Jutalomfalat: megvesztegetés, vagy motiváció?

2014. március 28. 12:14 - Dalma91

Ma megakadt a szemem egy cikken. A magyarországi kiképzőkről, kutyaiskolákról volt szó benne. Érdekes dolgokat írtak le, hogy miket ajánlottak és nem ajánlottak a trénerek az újdonsült gazdinak.

Az egyik ilyen sarkalatos pont az volt, hogy a kutyának nem kell enni adni, akkor majd minden működik, és visszamegy ha hívják a jutalom reményében.

Kezdjük az elején, mit is jelent a kutyának, mint ragadozóállatnak az élelem.
A vadonban a falkába verődött farkasok rendszertelen, periodikus táplálkozásra voltak szorulva. Akkor ettek, mikor sikerült elejteniük zsákmányukat.
Ezzel magyarázható, hogy a kutyák egyszerre nagy mennyiségű táplálékot, habzsolva képesek felvenni. Mindezt sajnos felületes rágással kivitelezhetik. Úgynevezett "versengő evés"-t folytatnak.

Ezért is lehet a kiképzésben segítségül hívni az élelmet, mint pozitív megerősítést.
Ha ez a pozitív dolog állandóan fennáll a kutya életében, tegyük fel folyamatosan tele a tálja mindenféle földi jóval, máris elvesztjük ezt az "eszközt".
Mivel egész nap ehet akkor amikor jólesik, annyit amennyit jólesik, mért is érdekelné őt jobban a általunk csalogatásra használt falat, főleg ha még kérünk is érte valamit.


"Amelyik kutya nem éhes, az nem dolgozik" és ez az esetek többségében igaz. (Természetesen vannak kivételek, extra képességű munkakutyák, akik bármikor munkára foghatók.) De egy átlag lakáskutyára igaz lehet.
Levonhatjuk a konklúziót, teli hassal ne várjunk kiemelkedő teljesítményt a kutyától.
Életbe lépnek a paraszimpatikus beidegzések: "rest and digest". (Teli hassal az ember se szívesen dolgozik :))

A másik oldala az éremnek, ha a kutya tartósan koplaltatva van, a sétákat élelemkereséssel fogja tölteni. A gazdi meg pilloghat a távolba, hogy vajon melyik bokoralj csodáit fedezi fel épp a kiskedvence.

Ha kialakítunk megfelelő értéket az élelem számára, nagyszerűen tudjuk majd alkalmazni a kiképzés során.

Mindemellett nagyon fontos, hogy a kutya életébe megszeghetetlen szabályokat állítsunk fel. Ez háztartásonként változhat. Kinek mi a fontos.Sokaknál pl. a kutya nem mehet be a konyhába. Ha ez egy szabály akkor azt a kutya élete végéig be kell tartatni. Illetve a járdához szoktatás, mikor a kutya csak egy adott felengedő vezényszó után hagyhatja el a járdaszigetet.

A másik kulcskérdés, hogy a kutya ösztöneit "kielégítsük" más esetben pedig kontrolláljuk.
Alapvetően a ragadozás, hogy valamit kergethessenek a vérükben van. Ha ezt egy labdával, frisbeevel teszik az kielégítheti a mozgásigényüket.
Ha egy kocsit, macskát, kisgyereket kergetnek, az már nemkívánatos. Kontrollálnunk kell ezt a viselkedésformát gyakorlatokkal, és különböző szituációkban való gyakorlással.

A rendszer megfelelően kialakítása már adhat egy jó alapot a harmonikus együttéléshez!

Szabályok, és ösztönkontroll elmaradása mellett problémáink merülhetnek fel, hiszen a kutyánknak fogalma sem lesz róla, hogy mit lehet és mit nem. Amíg ezeket a határokat feszegeti, addig pedig hibázni fog.


 

Forrás: http://folio.net/portal.aspx/product/show/a6a6485f-1382-4335-9a22-495746b562e8

 

Kárpáti Dalma

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dalma91.blog.hu/api/trackback/id/tr795883012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.