre is egész „üzletágak” épülnek manapság. Beleértve a kiskorban elsajátított ösztön kontrollt is. Számos kiképző számos metódusa alkalmazható, amik remekül segítik a helyes mozgás kialakítását a későbbiekben. Ezek a gyakorlatok a kölyök számára nem megterhelőek, hétről hétre követi a tanulási fázis a kutya mentális fejlettségét és fizikai terhelhetőségét.


Természetesen, ha egy kutyából két éves korára bajnok válik, az nagymértékben öregbíti a kennel nevét és vérvonalát, ahonnan a kutya származik. Ezek után számos utód kerülhet ki az adott tenyészetből, úgynevezett „népszerű kan szindróma” végett.

Egy-egy nagyobb kaliberű versenyen, mint a Világ Bajnokságon, vagy az Európa Openen elért eredmény több száz euróval emelheti meg a bajnoktól származó kölyök árát. Arról nem is beszélve, hogy a népszerű kutyák népszerű trénereinek akár évekre előre is leköthetik a szabadidejüket szemináriumok és workshopok, illetve a manapság népszerű onlinekurzusok megtartásával.
Sokszor a hobbiból és a sport szeretetéből, munka és pénzkereseti lehetőség válik.

Mérlegelni kell, hogy mennyit ér számunkra egy verseny eredmény, és mennyit a kutya egészségi állapota. Ha a felvezetőnek szerencséje van, soha semmilyen probléma nem ütközik ki a kutyáján, akármilyen fiatal korban is kezdi is el a kölyökkutya terhelését.
Azonban a kölykök fejlődése szempontjából a 4-6. hónap kritikus fontosságú. Ez idő alatt nő a legintenzívebben a kölyökkutya, így minden féle terhelést kockázati tényezőként kell szemelőt tartanunk.
A növekedési zónák záródása fajonként, fajtánként, és csontonként is eltérő. Átlagosan 6-12 hónapos korban záródnak maximálisan.
A kutyák testsúlyuk 60%-át az elülső testfelükön viselik, így a mellső lábak különösen ki vannak téve mindenféle sérülésnek
Rendkívül nagy hányadban tapasztalható a sportkutyák fiataléletkorában jelentkező Osteochondorsis dissecans (OCD).
Az OCD kialakulása több tényezőtől függ. Az ízületek sérülése, örökletes tényezők, hirtelen növekedés, hormonális egyensúlyhiány és helytelen táplálkozás (mint a magas fehérje és energia bevitel) mind vezethetnek az OCD kialakulásához. Ez a betegség tulajdonképpen az enchondralis csontképződés zavara a hosszú csöves csontokban, melynek során a porcból való csontképződés folyamata megreked. A tovább osztódó porc, megvastagszik, mélyebb rétegei necrotizálnak (elhalnak), majd leválhatnak. A levált porcdarab ún. ízületi egérként úszik az ízületi nedvben, beékelődésével, az általa keltett gyulladással fájdalmat és következményes sántaságot okoz. 
Egy ritkábban felbukkanó korkép, mikor olyannyira traumatizálódik a növekedési zóna, hogy az alkarcsontokban aszinkron növekedés fog fellépni. A radius (orsócsont) vagy az ulna (singcsont) megreked a növekedésben és ezáltal rövidebb marad, míg a másik csont rendes ütemben fog fejlődni. Így a két csont alkotta ízületben inkongruencia fog fellépni. (A helyes illeszkedés elmarad)
Ezeken kívül számos egyéb példát lehetne még említeni ín, izom és ízületi sérülésekre, amik szintén adódhatnak a túlzott, vagy rosszul felépített edzés következtéből!
A másik probléma, ami a fizikális terheléstől teljesen független és gyakran bekövetkező „ártalom”, a túl intenzív mentális terhelés. Mint ahogy egy kisgyermek sem tud megoldani komoly matematikai egyenleteket, úgy egy kiskutya is éretlen még nehezebb feladatok teljesítésére. Ebből fakadóan a kutya frusztrálttá válhat, ami visszavetheti a további tanulásban. Lassabban, és nehezebben tudja majd elsajátítani a könnyebb gyakorlatokat is, a magas elvárások miatt. Ez számos esetben egy életen át megbélyegzi majd a kutya-gazda közötti kapcsolatot.

