MTS - Agility Speed Workshop

2018. január 14. 22:09 - Dalma91

mts.jpg
Szóval egyet szögezzünk le.... Futni mindenki tud!
Hogyan legyél jobb futó? Mi sem egyszerűbb....
Fuss gyorsabban!

Na szóval ez majdnem így van, de lássuk be...mégsem.

Szóval ma felkeltem.
Remélem mindenki ismeri azt az érzést, hogy olyan helyen is fájdalmai vannak az embernek, amikről eddig nem is tudta, hogy léteznek!
Eddig ezt a kifejezést flegmán, és helytelenül használtam, de ma létjogosultságot nyert minden szava.

Tegnap részt vettem a Mind the Step formáció irányítása alatt megtartott agilityseknek szánt futószemináriumon.

26905846_2127420043952097_640055286_o.jpg
A rövid 30-40 perces elméleti előadás alatt kellett rádöbbennem (így állatorvos, fizioterapeutaként, de lehet hogy ezt most el se szabadott volna árulnom), hogy a srácok ugyanarról az izomcsoportról beszélnek, amiről én karattyolok éjjel-nappal, hogy mély hátizmok, iliopsoas csoportok nélkül, nincs agility, vagy legalábbis sérülés veszélyes, ha nem fordítunk rá elég figyelmet.
Rendes gazdaként, erősítő feladatokat kapnak a kutyák erre az izomcsoportra, és speciális nyújtást.

Szóval ugyan mondja meg valaki nekem, mire gondolt a költő? Embernél nem fontos? A felegyenesedéssel együtt, eltűntek ezek az izomcsoportok? 
Hogy ugyanúgy csak egy csökevényes evolúciós maradvány, mint a vakbél, és a farokcsigolyák?

Végül is megkaptam a választ a srácoktól... Igen, majdhogynem azok.
Köszönjük meg az irodai ücsörgésnek, az órák hosszat dugóban tengődésnek, és az énmamárbiztosnemcsinálokemmittizenkétóramunkaután állapotnak, hogy ezek az izmok a legtöbb emberben inaktívan pihengetnek, mint szellem a palackban.
Várják, hogy végre bekopogjon valaki, hogy "Helló, ideje felkelni!".

Szóval a gondolatébredés viszonylag hamar megvolt, és jött az ÁHÁÁÁÁ érzés, majd gyakorlatba helyeztük a tudományt.

És ugyebár meglett a kereset izomcsoport....Amiben eddig még sosem éreztem izomlázat.

Bemelegítésnél sorokba rendeződve végeztük a feladatokat, mint régen az iskolában.
Az első instrukció amit kaptunk, hogy ez NEM sorverseny, mindenki csinálja meg pontosan a feladatot miközben lehetőleg megpróbál éleben maradni. Hisz ez még csak a bemelegítés.
Remélem meg van a jelenet, hogy 10 versenyzőnek kiadod a bűvös mondatot... "Ez nem verseny".
Gondolom nem kell elemeznem, hogy a tagadó mondatszerkezet, és a verseny kifejezés külön-külön is elnyerte volna a hatását, de együtt egyértelműen definiálták a következő feladatot. Sorverseny.

Csak mondom, hogy mindenki tud futni, szóval az első (jelezném még egyszer bemelegítő feladatnál), ahol a csíkot megérintve kellett oda, majd vissza futni, sikerült rögtön kettőnknek is a földre kerülnie.
Véletlen lehetett, hisz nem volt sorverseny, és ugye mindenki tud futni!

A bemelegítés végére megjelent egy-két gyöngyöző homlok, de ezután kezdődött még csak az edzés.

26972656_2127420040618764_2093656357_o.jpg
Ami kifejezetten zseniális volt, hogy sportágra szabott különféle eszközökből összeállított pályát kaptunk, amit meghatározott sorrendben kellett teljesíteni.
"Ez nem verseny" mondat mintha halványan rémlene ennél a feladatnál is, de hát ki emlékszik.

Ezen az "egyszerű" kis tesztpályán a srácok felmérték, hogy a mozgás koordináció, és a stabilitás okoz némi problémát a csapatnak. 

Elkezdtünk dolgozni, először az egyensúly feladatokra hangsúlyt fektetve.
Egy mezei kis balance párnán recegtem, dőltem jobbra-balra, diszkréten ráestem a társamra, és majdhogynem kiderült az is csoda, hogy az utcán nem esek el a két lábamba.
(Bár jobban belegondolva, nem is olyan rég kioffoltam magam a sportból egy bal lépés miatt 4-6 hétre... ki érti?)

Ez volt az a pont, mikor elmorzsoltam egy könnycseppet, hogy szegény kiskutyáimat milyen feladatok elé állítom, mikor különféle gyakorlatokat kérek tőlük egyensúlyozó eszközökön.
Mondjuk fényévekkel ügyesebbek nálam, és nem is sérülékenyek. De ez is biztos a véletlen műve! :D

Take home message... néha nekem is rá kell tévednem egy balance párnára, majd valahogy lemeccselem  a kutyákkal.

26937214_2127420047285430_817676635_o.jpg
Dolgoztunk a mozgás mintákon, illetve használtunk k-bandet.
Hamar kiderült, hogy itt is vannak gondok, és hogy a kezemet használhatnám is, ha már az Isten oda teremtette.

Hiába futok viszonylag gyorsan (bár ez relatív :D) valószínűleg a keresztszalagjaim minden harmadik lépésnél felsírnak. Szerencse, hogy nincsenek egyedül a bajban, mert a stabilitási problémáim miatt, valószínűleg a térd oldalsó, collateralis szalagjai is velük együtt rettegnek!

A k-band volt a kifejezett kedvencem. Sokan furcsán, értetlenül állhatnak. Hisz mi is lenne abban a jó, ha a két lábadat összekötöd "gumipókkal", és ezzel még mozogni is kell.
De az élmény az eszközzel való munka után hihetetlen volt.
Kiderült, hogy a csípőm kimozgatható, és a mozgáspályám kétszeresére nőtt....
Egy alkalomtól...Elég magic!


26908928_2127420037285431_279120064_o.jpg

Levonom a konklúziót:

- Ha lesérülök foglalkozom vele, mert ha a kutya biccent egyet tolom a röntgenbe, de ha én hat hétig beszűkült bokával járok az oké

- Betartom a fokozatosság elvét, nem úgy mint tavaly, mikor az első napsütéssel lefutottam a Margit szigetig, ott egy kört meg vissza, majd két hétig a gondolat is fájt, hogy lábra kell állnom

- Több tudatos kutya nélküli edzést kell beiktatnom a mamárnemcsináloksemmittizenkétóramunkautáni életembe



És a plusz, hogy sok dolgot be fogok tudni építeni a kutya fizioterápiás / versenyfelkészítős munkámba :)))

mts2.jpg





komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dalma91.blog.hu/api/trackback/id/tr9013576071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.