A dream comes true

2015. április 28. 22:30 - Dalma91

1458691_688845604507197_1709101283_n.jpg
Most, hogy realizáltam a történteket, tudok pár szót írni az idei válogatókról!

Daeron 8 éves múlt. Tudom, hogy semmi nem tart örökké... Mielőtt elindultunk volna a válogatókon úgy éreztem, ez az utolsó évünk, hogy együtt futhassunk világversenyeken.

Az első hétvégén hiába futottunk egy 2. és egy 3. helyet, ami az FMBB válogató pontrendszere szerint két első helyet jelentett, mégse kerültünk ki Csehországba.

Fura érzés volt...Rossz, de közelébe nem ért annak az érzésnek, mikor tavaly itthon kellett maradnom.,,

Tavaly, az első válogató hétvégét nulla ponttal zártuk. Akkor nagyon csalódott voltam, és megcsorbult a magunkba vetett hitem.

Azóta az élet sokkal kegyetlenebb dolgokat tartogatott számomra, mint hogy nem képviselhettük Magyarországot a Világbajnokságon.

Sok minden kavargott a válogató sorozat alatt bennem. Az első, hogy elengedem. Hisz,ha nem sikerült kijutnunk az FMBB-re, akkor hibás lehet az önképem, hogy  ki szeretnék menni a világ legjobbjai közé.
Majd 30 percnyi önsajnálat, és sebnyalogatás után elhatároztam, hogy ezt meg kell (mármint kéne) csinálni.

Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy ez a remekül összerakott, kemény alapokon nyugvó terv sikerül is, SŐT!
Csupán ismét felpislákolt bennem a remény, ami 10 éve minden tavasszal...Vajon milyen lehet válogatottnak lenni....?

Viszont tavaly óta valami megváltozott!
Nem volt görcsös ráfeszülés, nem volt pityergés 1-1 rosszul sikerült futam után.
(Na jó talán egyszer egy kicsi :D )

Egyszerűen annyira megváltozott az értékrendem, azt nem tudom szavakba önteni!

Tavaly, egy egész hétvégés kudarc után, kijött Édesapám megnézni minket :)
Most már nagyon viccesnek találom, de a futamom előtt két kutyával a következő párbeszéd zajlott le:

-Mikor jössz haza?
~Ňem tudom...
-És mit fogsz enni, van otthon....(és elkezdte felsorolni a hűtő tejes tartalmát)

Csak igyekeztem picit összeszedni a gondolataimat, a kutyát, de nem volt lehetőségem ráfeszülni a futamra!

Így, "koncentrácó" nélkül mentünk fel a pályára... Lefutottuk az akkori válogatók első hibátlan futamát, amivel dobgós helyezést értünk el.
Ezt a futamomat látta Édesapám utoljára! Amiért nem tudok elég hálás lenni!

Mindig azt mondta, ez csak egy játék!
Nincs értelme az egésznek ha rágörcsölök, és ha már nem okoz örömet... ha átfordul valami egészen másba!
(ezt akkor még nem tudtam úgy értelmezni, ahogy ma!)

Idén ennek a momentumnak a tudatában mentem fel a pályára !
Minden futamom előtt gondosan figyeltem hogy mosolyogva menjek fel a pályára, de nem is tudtam volna máshogy, miután eszembe jutott az előző jelenet!

Az utolsó futam idén is sorsdöntő volt!

Ritka pillanatok egyike volt, stressz mentesen mentem fel a pályára, egy olyan megoldási lehetőséggel, amit mások öngyilkosságnak ítéltek.

A futamunk után közel álltam hozzá hogy elsírjam magam, és ez volt az első alkalom, hogy nem a kudarc miatt!

Idén lehetőségünk nyílik képviselni hazánkat az FCI világbajnokságon, ami minden versenyző legnagyobb álma!

Sokáig tartott az út, de révbe értünk :)
Mármint miről beszélek?? hiszen a java még csak most kezdődik!!!  :))
 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dalma91.blog.hu/api/trackback/id/tr587407612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.