Nyilván nem beszélhetünk jó és rossz módszerről, hisz a kutyakiképzés sosem fekete vagy fehér. Mindig minden az adott kutya testalkatától, illetve a gazda-kutya páros kapcsolatától és képességeitől függ.
Valaki vallja, hogy egy éves kor előtt nem viszi pályára a kutyát, megvárja még kifejlődnek a csontjai, ízületei az állatnak. Majd utána napi rendszerességgel kap a kutya hirtelen, addig meg nem szokott terhelést, ami szintén nem lehet cél egy kiképzés folyamán.
Mások már 8 hetesen elkezdik alapozni a kölyköt, és ettől függetlenül szépen, tudatosan építik fel a mozgáskoordinációját, és kondícióját a kutyának, ezzel nem terhelve meg a kutya szervezetét.

Fontos, hogy egy kutyát mikor el kezdünk terhelni, tudjuk az előéletét. Táplálkozási szokásait. Ilyen tényező a táplálék minősége és mennyisége, illetve annak ismerete, hogy vajon előzetesen állt-e a kutya esetleg kezelés alatt. Lényeges, hogy a sportra választott kutyán egy éves kora körül egészségügyi szűréseket végezzünk könyök és váll displasiára. Ezekből következtetve arra, hogy hogyan fog reagálni a kutya szervezete és mentális állapota az adott tréningre.
Ha egy jól leinformált, precíz tenyésztőtől hozunk el kölyköt, ezek legtöbbjére tudjuk a választ, ellentétben egy örökbefogadott ebbel. Ismeretlen hátterű állatnál először az izmok fejlesztése és az állóképesség növelése a cél, nem rögtön az agilitypálya teljes körű kihasználása, és meghódítása!

Forrás: dr. Diószegi Zoltán: Kisállat-ortopédia
            
http://www.kisallatortopedia.hu/betegsegekrol-reszletesen/vallizulet

 

 

Kárpáti Dalma

komment

Motiváció

2012. február 21. 16:54 - Dalma91

Vajon tényleg van olyan, hogy egy eb motiválatlan?
Van olyan, hogy a világon semmi sem hajtja, semmi sem érdekli?

Vallom, hogy nincs :D Mindennek meg van a maga módja, maximum nem minden annyira magától értetődő :) Szerintem meg lehet találni az utat egy mopsz szívéhez ugyanúgy, mint egy agáréhoz, vagy munkakutyáéhoz!

Személy szerint szeretek ezzel foglalkozni :) Nagyon látványos tud lenni a változás! Hogy lesz egy kutyából, aki hozzá sem szagol a labdához, frisbee mán ebzet pár hónapon belül! Ettől szép a kutyakiképzés! Logika, türelem és kitartás kérdése minden! (Vagy legalábbis nem árt hozzá, szerintem!)

Ha kihasználjuk a kutya alapvető tulajdonságait, mint hogy ragadozó állat, és alapvető zsákmányösztönnel rendelkezik, hamar sikereket érhetünk el! ( Na persze ez nem megy úgy, ha a kutya egész nap csemegézhet, vagy napi 2 órát labdázunk vele anélkül, hogy a zsákmányt bármiféle cselekedethez ne kötnénk!)

Ha más nem, az biztosan nagy motiváció minden ebnek, ha a gazdája elrohan az ellenkező irányba tőle! Ha ez nem motiváció, ott komoly kapcsolatbeli problémái lehetnek a kutya-gazda párosnak!

A legnagyobb kihívás szerintem egy alul motivált kutyával megtalálni a szálat, amelyen elindulva, sikeres lehet a majdani közös munka.

