Csak még egy séta

2017. május 30. 03:26 - Dalma91

 

Gondolkoztál már azon, hogy hova mennél, ha bármit választhatnál? Határok nélkül, csak a képzeletedre bízd!
Tenger partra? Hűvös erdőbe az ember tömeg elől menekülnél? Körbeutaznád a világot, mert megteheted?

Én sétálni mennék el. Igen jól olvastad sétálni.
Végigsétálnék a Bartók Béla úton, majd a Budafokin, egészen a Gellért térig, de ott kicsit elidőznék, megpihennék.


Ez miért is olyan érdekes? Miért különleges?

"Hülye vagy te? sétálni?? Mindennap megteszed, és mindennap változatlanul ugyanezt  a háromszöget járod be!"

De az enyém különleges séta lenne. Olyanokkal tenném, akik már nincsenek velem.
Csak egy séta lenne... De az hosszú, soha véget nem érő séta lenne.

Nem lenne politika, nem lenne közösségi média, nem lenne semmi ami picit is megzavarna. Üres lenne az utca.

Megcsörrenne a telefonom. 19.34-et üt at óra vagy kicsit kevesebbet, vagy talán egy nüansznyival későbbre jár már az idő.
"Gyere le!"

Nem gondolkoznék mit veszek fel, nem sminkelnék órákig. Ahogy épp vetett az élet lemennék. Fülön fognám a falkámat. A megcsorbult, öregedő falkámat,az égi falkámat és lemennék. Vagy inkább rohannék.

Ők is rohannának, mert semmi sem fájna. Nincs fájdalom, nincs bénulás, nincs daganat. Csak a séta öröme, ahogy ugatva rohannak végig a Zenta utcán, aztán valamiért a felénél hirtelen megállnak.

Megállnak, mert megérkezett az autó, megérkezett akire vártak. Megérkezett akire én várok! Akire azóta is várok.

És akkor nekivágunk. Annak a sétának, aminek minden nap.

Már nem kérdeznék, hogy hogy állok a vizsgáimmal? Már nincsenek vizsgáim.
Már betegeim vannak! Hálás lennék ha valaki egyszer őszintén megkérdezné, hogy mi van a betegeimmel?
Nem úgy, mint ahogy néha megteszed, vagy megteszi más.
Hanem őszintén! Szakma szeretetből...kíváncsiságból...büszkeségből...
És én csak mesélnék és mesélnék, és ki nem fogynék a szóból, mert mikor kifogynék, akkor kérdezhetnék! Sokat!

Elmesélhetném ki bántott, és lenne aki elmondaná mit, mikor és miért csináltam rosszul.
Itt már nem a szakmáé lenne a főszerep.

Aztán hirtelen betérnénk egy kis vigadóba."Egy sör, egy unicum, és te mit kérsz?"

Vagy nem is!! Inkább a kisboltba. És vajas stanglit. mindig vajas stanglit kérnénk. 
Bármit megadnék most azokért a falatokért. Az utcán enném, és dobnék belőle a kutyáknak is.
Nem én kenném rá a vajat, én csak néha megkérném Édesapámat, hogy kanyarintson a bicskájával egy harapásnyira valót.
Az lenne a mennyei vacsora. Nem lenne fogyókúra, nem lenne aggodalom, hogy ez a ruha bizony holnapra feszülni fog. Csak falnám, mintha többet nem tehetném meg.

És közbe rájövök, hogy nem tehetem meg. Megmaradt a Bartók Béla út. Néha szépen fel is díszítik.
Néhol füvesítettek is, szépen felújították a Móriczot, és a villamosok is más pályán közlekednek.

És én mégse mehetek el többet sétálni. Nem így...

Szóval ha bármit kérhetnék, ha bármit megtehetnék. Én csak sétálni szeretnék elmenni. Sétálni az égiekkel.

1978732_560052270776110_2070178744_n.jpg

komment

Engedelmes....Papírom van róla!

2017. február 05. 21:41 - Dalma91

16593796_1578491222165233_1770874331_o.jpg

 

Szóval úgy volt, hogy megidősödött. És ugye leraktam. Szóval nyilván soha többet senki nem hall róla, kanapén fog ezentúl tengődni, néha kiviszem a rétre és hagyom megöregedni nyugalomban....

Ja nem :D!

Daeron elmúlt tíz éves, és már nem hódolunk többet addiktív szenvedélyünknek az agilitynek.

Következő napirendi pont: Találjunk valami újat!
Ez legyen olyan ami leköti őt is, engem is, viszont kritérium hogy ne gyilkolja szét a kutya ízületeit.

Számos sportot kipróbáltunk már együtt, de engedelmesek még sosem voltunk.
Szóval nyáron hirtelen felindulásból elkezdtünk indokolatlan obedience edzésekre járni.
Ő újat tanult, én meg pláne!

És ami ijesztő, hogy az eddig rettenetesen unalmasnak tűnő sport hirtelen elkezdett izgalmassá válni.
Ami viszont még fontosabb, hogy nem hagyja Daeront megöregedni.

Attól mert van két fiatal, fogékony, robbanékony kutya a társaságomban, nem azt jelenti, hogy nincs egy idősödő, igazi társ mellettem, akit hagyhatok parlagon, csak mert több kupát nem fogok feltenni a polcra a neve mellé.

