Sztereotípiák és tévhitek a kutyás világban

2012. január 28. 14:17 - Dalma91

Előre hangsúlyozom, hogy saját vélemény! Nem kőbevésett biblia! Egyszerűen csak a saját meglátásom a mai helyzetekről :)) Szóval, minden amit írtam csak SZERINTEM van valahogy így :))

Hányszor hallhattunk már badarságokat egy-egy gazdi szájából, mint „nem nedves az orra, biztos beteg az állat„ vagy „nem veszek kan kutyát , mert nem olyan ragaszkodóak!”
Szerintem ezek a tipikus legendák nagyon könnyen cáfolhatóak az életből vett példákkal!

A legfontosabb, amit sokan, még a régi kutyatartók közül is elfelejtenek!
A kutya elsősorban kutya, egy szelídített vadállat, nem border collie, nem terrier, nem keverék… Hanem KUTYA!
Ugyanazokat a viselkedési jegyeket hordozza magával egy csivava, mint egy ír farkas. Ennek egy feltétele, hogy kutyaként kezeljük!
Nagy hiba, ha valaki azt mondja, „sajnos az én kutyámat nem tudom elengedni pórázról, hisz csak egy társasági kutya!” Illetve a másik véglet, „még szép hogy mindent tud, hiszen a kutyák legintelligensebb fajtacsoportjáról, a juhászkutyákról beszélgetünk!”
Ha a kutyák nem felelnek meg a tipikus beskatulyázásoknak könnyen csalódhat a gazdi, és könnyen találhatja magát az állat egy menhelyen!
Talán a legfontosabb, sose beszélhetünk arról, hogy Fifike, Alex, vagy Buksi…  Hiszen az egyed viselkedését a környezete, a gazda, és a szocializáció mértéke befolyásolja! Az emberek ezt gyakran elfelejtik.

Gyakori a fent említett fajták iránti sztereotípia. Vajon minden beagle csak úgy tud közlekedni, hogy az orra a földön van? Minden malinois emberevő, és minden border collie a világ legokosabb kutyája? Vajon az agarak tényleg buták, vagy egyszerűbb ennyivel elintézni, ha kutyánk értelmi képességei nem haladják meg az átlagot?
 Könnyen beleesünk ebbe a hibába. Hisz a boltban kapható „szakkönyvek” is ezt sugallják nekünk!
Vajon szó esik-e arról, hogy megfelelő képzéssel a beagle és tökéletes családi kutyává válhat? Illetve, hogy megfelelő szocializációval emberek, sőt kisgyereke közé engedhető egy vérmes pitbull?
Arról szó esik-e vajon, hogy intelligens kutya ide vagy oda, foglalkozás nélkül, rombolni fog, hiperaktívan rohangál körbe-körbe, vagy akár az öncsonkításhoz folyamodik? Hiába border collie.
A kutyák testi és szellemi igényeiket is egyaránt ki kell elégíteni! Akkor talán majd félretehetjük a sztereotípiákat, és kaphatunk egy számunkra tökéletes partnert!

Gyakoriak a tévhitek kutyavásárlás esetén!
Elsősorban a milyen nemű kutyát szeretnénk kérdés merül fel. A szuka kezesebb, a kan szökős, de nem ivarzik .
Ezek az első számú szempontok! Erre is rácáfol az élet! Sajnos az emberi elme bekorlátoz mindent, amiről kicsit is azt hiszi, fogalma van.
A fő szempont, ha a kutya nemét szeretnénk eldönteni, hogy az adott személyhez milyen kutya illik!
Egy erős, határozott, magabiztos ember lehet összetörné egy érzékeny kiskutya lelkivilágát. Míg a lágyszívű, megengedő, ember kezébe nem szabad egy erős akaratú, „kemény”, domináns kutyát adni! A legjobb, ha ezt a tenyésztő, vagy menhelyek esetében kutyagondozó, fel tudja mérni a találkozások alkalmával! Sokszor, erre nem figyelve a kutya tíz éven keresztül nem társ, hanem nyűg lehet a gazdája, családja számára! Úgy vélem ez elsősorban a tenyésztő felelőssége! Ahogy az is, ha láthatóan a gazda életvitelébe nem illik bele az adott kutya, akkor mást ajánl neki!