Persze megint más visszafogni a jószágot, ha esetleg túl heves, vagy nagyon erősek az ösztönei!
Ösztönt kiírtani, teljes egészében elnyomni szerintem nem lehet! Maximum "faragni" a kutyából.
Most jön az örökös kérdés, hogy vajon melyik nehezebb? Lefaragni egy kutyából, vagy hozzátenni? Természetesen a motiválatlan ebek gazdájának a felpörgetés megy nehezebben, a túlfűtött ebek gazdájának a lenyugtatás!
Mindkettő nagyon nehéz :D Ennyi a válasz a kérdésre, amennyire én látom!
A lehetőség viszont minden esetben adott! A kontroll feladatok ráerősítésében látom a célt a túlfűtött ebeknél! A legjobb talán egy őrző-védő feladat, amikor nem az esztelen karráncigálás a cél, hanem hogy a segéd mellett is maximális legyen a kutya figyelme a gazda irányába!
Vagy akár a birkák mellett.A kutya bármilyen körülmények között maximális kontroll alatt kell, hogy legyen. Milyen lenne már, ha kedvére terelgetné a nyájat! Nem hiszem, hogy a Skót felföldeken értékelték volna ezt a "viselkedést"
Illetve a városi együttéléshez is elengedhetetlen! Ha valaki nem akar Károly bácsisan lobogni a póráz után, akkor muszáj a kutyát kondicionálni, és kontrollálni. Mégis csak elég kellemetlen , ha a kutya fel-le rohangál a járdáról az úttestre. 
Ebben az esetben is lehet a motivációja a kutyának egy macska, vagy másik eb a járda túloldalán. Ehhez aztán tényleg extra kontrollt kell felépíteni a kutyában, hogy ne legyen a vasárnap délutáni séta végzetes!

komment

Sztereotípiák és tévhitek a kutyás világban

2012. január 28. 14:17 - Dalma91

Előre hangsúlyozom, hogy saját vélemény! Nem kőbevésett biblia! Egyszerűen csak a saját meglátásom a mai helyzetekről :)) Szóval, minden amit írtam csak SZERINTEM van valahogy így :))

Hányszor hallhattunk már badarságokat egy-egy gazdi szájából, mint „nem nedves az orra, biztos beteg az állat„ vagy „nem veszek kan kutyát , mert nem olyan ragaszkodóak!”
Szerintem ezek a tipikus legendák nagyon könnyen cáfolhatóak az életből vett példákkal!

A legfontosabb, amit sokan, még a régi kutyatartók közül is elfelejtenek!
A kutya elsősorban kutya, egy szelídített vadállat, nem border collie, nem terrier, nem keverék… Hanem KUTYA!
Ugyanazokat a viselkedési jegyeket hordozza magával egy csivava, mint egy ír farkas. Ennek egy feltétele, hogy kutyaként kezeljük!
Nagy hiba, ha valaki azt mondja, „sajnos az én kutyámat nem tudom elengedni pórázról, hisz csak egy társasági kutya!” Illetve a másik véglet, „még szép hogy mindent tud, hiszen a kutyák legintelligensebb fajtacsoportjáról, a juhászkutyákról beszélgetünk!”
Ha a kutyák nem felelnek meg a tipikus beskatulyázásoknak könnyen csalódhat a gazdi, és könnyen találhatja magát az állat egy menhelyen!
Talán a legfontosabb, sose beszélhetünk arról, hogy Fifike, Alex, vagy Buksi…  Hiszen az egyed viselkedését a környezete, a gazda, és a szocializáció mértéke befolyásolja! Az emberek ezt gyakran elfelejtik.

Gyakori a fent említett fajták iránti sztereotípia. Vajon minden beagle csak úgy tud közlekedni, hogy az orra a földön van? Minden malinois emberevő, és minden border collie a világ legokosabb kutyája? Vajon az agarak tényleg buták, vagy egyszerűbb ennyivel elintézni, ha kutyánk értelmi képességei nem haladják meg az átlagot?
 Könnyen beleesünk ebbe a hibába. Hisz a boltban kapható „szakkönyvek” is ezt sugallják nekünk!
Vajon szó esik-e arról, hogy megfelelő képzéssel a beagle és tökéletes családi kutyává válhat? Illetve, hogy megfelelő szocializációval emberek, sőt kisgyereke közé engedhető egy vérmes pitbull?
Arról szó esik-e vajon, hogy intelligens kutya ide vagy oda, foglalkozás nélkül, rombolni fog, hiperaktívan rohangál körbe-körbe, vagy akár az öncsonkításhoz folyamodik? Hiába border collie.
A kutyák testi és szellemi igényeiket is egyaránt ki kell elégíteni! Akkor talán majd félretehetjük a sztereotípiákat, és kaphatunk egy számunkra tökéletes partnert!