Ugyanúgy igényli a törődést, mint a többiek. Sőt! Előnyben van! Ő 10 éve van velem. Mi vagyok én ahhoz, hogy egy tíz éves kapcsolatot kikukázzak csak úgy.


Szóval heti többször hóban, esőben, negyven fokban de megjelentünk tréningen és megpróbáltuk elsajátítani ennek az új műfajnak a különlegességeit.

Oly annyira, hogy fél év után ma felálltunk a rajthoz és megcsináltuk mindazt amit edzésen hétről-hétre gyakoroltunk. Se többet, se kevesebbet, csak pont ugyanazt.

Nem volt a verseny leggyorsabb és legrobbanékonyabb malinois-a.

Számára a fémapport rágása nem ördögtől való, és a feladatok közötti sikító frász elengedhetetlen része a a közös mókának.
Lassabban teszi le a könyökét, mint fiatalabb társai és néha ferdébben fekszik, mint a Pisai ferde torony.

De az tény, hogy meg akar felelni egy új szituációban, egy új környezetben, egy számunkra teljesen ismeretlen világban az minden hibázást felülír !

16492515_1578491228831899_348713153_o.jpg




komment

Lelépnék Narniába

2016. október 12. 00:02 - Dalma91

 

 

Szerintem ezt a civil élet dolgot lassan, de biztosan megpróbálom elengedni....
Eleve jönnek a téli hónapok, szóval be kell lássuk Daeronnal mindkettőnk közös érdeke, hogy újra velem aludhasson... Ez csak szimplán túlélési kérdés. Mégse fázhatunk meg csupán társadalmi elvárásból!

Van olyan, mikor az ember nem tudja levetkőzni önmagát, és egyszerűen észrevétlenül is, de addiktív lesz a munkája iránt.

Szóval nézzük milyen az élet nálunk:

- Teljesen normális, ha a hűtő tartalma, úgy néz ki hogy: tej, sonka, sajt, vérvételi cső

14699638_10210470965555568_641387198_o.jpg

- Ha egy egész szobát kialakítasz a kutyáid számára

dsc_9011.JPG
- Normális, ha az embert kombi kocsival, tetőcsomagtartóval sem érzi úgy, hogy három ember négy kutyával meg tud tenni 500 km-ert. Hiszen be se fognak férni! :D

- Normális beteg hörcsögön segíteni vasárnap hajnali fél hatkor

- Normális éjjel hazahozni 30 kg nyers húst, amiből reggelre enyhén szagos, enyhén zavaros húslé távozik,mindenki legnagyobb meglepetésére!
14689851_10210470965635570_1280167626_o.jpg

- Hazahozni két gazdától elkobzott méretes baknyulat keresztényi szeretetből, és imádkozni, hogy reggelre ne rágják ketté a villanyvezetékeket.

- Gyanútlanul lemenni éhgyomorra kutyát sétáltatni és hazajönni plusz egy macskával (aki ezután a teraszon lakik. Majd ivartalanítás és a kezelés végeztével gazdihoz adni. Mindezt,hol máshol, mint egy közel 140 résztvevős kutyás rendezvényen :D )

- A szomszéd kutyáját az utcáról befogni és elszállásolni, míg haza nem ér

-Mi sem természetesebb annál, mint felköltöztetni egy egész agility akadálysort a második emeletre, ( A liftbe - ki hitte volna-, nem fértek be a zónás akadályok, így azok négy-öt 160 cm mély leány által kerültek felcipelésre a lépcsőházon át. Természetesen az akadályok ugyanilyen formán leköltöztetésre is kerültek.)

14694816_10210470965435565_782639569_n.jpg

- Teljesen belefér, kiszállás alatt defektet kapni, és éjjel tizenegyig csavarkulcsot kergetni és kéregetni

- Hazavinni egy félig vak, kicsit süket csivavát, aki épp csak annyira légcsőszűkületes, hogy még pont nem szólnak a csendháborítás miatt a szomszédok.

14699468_10210470965795574_1551734867_o.jpg


Ami viszont már nem normális, ha otthon több a munkád mint a rendelőben. Mikor több és "érdekesebb" esetekkel találkozol a saját nappalidban, mint bent az intenzív osztályon.

Mikor gerincbénult macskát pelenkázol hónapokon át napi 3x. (Még szerencse, hogy nem szerettem volna a közel jövőben gyereket vállalni. Mára, anyukákat megszégyenítő módon pelenkázok.)

14672717_10210470966035580_687208868_o.jpg
14697285_10210470965395564_1666155420_o.jpg
Mikor a bögrék mellett ott lóg az infúziós szerelék, amit a saját kutyáidnak szánsz.
Majd minden hétvégédet és szabadnapodat a munkahelyeden töltöd, miközben nem tudod meddig lesznek még veled az állatkáid.

14646585_10210470965515567_397777334_o.jpgimg_0989.JPG

Mikor, annyit költesz rájuk, hogy a szó legszorosabb értelmében nem hozol haza fizetést.
Illetve amit hazahoznál, azt gyorsan hazafelé befekteted a kutyáid élelmezésébe.

Na azok, azok már már nem normális dolgok.

Szóval lelépnék Narniába, de félek már ott élek!

komment

Te malis vagy!

2016. július 15. 00:01 - Dalma91

Fajtát váltasz? De hát te malis vagy!!!! El se tudlak képzelni mással!

