Ezen az állatmentősdin rajta lehet maradni!

2017. november 26. 19:17 - Dalma91

logonagy.jpgDe tényleg!

Állatorvosként, meg 100 éve kutyát tartóként, nyilvánvalóan volt némi közöm a dologhoz.
Eleinte csak felszínesen....
Találtam egy kutyát az úton. Hazavittem, kerestünk gazdát.
Később, mikor hoztak be a rendelőbe megunt, vagy beteg, de gyógyítható állatot, azt nem szenderítettem a túlvilágra, hanem lemondó nyilatkozat után, gazdi keresővé avanzsált. 
De ezek teljesen természetes dolgok, ettől még nem éreztem magam nagy állatvédőnek. Egyszerűen csak megtettem azt, amit az ilyen szituációk megkívántak.

Az elhatározás, hogy mostantól állatokon fogok segíteni, mert hasznos dolgokba is ölhetem az energiámat, az Dapi elajándékozása után született meg.
Nagyon sok időm, energiám, és már-már az életem, és emberi kapcsolataim is rámentek arra a kutyára, így elhatároztam, hogy ezentúl ezt a felszabadult "felesleges időt" olyan állatokra fordítom, akikre más nem fordít időt.


Szóval szépen lassan elkezdtek hazaszivárogni, az árva cicusok, majd nyulak, többrendbeli csivava, majd malinois, majd bármi ami épp az utamba került.

Szépen lassan belehúztak a barátaim az effektív állatmentésbe, mikor kobozni vagy SOS menteni kellett.

 


Majd eljött a nap, hogy végeláthatatlan vágyat éreztünk két barátommal, hogy elhozzunk a világvégéről egy kutyát altatás elől.
Mivel barátosném kutyája is erről a telepről származik, és még a színűk is hasonló volt biztosak voltunk hogy Bozda egyik eltitkolt másodunokatestvérét köszönthetjük a kis lény személyében.
Pár napos nézelődés, utánajárás és telefonálás után, hívott barátnőm, hogy mehetünk a kutyákért.


22854961_2096751457009006_17754408_n.jpg
Igen, tudom rossz a ragozás... Hisz csak egy kutyáról volt szó!
Én is ezt mondtam, de mire odaértünk kettő lett belőle. Hisz ki hitte volna, de történetünk hősének, volt egy kistestvére is.
Szóval két border collie féle, rettegős, harapós, szemünket a fényre hunyorítós ebbel lettünk gazdagabbak egy csodálatos csütörtöki napon.

Akkor jött egy pillanatnyi félsz, hogy mi lesz ha agresszívak maradnak, ha nem nyílnak ki, ha senkinek nem fognak kelleni, ha rajtunk maradnak...

Jöttek a napok... Mindennap egyre közelebb ültünk a rókáinkhoz. Kézből etettük őket, és ők egy idő után odajöttek. Már nem a kutyaházba rohantak menedékért, hanem elkezdtek kíváncsiskodni.
Eljött az idő, hogy meg lehetett őket érinteni, napokkal később pórázra tenni.

Megfogant a gondolat, hogy a két testvért Eperkét és Kiwit szét kéne választani, mert együtt tartva sose kényszerülnek arra, hogy nyissanak az emberek felé.

Szóval Eperke hazajött.
Itthon teljesen átlagos kutyaként volt kezelve. Jött sétálni, amikkor a többiek. Evett, amikor a többiek, ott aludt ahol a többiek.
Mindeközben diszkréten rettegett folyamatosan.

Nem volt sérültnek tekintve, ugyanúgy voltak szabályok és elvárások felé, mint az összes többi kutyámmal szemben.

Eltelt egy hét és az a kutya, aki eddig nem akart beljebb jönni az előszobából, az a kutya felugrott reggel az ágyamra, csóvált, bújt, puszit adott. Örült, hogy ott lehetett.

Na itt jött el a pont, amikor az oxitocinszintem egészségtelen módon megemelkedett.
Elvesztem!22906429_10214235177338510_104325174_o.jpg

Itt valami megváltozott. Ez már nem csak egy kutya, akit hazahoztam pár napra.
Ez a kutya valahogy kicsit a sajátom is.
Az első mentettünk!!
Megszelídült, mint a róka a Kis Hercegben.
Mikor elvitték kicsit összeszorult a szívem.

Ez volt az a pont amikor rajtamaradtam. 
Eddig nem értettem az állatvédőket, akik majom szeretettel tudnak ragaszkodni egy-egy mentvényükhöz.
Na ez itt változott meg. Most én lettem a másik oldalon. Az lettem, akit átlag ember nem érthet meg, mert ahhoz ezt át kell élni!
23660489_1897748323572853_1525378781_o.jpg
Szóval rajta maradtam, addiktívvá váltam és páran belekezdtünk a saját mentésünkbe :)
Border collie és border collie  típusú kutyákat mentünk és fogunk menteni.

23960861_2136717693012382_1742390372_o.jpg


Sokan kérdezték, hogy van még erre is időnk, mikor annyi mindent csinálunk. 
De erre valahogy úgy néz ki, mindig akad :)
Hiszen valamelyikünknél mindig van egy ideiglenes kutya.

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dalma91.blog.hu/api/trackback/id/tr6813394861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.