Másik fontos kérdés, a kölyökkutya, felnőtt kutya választása!
Nem hiszem, hogy csak a kölyökkutyával lehet megteremteni a tökéletes kapcsolatot! Sokan gondolják, hogy egy nagy kutyának már berögződött tulajdonságai vannak, amit már sose lehet belőle kinevelni!
Gondoljunk bele, ha egy idős néni hazavisz egy kis kölyökkutyát. Az a kölyök, neveletlen lesz, bepiszkít, mindent megrág, és szófogadatlan lesz. Más szóval kölyökkutya lesz!
Ellentétben, ha a néni egy kiegyensúlyozott felnőttkutyát választ, akivel ezeket a kölyökkori problémákat nem kell majd átvészelni! Talán ebben az esetben, nem kerülnek majd utcára a fél éves kölyökkutyák! Persze kivétel, mint mindig itt is van!
A lényeg, hogy felmérjék az emberek a lehetőségeiket, képességeiket, igényeiket, amit oly gyakran elfelejtenek!

Manapság a legnagyobb ellentmondások a kutyanevelésben vannak!
A régi típusú „szöges nyakörves” kiképzés mellett, megjelent az újonnan használt, pozitív megerősítés, kilkker és társai!
Rengeteg módszert olvashatunk a neten, felkapott Tv sztárok műsoraiból okosodhatunk napról napra…
Vajon van tökéletes módszer?
Szeretnek a kiképzők olyan szavakkal dobálózni, amit az átlagember nem, vagy csak részben ért meg! Ettől válik „eladhatóvá” a tevékenysége.
Aki mostanában kutyás foglalkozásokon vesz részt,  szinte kivétel nélkül hallhatja  a dominancia, falka sorrend, pozitív megerősítés, és hasonló „nagy” szavakat!
Személy szerint én nem hiszek a tökéletes módszerben, csupán azért mert nem létezik!
Ami működik, az egyik kutyánál, az nagy valószínűséggel, nem fog működni a másik tizenötnél!
A tv-ben sokan megcsodálhatjuk a gyönyörű és elegáns kiképzőnőt, vagy a mexikói Doktor urat!
Saját módszerekkel dolgoznak, melyekben hasznos tanácsokat nyújtanak.
Hiszen a kutya tényleg falka állat, akinek ősei vándorlásra voltak kényszerítve a vadonban. Örökös mozgás volt a túlélésük kulcsa! Az alap ösztön minden kutyában él, szóval szükséges a kutyák alapos lemozgatása. Egy példával élve: a hajléktalan kutyája általában sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb, hiszen egész nap gazdája mellett rója az utakat. Nem úgy, mint a panelban tartott pedigrés kutyák, aki naponta háromszor tíz percet kapnak a szabadságból!( Itt is találunk kivételt.)
A másik fantasztikus elv, mikor a kutyatáljából reggelizünk, nem engedjük őket ki az ajtón, illetve ha húz, megállunk és várunk, vagy ha ez sem használ, hát a másik irányba indulunk!
A lényeg, amit sokan nem szűrnek le a sorokból, hogy a kutyát le kell mozgatni, a tökéletes együttéléshez, mind fizikailag, mind mentálisan. Illetve szabályokat kell bevezetni az eb életébe!
Nem feltétlen a tálból reggelizés a legfontosabb, amit a „falkasorrend” kialakításához alkalmazhatunk!
Egyszerű apró szabályok, melyek fel sem tűnnek a hétköznapokban!
Például a konyha a kutya számára tabu, ha felszólítom rá, a helyére megy, nem ugrálja össze a vendéget!
Sokan úgy gondolják csak a „látványos” kutyakiképzés a kutyakiképzés! Mennyivel hatásosabbnak látszunk, ha felemeljük a hangunkat, csapkodunk, kannákat hajigálunk, és a hajunkat tépjük mérgünkben! Valószínűleg ezzel a kutyát még jobban felingereljük, és nem a várt viselkedési formát fogja mutatni a jószág!
Ellenben, ha nyugodtak maradunk, határozottan lépünk fel. Ez esetben a kutya azonnal megszeppen, vajon mit akaraunk tőle! Mások ezt pozitív energiának hívják, én józanésznek!
A sztereotípia nem más csupán, mint agyunk elsődleges védekezési vonala, a megismerés első fázisához. Ha ezen túl tudunk tekinteni rendkívül nagy sikereket érhetünk el kutyanevelés, és kutyatartás és az élet tekintetében egyaránt! Út a tökéletes együttéléshez!

 20140712_Kárpáti_Dalma_15_1000px.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dalma91.blog.hu/api/trackback/id/tr543963336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.