Köszönöm a kérdést, szóval tisztázzuk... Nem malis vagyok... Kutyás vagyok. (Egy időben én is azt gondoltam, hogy malis lány vagyok. De nem az én hibám!! Daeroné! :))) <3)

Ami tény! A legjobb dolog az életemben, számomra a legtökéletesEBb pont egy malinois.
De ettől függetlenül köszönöm az érdeklődést nem szeretnék több malit.

Mikor még egy malin elgondolkoztam anno, tudtam hogy ha nem jön be még egyszer a fajta, ha nem lesz még egyszer ilyen szerencsém, akkor leszögezem, hogy Daeron volt a ONE & ONLY malinois az életembe, és nem lesz többé, (vagy legalábbis egy jó darabig) másik malim.

Daeron magasra tette a lécet... Nem agresszív kan, aki nem harap embert, össze lehet zárni macskával, ha mellette labdáznak, ŐV-znek, agilityznek akkor várja a sorát. (Nem mondom, hogy így született, mint ahogy a közhiedelemben néha hiteles forrásként így emlegetik, de szinte tökéletes lett számomra).
Persze így sokan azt modják, hogy anti-mali...Szerintem meg normális kutya.
( Bár felőlem lehet anit-mali is, amíg ilyen erővel és kitartással tud dolgozni kilenc évesen)

És hogy mért nem mali?
Szeretem ha mellettem vannak a kutyáim, és általában ez így is van!
Ezért szeretném, hogy gond nélkül megtudjak inni egy kávét, hogy probléma mentesen fel tudjak szállni egy buszra. Nem szeretnék  gyomorideget kapni, amint meglátok egy kisgyereket, pláne nem szeretnék szélütésben megboldogulni ha  ennél a gyereknél egy lufi is van.

De a legfontosabb (azon kívül, hogy de-vel nem kezdünk mondatott)   nincs kedvem többé "üresjáratban" küzdeni bármiféle pozitív visszacsatolás és eredmény nélkül.
Nincs szükségem kilenc hetesen szájzárat kapó édes, kicsi, puha kölyökkutyára. Nincs szükségem több morgásra, fölösleges ugatásra, kontrollálatlan már-már veszélyes viselkedésre.
Csodálatosan lehet velük dolgozni,a legbámulatosabb fajtának tartom őket, de én ebbe belefáradtam.

Szóval köszönöm ezentúl kutyás leszek nem malis :)

Aki esetéeg mégis úgy gondolja, hogy ellenállhatatlan vágyat érez egy malinois puppyra annak ajánlanám az alábbi párosítás felkeresését! Biztos lesz még ismétlés :)!




 



 



komment

Megszakadni!

2016. július 06. 00:26 - Dalma91

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Daeronnal kijutottunk az FMBB-re. 
Gondoltam mégiscsak az utolsó nagy megmérettetése, így rendesen felkészülünk, annak rendje és módja szerint.
Edzések, izomerősítés, lemasszírozás, ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Na ekkor jött el a pillanat, mikor a bemelegített kutyának, homokos puha talajon eldobtam egy labdát....
Igen, kitalálhatjátok! Nyilván 3 lábon jött vissza...
Így megszabadulva egy csomó pénztől és reménytől, itthon drukkoltunk végig a Magyar válogatottnak....

Na de mit kezdjen szegény, szerény halandó a rászabadult szabadsággal...
A pihenés unalmasnak hangzott, a kutya rehabon volt, így keresnem kellett valami újat.
Úgy éreztem ki kell lépjek a komfortzónámból, csinálni valamit ami hasznos, ami szórakoztató, és ami teljesen más mint eddig bármi.
CIVIL élet!!

Ez volt az a pont, mikor éjjel 11-kor megtaláltam a Valhallás srácok hirdetését, és elkezdtem morfondírozni, hogy erre el kéne menni...
Másnap ott ért a délután, és nem bántam meg.

Azóta heti 1-2 alkalommal súlyokkal, hengerekkel, bellekkel és hasonló furcsa dolgokkal ütöm el a szabadidőmet.

És hogy ez a rövidke idő mit is adott nekem?

Levetkőztem a hétköznapi emberek problémáit!

-Fel tudok cipelni a kocsiból két 15kg-os kutyatápot egy fordulóra...
-Ki tudom nyitni a buborékos ásványvizet férfi segítség nélkül. (sőt még a befőttes üveggel is megbirkózom)
-Nem esek kétségbe ha véletlenül elromlik a lift.

Ezen nem kis eredmények, és természetesen számos nagyobb, magasztosabb cél lebeg a szemem előtt, mikor a srácok kérnek még 20 burpeet.... Amikor szerintük belefér 5 percbe még 4 kör fekvőtámasz, és amikor szentül hiszik, hogy én ki fogom tudni nyomni a 12es bell-t a fejem fölé, méghozzá gond nélkül :D
(Megjegyzem ezt a hármat mind kivenném az edzésekből és kedves feladatokkal tölteném ki a fennmaradó időt, mint TRX-es evezés, vagy valami szerényebb dolog kettlebellekkel :D

Külön vidámságra ad okot, és persze húzóerő is, hogy hétről-hétre a társaság összetétele változatlan. 
Mindig megnyugtató, hogy még akkor is van helye egy-két mókásabb megjegyzésnek ha már mindenki úgy gondolja, hogy az oxigén sátor lehetne az új legjobb barátja.