Gyakoriak a tévhitek kutyavásárlás esetén!
Elsősorban a milyen nemű kutyát szeretnénk kérdés merül fel. A szuka kezesebb, a kan szökős, de nem ivarzik .
Ezek az első számú szempontok! Erre is rácáfol az élet! Sajnos az emberi elme bekorlátoz mindent, amiről kicsit is azt hiszi, fogalma van.
A fő szempont, ha a kutya nemét szeretnénk eldönteni, hogy az adott személyhez milyen kutya illik!
Egy erős, határozott, magabiztos ember lehet összetörné egy érzékeny kiskutya lelkivilágát. Míg a lágyszívű, megengedő, ember kezébe nem szabad egy erős akaratú, „kemény”, domináns kutyát adni! A legjobb, ha ezt a tenyésztő, vagy menhelyek esetében kutyagondozó, fel tudja mérni a találkozások alkalmával! Sokszor, erre nem figyelve a kutya tíz éven keresztül nem társ, hanem nyűg lehet a gazdája, családja számára! Úgy vélem ez elsősorban a tenyésztő felelőssége! Ahogy az is, ha láthatóan a gazda életvitelébe nem illik bele az adott kutya, akkor mást ajánl neki!


Másik fontos kérdés, a kölyökkutya, felnőtt kutya választása!
Nem hiszem, hogy csak a kölyökkutyával lehet megteremteni a tökéletes kapcsolatot! Sokan gondolják, hogy egy nagy kutyának már berögződött tulajdonságai vannak, amit már sose lehet belőle kinevelni!
Gondoljunk bele, ha egy idős néni hazavisz egy kis kölyökkutyát. Az a kölyök, neveletlen lesz, bepiszkít, mindent megrág, és szófogadatlan lesz. Más szóval kölyökkutya lesz!
Ellentétben, ha a néni egy kiegyensúlyozott felnőttkutyát választ, akivel ezeket a kölyökkori problémákat nem kell majd átvészelni! Talán ebben az esetben, nem kerülnek majd utcára a fél éves kölyökkutyák! Persze kivétel, mint mindig itt is van!
A lényeg, hogy felmérjék az emberek a lehetőségeiket, képességeiket, igényeiket, amit oly gyakran elfelejtenek!

Manapság a legnagyobb ellentmondások a kutyanevelésben vannak!
A régi típusú „szöges nyakörves” kiképzés mellett, megjelent az újonnan használt, pozitív megerősítés, kilkker és társai!
Rengeteg módszert olvashatunk a neten, felkapott Tv sztárok műsoraiból okosodhatunk napról napra…
Vajon van tökéletes módszer?
Szeretnek a kiképzők olyan szavakkal dobálózni, amit az átlagember nem, vagy csak részben ért meg! Ettől válik „eladhatóvá” a tevékenysége.
Aki mostanában kutyás foglalkozásokon vesz részt,  szinte kivétel nélkül hallhatja  a dominancia, falka sorrend, pozitív megerősítés, és hasonló „nagy” szavakat!
Személy szerint én nem hiszek a tökéletes módszerben, csupán azért mert nem létezik!
Ami működik, az egyik kutyánál, az nagy valószínűséggel, nem fog működni a másik tizenötnél!
A tv-ben sokan megcsodálhatjuk a gyönyörű és elegáns kiképzőnőt, vagy a mexikói Doktor urat!
Saját módszerekkel dolgoznak, melyekben hasznos tanácsokat nyújtanak.
Hiszen a kutya tényleg falka állat, akinek ősei vándorlásra voltak kényszerítve a vadonban. Örökös mozgás volt a túlélésük kulcsa! Az alap ösztön minden kutyában él, szóval szükséges a kutyák alapos lemozgatása. Egy példával élve: a hajléktalan kutyája általában sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb, hiszen egész nap gazdája mellett rója az utakat. Nem úgy, mint a panelban tartott pedigrés kutyák, aki naponta háromszor tíz percet kapnak a szabadságból!( Itt is találunk kivételt.)
A másik fantasztikus elv, mikor a kutyatáljából reggelizünk, nem engedjük őket ki az ajtón, illetve ha húz, megállunk és várunk, vagy ha ez sem használ, hát a másik irányba indulunk!
A lényeg, amit sokan nem szűrnek le a sorokból, hogy a kutyát le kell mozgatni, a tökéletes együttéléshez, mind fizikailag, mind mentálisan. Illetve szabályokat kell bevezetni az eb életébe!
Nem feltétlen a tálból reggelizés a legfontosabb, amit a „falkasorrend” kialakításához alkalmazhatunk!
Egyszerű apró szabályok, melyek fel sem tűnnek a hétköznapokban!
Például a konyha a kutya számára tabu, ha felszólítom rá, a helyére megy, nem ugrálja össze a vendéget!
Sokan úgy gondolják csak a „látványos” kutyakiképzés a kutyakiképzés! Mennyivel hatásosabbnak látszunk, ha felemeljük a hangunkat, csapkodunk, kannákat hajigálunk, és a hajunkat tépjük mérgünkben! Valószínűleg ezzel a kutyát még jobban felingereljük, és nem a várt viselkedési formát fogja mutatni a jószág!
Ellenben, ha nyugodtak maradunk, határozottan lépünk fel. Ez esetben a kutya azonnal megszeppen, vajon mit akaraunk tőle! Mások ezt pozitív energiának hívják, én józanésznek!
A sztereotípia nem más csupán, mint agyunk elsődleges védekezési vonala, a megismerés első fázisához. Ha ezen túl tudunk tekinteni rendkívül nagy sikereket érhetünk el kutyanevelés, és kutyatartás és az élet tekintetében egyaránt! Út a tökéletes együttéléshez!