Szóval köszönöm az áldozatos munkát a srácoknak.
Jó érzés valahova tartozni, és nem csak a modern, divat fitness világában elveszni az éterben.

És nem utolsó sorban, hogy mi is a cél?
Megszakadni...
Mivel az agility pályán a kutyámtól elvárom, hogy maximumon teljesítsen...Sportolóként tekintek rá, és úgyis viselkedek vele.
Szóval nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ő megszakad értem, de én nem szakadok meg érte!

www.valhallateam.hu/

thor.jpg

komment

Utunk kettéágazik

2016. április 20. 15:29 - Dalma91

Megfognak-e ítélni az emberek? Valószínű.
Kibeszélnek majd a hátam mögött? Biztosan.
Megértenek majd? Kiderül.
Ismerik-e a történetemet? Nem!

Nagyon nehéz döntést hoztam meg az elmúlt pár napban.Sose hittem volna, hogy egyszer egy kutya ilyen döntés elé állít...
Dapika elköltözött.
És hogy miért?
Aki ismer, az tudja, hogy mindig és minden helyzetben megpróbálom újra és újra. Hogy a kudarcokból felállok, és hogy nem szokásom feladni.
Itt is így történt. 
2 éve nem telt el úgy nap, hogy ne azon gondolkozzak, mit kéne csinálnom, hogy a kutyám működjön.
És nem... nem azért ment el, mert nem lett agility világbajnok, vagy azért mert nincs fel zónája.

Az életünket a vita, és a veszekedés határozta meg.
Mint egy rossz párkapcsolatban. Megpróbáltam toldozni-foldozni a dolgot. Bíztam benne, hogy egyszer majd úgy megszeret engem, mint  én őt. Vagy legalább annyira, mint egy ócska, agyonrágott teniszlabdát.
Ez a pillanat sajnos nem jött el.
Olyan ösztönök dolgoztak a kutyában, amit nem tudtam kezelni, és mint viráglelkű leány lelkileg beletörtem.
Én voltam a kutyáért, és nem mi egymásért.

Egy gondolat járt a fejemben, mint utolsó megoldás, hogy kiköltözünk egy kertes házba, ahol egész nap vígan rohangálhat, és így leveszem a válláról a város okozta feszültséget.
És ekkor jött el az a pillanat, amire azt mondtam, hogy egy kutya nem határozhatja meg többé az egész életem.

Elég volt a hajnal öt órás kelésből, hogy még a nap elején lefáradjon, elég volt a sebekből, foltokból, amiket a bőrömön hagyott, csupán szívből, szeretetből és ösztönerőből. 
Elég volt a stresszből, mikor megláttam egy babakocsit, buszt, villamost,óriáskereket,csavarkulcsot, gumikesztyűt, habos tortát.
Elég volt abból a napi szinten ért csalódásból hogy én ezt a kutyát nem bírom olyan szinten megnevelni, hogy a városban együtt éljünk, és a pályán együtt dolgozzunk.

De senki ne essen pánikba! Nem fog eltűnni Dapika a rajongói elöl. Csupán sportot vált.
Nem kényszerítem bele többé abba az életbe, amit nyújtani tudtam neki.
IPO-s kutya lesz, és remélhetőleg megnyugszik így, hogy azt csinálhatja majd amire tenyésztették.

13046235_10209018909495074_2062321653_n.jpg

Sok sikert kiskutyám, tudom hogy remek leszel, így hogy engedik végre azt csináld, amihez igazán értesz! És valakinek te fogod majd jelenteni a világközepét! 


komment

Sorozatok, sorozatok mindnehol

2016. március 18. 12:19 - Dalma91

Vallom, hogy az embernek arra van ideje amire akarja!
Pl, nekem jelenleg megírni ezt a blogposztot, amire 3 hete készülök :D

Szóval végre lediplomáztam méghozzá 5 és fél év alatt.
Szerencsére nem vettem komolyan, amikor az első előadásomon azt mondta a Professzor, hogy ez az 5 év lesz életem legszebb 10 éve!

Most írhatnék, mindenféle drámai szenvedésekről, heroikus küzdelmekről, és epikus szösszenetekről, hogy mégis hogy lehetett túlélni ezt a ritka csodálatos pillanatot,  amit ez az 5 év és fél év tartogatott, számomra...de most mégsem teszem.

Inkább arról szeretnék megemlékezni, hogy mit is csináltam 5,5 év alatt, aminek köze nem volt az egyetemhez!

Kivételesen nem a kutyás énemet szeretném kiemelni, hanem egy teljesen haszontalan, szunnyadó, abszolút nihil énemet.

Amikor vizsgára, ZH-ra kellett készülni, vagy amikor épp nem... Mikor beadandót kellett írni, vagy épp nem. Amikor neurotikusan rágtam a körmöm a TDK konferencia előtt, vagy amikor készültem az anatómia szigorlatomra....
Hát igen, amivel ilyenkor múlattam az oly értékes időt, az nem vol más, mint hogy "sorozat függtem" ! Ez nem egy állapot, ez nem egy szenvedély, ez egy fogalom!
Amit csak azon hasonló társaim fognak érteni, akik ugyanebben a kórságban szenvednek :D!




Szóval nézzük is, mi fért bele ebbe az 5,5 évbe....

2101 epizód, ami nem jelent mást, mint 1 hónap 4 hét az életemből.
Ez 29 sorozatot, 164 évadot takar!

Ebből van sorozat amit már befejeztek, van amit én nem bírtam tovább, van amit elkaszáltak, és van ami még mindig fut.
Nem számított, hogy dráma, kosztümös, agyleszívós, véres, öldöklős, elgondolkoztató,vagy vicces. A lényeg az hogy nem kellett másra figyelni, nem kellett gondolkodni, és nem kellett aggódni. A világból épp csak annyi érdekelt, hogy mi világít a képernyőn!

Íme a lista:
sorozatok.jpg

komment

Egy új kultusz van kialakulóban!

2016. január 19. 14:12 - Dalma91


Az egy dolog, hogy az én életemet fenekestül felforgatta Dapi, de úgy vettem észre ez nem csak nekem tűnt fel, hanem a környezetemnek is!

Ugyanis időtlen idők óta jobbnál-jobb meme-ket kapok üzenetben, emailben és néha még postagalambon is. Ja nem, azon mégsem! :D

Szóval itt lenne egy csodálatos válogatás (sajnos a teljesség igénye nélkül), ami megmutatja, hogy malinois-val élni világnézet! 
Avagy Dapi kultusz a 21.században!



- Van akik egészen a kezdetekhez visszavezetik, a fajta virágzásáért felelős géneket:

mali6.jpg
-Mások mókásabb formában adták tudtomra, hogy Dapikának külön elképzelései vannak az életről:

mali2.jpg

mali1.jpg

- Voltak, akik nem kerteltek és rögtön a legkifejezőbb: lerágott kar - bárgyú,elvetemült tekintet kombóval kedveskedtek!

mali3.jpg
- Méghozzá mindezt különböző aspektusokból megvilágítva:

mali5.jpg
- Ezt a képet talán még olyanoktól is megkaptam, akik nem is az ismerőseim!
  Kétségkívül ez volt a legnépszerűbb meme, az összes közül!
  Vajon hogy lehet ez :D?

mali4.jpg

 

- A vicces túlélők, humoros formában próbáltak üzenni nekem:

mali7.jpg

- És végül a kedvencem!
  Bárhová is sodorjon az élet utadon, van ami örökre az elmédbe égett!
  Dapi sitterkedés után, hetekkel később kaptam ezt a képet Prágából!

mali8.jpg

- A blogposztot ihlette és rendezte:

11064485_1050330558315326_825298797_o.jpg

                                                  (Igen, ez az arckifejezés az életbiztosítása!!)


komment

Ma 9 éve a legjobb barátom!

2016. január 11. 09:20 - Dalma91

 

dsc_4032.JPG

Daeron ma lett 9 éves, így elgondolkoztam, mit is jelent ő nekem valójában!
Sokan csépelik a szót, hogy "A kutya" az ember életében, az egy és megismételhetetlen! Ez már-már közhelyes, és unalmas, de mit tegyek, ha tényleg így van!

Senki nem hitt bennünk az elején. Ha valaki 16 évesen társnak egy kan malinois-t választ, ott sok ember összeráncolja a szemöldökét.
Én is összeráncoltam! Nem értettem, hogy mi ezzel a baj :D

Sokat küzdöttünk egymással, egymásért. Voltak gondjaik,amíg meg nem találtuk a számunkra megfelelő közös utat.

És nem! Nem a sportbeli teljesítményéért "A kutya" számomra! Hanem ő olyan, mint a másik felem!
Minden lényeges lépésnél ott volt az életemben!
Amikor elkezdtem a középiskolát, velem volt amikor éjszakákig tanulnom kellett, mellette jártam ki az egyetemet, velem volt előadásokon, egyetemi napokon! Volt hogy még a híres Equus-klub előtt is megvárt engem!
Együtt voltunk fesztiválokon, kiállításokon, karácsonyi vásárokon!
Ott volt mikor boldog voltam és amikor is, amikor nem!
Ott volt amikor először voltam szerelmes, amikor először szakítottam.
Ott volt mikor hatalmas meglepetések értek, és amikor a legnagyobb veszteségek! És nem...nem csak úgy lelkileg ott! Fizikai valójában mindig velem volt és velem lesz!
A ballagásomon,az első állásinterjúmon még életem legelső merészebb buliján is ott volt!
Ha ő mesélhetne, sok titkomat elmondhatná :)

És ezalatt a sok élmény alatt olyan kutyám lett, akire mindig számíthatok, aki maradéktalanul meg szeretne nekem felelni. Néha erején felül teljesítve ezzel!
Sok helyszínre és eseményre sem juthattam volna el nélküle!
Bejártuk együtt fél Európát, és remélem még sokáig elkísér utamon!

Nem tudok elég hálás lenni annak, hogy ez a kutya velem élhet a mindennapokban :)

komment

Köszönöm, egészséges!

2015. november 20. 12:19 - Dalma91

20150827_karpati_dalma_033_teljesmeret.jpg
A pletykákról mindenki tudja, hogy léteznek, hallani róluk sokat, de mikor szembejön az emberrel, akkor azért kikerekedhetnek a pupillák!