 20140712_Kárpáti_Dalma_15_1000px.jpg

komment

Dog dancing

2010. június 08. 22:17 - Dalma91

 

 Ismét Lily!

Úgy gondoltam erre muszáj egy külön bejegyzésben rögzítenem!

Hisz mégis csak Lilyről van szó! :)

Májusban múlt ugye 7 éves! Belépett a legszebb korba. Egszerűen könyörgő tekintettel vágyakozott arra, hogy egy Dog-dancing versenyen vehessen részt....

És hát aki ismer az tudja, hogy nem tudtam ellenállni Lily akaratának :P

Szerintem rendkívül ügyes, lelkes kutya volt! Eltekintve, hogy a kűrt aznap reggel a villamoson találtam ki (ergó, a ringben el is felejtettem :D), meg hogy talált vmi izgiset a pályán , ami miatt kiesett pár másodperc a kűrünkből.

De megcsinált minden lényegeset! Mind a 4 trükköt amit tud :) <3

Sajnos el kellett jönnünk még az 1. osztály végénél, mivel délutánra családi program volt betervezve...
Így Lily sajnos nem tudott ihletet meríteni a 2-3. osztályban induló profi kutyáktól!

Sebaj, majd legközelebb :D

komment

Kezdeném… :)

2009. november 27. 23:13 - Dalma91

Üdv Mindenki!

Szóval…. az úgy kezdődött….. szóval mindenkinek van már blogja, ezért úgy gondoltam nekem is lesz egy , mert hogy mért is ne :)?

Végül is weblapom már van… de azt állandóan szerkeszteni kell…rosszak a html kódok… kicsi a tárhely, szóval tele tele van olyan tényezőkkel, ami miatt egy blog sokkal egyszerűbb lenne XD

Akkor asszem most jön az a rész, amikor bemutatkozom (a jó így láttam a “nagyoktól”) :)

Kárpáti Dalma: Padavan, főtesztelő, vagy éppen kinnek  mi :)

Van 3 gyönyörűséges kiskutyám!
Általában agility pályán, frisbee versenyeken, vagy egyéb olyan helyeken vagyok fellelhető, ahol ugatás, sár és sok sok kutya van :)

én

Szóval akkor érkezési sorrendben:

Benjike (L)

Ő a csapat vezére!Az igazi maci, aki a család szeme fénye! Ő senki szerint se hibás, hisz ő Benji, ő nem lehet rossz…. Na ezt rendesen ki is használja….

Flydogs qualifier

Lily:

A Kisasszony a falkában! Meggondolt, kiegyensúlyozott, és gyönyörű :) Nem rég derült ki róla, hogy egy igazi “secret weapon” :)

20090822_sky_ec_dist_190

És végül Daeron:

Ő számomra “A” kutya, de aki ismer szerintem ezt úgyis tudja :) (csak pssszt, többiek meg ne hallják!!)
Kisebb korában voltak nézeteltéréseink… Neki nem tetszettek az antik bútorok, és könyvek, de mára megbeszélük a dolgot :)

Daeron

komment