Én is így jártam pár hete, mikor napi szinten kérdezgették az emberek, " Mi van Dapa lábával?"
Értetlenül álltam, hiszen mi lenne vele? Négy van belőle, szőrös, és gyorsan tudja kapkodni őket egymás után... Azt hiszem kb. ennyi van vele!

"De tényleg annyira rossz?"
Mennyire? Itt már tényleg értetlenkedtem... Gyermeki naivitással nem értettem a kérdést!

De aztán kiderült, hogy mi baja van a kutyámnak! 

Dapika visszatérően sántít, az orvosok se tudják mi baja a VÁLLának!

Hát ok... Akkor nem is tudom, hol kezdjem, talán kezdjük az elején!

Nem csak akkor visszük a kutyát orvoshoz, ha már baj van!
Vannak vizsgálatok, nevezzük szűréseknek, amit minden sportkutyásnak meg kéne csináltatnia, egy éves kor felett!
Ugyanis,nem élhetünk homokba dugott fejjel, mint 10 éve... Ha nem tudok róla, akkor nem létezik a probléma felkiáltással!
Na de elkanyarodtunk!

Szóval, Dapit elvittem szűrésre, ahol kiderült, hogy a bal KÖNYÖKÉBEN minimális inkongruencia látható. ( jelen esetben a két alkarcsont közötti pár mm-eres szintbeli különbség).
Ez akár utalhatna könyökízületi diszpláziára is, de a felvételen nem láthattunk izolált processus anconeust, fragmentált proc.coronoideus medialist, és OCD jeleit se, arthrotikus rész nem volt fellelhető!
(Mindenképp fontosnak tartottam leírni az anatómia részleteket, hisz sokan keverik a vállat a könyökkel jelen esetben! :D)
A következő mondatban taglalták, hogy ez lehet beállítási hibából eredően is, további vizsgálatokat javasoltak!

A 4 hónappal később ismételt RTG vizsgálat kimutatta, hogy nincs mit kimutatni!
A kutya könyöke olyan, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva!

És talán a legfontosabb! A kutya soha az életében nem sántított, de még bicegni se bicegett... 
Vagyis hazudok! Egyszer elvágta a lábát.. Az 3 napig láthatóan kicsit fájt neki, még nyalogatta is!

Szóval köszönöm az aggódást, de mindenkit biztosíthatok róla Dapika válla, de még a könyöke is tökéletes :)))

 

e6f3eb64-f9e8-4de3-a5db-8faec28a490a.jpg

dapa_up_exm_20151120_0001.jpg



komment

Miért is kell félnünk a malinois-tól?

2015. november 08. 20:13 - Dalma91

20140712_karpati_dalma_34_1000px.jpg

 

Az a nagy baj,hogy nem tudom de valaki már megválaszolhatná, hogy mért vérszomjasabb, mint az egyéb farkastól származtatott társaik.

Egy-két apró példa!

Ha egy malinois ugat, miközben egy másik fajtársánál labda vagy kaja van, akkor vigyázzunk, mert rögtön baj lesz. Ha ezt egy mudi tenné meg, vagy sheltie az ok. Hisz ők ugatósak.

Ha két kis aranyos öleb, pudli vagy bármi ami kicsi, szőrös és gomb szemei vannak játékból elkezdenék egymás arcát lerágni, fülét tépni, és egymásra vicsorogni,az megsúgom, aki nem tudná: ARANYOS!
Ha két mali a vérmérsékletéhez hűen játszik, (és tényleg játszik, mert amúgy tudnak olyat is !!) akkor a legtöbb ember tanúvédelmi program alá helyezteti magát, mert hát jobb félni, mint megijedni.

Ha egy border kekeckedik, az nem kötekedés, az terelés! (Ez fontos, ezt nem rég tudtam meg!)
Ha egy mali kekeckedik, akkor az egy vadállat.

Ha egy  kedves kiskutya megijed, akkor a következő reakciót szemlélhetjük meg: "Szegény kicsikém mit tehetek, hogy a lelkedet ne nyomja a világ minden gyötrelme?"

Ha egy malinois megijed..!
Jó-jó, tudom... amelyik malinois megijed azt kapásból lőjük a Dunába, mert akkor munkára nem jó, meg hát amúgy is egy vadállat, mert mi az hogy nem remegésbe kezd, hanem helyette ugatva néz a problémái elébe? Hisz nem megijedt!!! Csak kezelhetetlen! (ezt érdemes jól bevésni, nekem ez is elég új infó!)

És biztos számtalan példát találhatnék még, ha két és fél percnél többet gondolkodnék rajta....

dsc_5636.JPG

És mégis mért fél mindenki a malinois-tól?

- Iszonyatos, gyorsak, reakció idejük mérhetetlen. De attól még nem öl meg se embert, se állatot egyerűen csak gyors.
És nem, nem fog Fifike meghalni, pestisben elhullani, ha egy egyszer elmegy egy út mellett, ahol már egyszer valaki látott valakit, aki hallott már a malinois-król!
Hála a jó égnek nem fertőzőek! Oltott kutyák mint a többi!

- Jaj!! És a legfőbb ok! Fekete a pofájuk!! 

10003406_10202424401706358_1169678532_n.jpg

És akkor mi az amitől tényleg tarthatunk, ha meglátunk eme rettegett fajtából egy egyedet, ezért ne tegyük:

- Ne dobáljunk flakont, focilabdát, nagymamát, steaket és hasonló érdeklődésüket felkelthető dolgokat, az orruktól 20 cm-re, mert lehet rá fog fogni...Nem biztos, csak ha észreveszi!

- Ne ordítozzunk, sikítozzunk, ne kezdjünk el látványosan remegni, ha közelünkbe jön egy malinois, mert lehet ő jobban fogja furcsállni a tevékenységet, mint mi magunk a malinois-t, mint jelenséget.
(Én is biztos furcsán néznék ha valaki epileptiform rohamokat kapna, mikor felé megyek! )

De attól, mert egy állat gyors, négy lába van és láthatóan erős, tettre kész fogazata, nem biztos hogy rögtön vadorzó lesz, és higgyétek el a gazdáik célja sem a kutyapopuláció evolúciós megszelektálása urbanikus környezetben! 
Nem azt mondom, hogy nincs agresszívbutasemmirekellőkezelhetetlenidegbeteg malinois! Mert van!
És van még ilyen palotapincsi, afrikai oroszlánölő, shi-tzu, bullmasztif, border collie, csivava, etc......

És igen, sajnos vagy nem sajnos ezeknek a kutyáknak van akaratuk, önképük, tudatuk. 
Még ha néha könnyebb is lenne enélkül!
Ezért valószínű másképp kell lereagálni a dolgaikat, mint szofisztikáltabb társaiknál!
Na ez az ami ijesztő!! 

Szóval kérlek fogadjátok el, hogy ők is kutyák, csak lehet esetükben jobban kell érteni "kutyául" mint ahogy azt elsőre gondolhatnánk!11064447_1050320721649643_1871191345_o.jpg

komment

1 év munkája 4 másodpercben

2015. június 07. 22:44 - Dalma91

 dsc_7278.JPG

Mikor megérkezett Dapi, és elkezdtem gondolkozni mi is legyen vajon a kiskutya első trükkje, az "ereszt" vezényszóra esett a választás... Végül is mégiscsak egy malinoisról van szó, akit szerencsés módon mondioringes papával áldott meg az ég!

Gyönyörűen haladtunk, kajára és másik játékra is hamar megtanulta, hogy le kell váltania azt a játékot ami éppen nála van!
Büszke is voltam, hogy "Én ugyan nem leszek az a lány, akinek a kutyája nem ereszti el a játékot, és órákat kell könyörögni érte"!
Na az lettem...

Dapa 5 hónapos kora körül olyan önbizalmat szerzett (lehet én raktam bele, de ezt majd letagadom :) ),
hogy kb. álmában sem volt képes megválni a zsákmányától. 

Másik labdára már nem volt vicces váltani,  kajára maximum akkor, ha valami extra különlegességgel, pl. sült csirkeszívvel kínáltam.(Hiába tudta pontosan jól a feladatot!)

Ha véletlenül nagy nehezen, "kifeszítettem" a szájából a "kincset" visszakézből visszafogott rá...Mármint a kezemre.

Most nevetünk rajta....Én sírtam... Nem tudom, hogy a fájdalom, vagy a lelki gyötrelem volt-e nagyobb, de elhatároztam, hogy ezen sürgősen változtatni kell. (Az egy dolog, hogy a saját kutyám hülyének néz a maga 6-7-8 hónapjával, de még képezni sem lehet, mert ugye nincs mivel..Se kéz, se labda...)

Most jött az a rész, mikor Dalma segítségért fohászkodott... Hol az Úrhoz, hol  kiképzőkhöz,és egyéb kiképzésben jártas kutyásokhoz.
Mindegy volt ki, de valaki segítsen már!!!

Sok eltérő választ, módszert, és technikát hallgathattam meg az erőszakostól, a szépen kérjed kategóriáig.
Egy dologban viszont mindenki azonos állásponton volt!!!
Csak egy hétre adjam oda a kutyát, hogy tökéletesen működjön.

Szépen sorjában természetesen megpróbáltam mindent. (Hisz minek kérdezek, ha utána nem figyelek oda rá.):

A szájába akartam annyira tömni a labdát, hogy már ne kelljen neki! Hát izééé...kellett  :D
Majd csúnyán néztem rá, miközben nem tudott tovább hátrálni a fal miatt... Hát kifarolt :D
És voltak még ilyenek, és még ilyenebb módszerek. Sorolhatnám napestig! 

Elmésen kitaláltam, hogyha megharapom a fülét, akkor elengedi a zsákmányt!
Majd ugye a másodperc törtrésze alatt vissza is fogott. (A második trükkünk volt: a "Fogd" vezényszó hallatára mehetsz csak a labdáért...! de hát ezt most engedjük el :D)

Miután ha valaki ránézett a kezemre nem tudta eldönteni, hogy a János kórház baleseti osztályáról szalasztottak, vagy csupán csak  statiszta pozícióba csöppentem a legújabb  Brad Pitt zombis film forgatásán, úgy gondoltam, hogy akkor most leülök, és elgondolkozom a problémán.
Mint Micimackó...gondol...gondol...gondol...

20150328_102409.jpg
Végül arra jutottam, hogy semmi baj, ha nem adja oda Dapa a labdát, akkor nem is kell. Akkor én nem játszom.

Az első adandó alkalommal tüntetőleg elvonultam mikor az "Ereszt" szó hallatán a kutya füle botját sem mozdította, nem hogy az állkapcsát.

Én ilyen döbbenetet még nem láttam a kutya arcán! Abbahagyta a neurotikus labda csámcsogást, a labatépést. Csak pupillázott utánam a távolba, egy lépést nem mozdult.
Pár pillanat után visszamentem, elkértem a labdát.Mivel nem adta megint elvonultam.... És ez így ment egészen addig, amíg a Gellért téren már mindenki teljesen hülyének nem nézett. 

Nem baj, mindent a cél érdekében, folytattam.
Szépen lassan Dapa kezdett rájönni, hogy ha nem adja oda a labdát, akkor nem dobom el. Ha odaadja és visszafog / felugrik érte, szintén nem dobom el...
2-3 alkalom alatt leesett a kutyának, hogy egyedül játszani nem olyan vicces, mint együtt.

Azóta természetesen még nem százszázalékos a siker. Vannak hullámvölgyek, feszegeti a határait, mint mindig :D
Próbálgatom cserélni a labdákat, és az ingereket. Egyre magasabb értékű zsákmánnyal dolgozunk, és izgalmasabb helyszíneket keresek.
Az agility pályán még messze vagyunk a sikertől, de végre, (így hogy Dapi egy éves múlt :D) tudunk labdázni a parkban!

Szóval itt lenne a videó: 4 másodperc / 1 év munka!
Remélem jövőre dupla sebességgel haladunk majd.:D

 

 

komment

A póráz két végén?

2015. február 03. 23:45 - Dalma91

10731080_10203733314507975_1825879941260433224_n.jpg

Akkor most beszéljünk kicsit Dapi személyiségéről....
Aki ismeri, az tudja, hogy egy tünemény....Vagy mégsem :D

Olyan ösztönökkel van megáldva, hogy sokszor megkapom ez a kutya nem fog a többi kutyával  játszadozni a réten... Nem fog kulturáltan közlekedni a városban... Nem fog macskákat élve hagyni... (az utolsó már pipa :D )

És igazuk van.... Tényleg nem ... MÉG!


Furcsa, hogy egyes dolgokkal rosszabbul haladok vele, mint a három másik kutyámnál. Bár ugye az idő mindent megszépít.
Abban viszont biztos vagyok, hogy Benjinek az első héten mikor hozzánk került póráza sem volt, de sétált mögöttünk.. 4 Hónaposan, mikor egyszer nem lett kiengedve a járda pozícióból, szó szerint elhagytuk a kutyát a villamos megállóban. Sőt, még a felfestéseknél, és csatorna fedőknél is megállt. Mert amit megtanult azt alkalmazta.

A Daeron és Lili később kerültek hozzám, de fél évesen már mindegyiknek stabil póráz nélküli sétája volt. Nem kellett aggódnom miattuk.

séta.jpg

Na akkor most lássuk Dapit:

Mikor elhoztuk a tenyésztőtől a kocsiban úgy utazott, mintha mindig is hozzánk tartozott volna, majd mikor megálltunk, hogy levegőzzön, dolgát végezze, akkor pórázon úgy sétált, mintha ez teljesen természetes lett volna. Pisilt, és ment felfedezni.
Maga volt az öntudatosság, és magabiztosság :)
Ilyen vagány kiskutyát én még nem is láttam!

Na ez pár hónappal később is kimutatkozott. Nagyon vagány, nagyon céltudatos, és eszméletlen domináns. Eddig ilyen kutyám még nem volt, szóval új kihívások elé nézek. 

Akkor lássuk a pórázon való közlekedést két hónappal később: 

Talán a kedvenc jelenetem volt, mikor a Keleti Pu. és az István utca 3,5 perces távját NEGYVENÖT percen keresztül tettük meg. A türeleméről és megfontoltságáról híres Kisasszony nekiállt kikaparni a betont maga alól, miközben üvöltött a busz után( amivel véleményem szerint szíve szerint elüttette volna magát, ha hagyom... ) Gondoltam, naivan!! hogy használom a divatos módszereket, megállok, maga leszek a lelki béke és a megtestesült higgadtság és megvárom mikor hagyja abba.
....2-3 perces blokkokba haladtunk a metró aluljáró felé..  mikor abbahagyta a hisztériát egy lépést téve előröl kezdte a mizériát.
Biztos hülyének nézhettek... Nem elég hogy örökbe fogadok egy "német juhász-agár mixet", még csak nem is moderálja magát ! :D:D
(Persze ezt akkor nem ilyen viccesen éltem meg)Ű

Következő remek módszer a rántsuk bele a pórázba, és használjunk fojtó nyakörvet. Ott bukott meg a történet, hogy fizikailag és mentálisan is képtelen vagyok ezeket a módszereket alkalmazni. Csak bestresszelem magamat és a kutyát is, utána meg bűntudatom lesz tőle... 

Ajánlották a flexi pórázt. Sose hittem benne igazán, de kipróbáltuk!
Nem is lett volna rossz, ha az életideje nem 2 darab séta erejéig tartott volna.... A második alkalom közepén darabokra hullott flexivel sétáltattam a kutyát. Mármint, csak kínlódtam.

Na jó következő ötlet! Magam és a fal közé veszem a kutyát, és nem engedem magam elé. Ez egész jól bevált ideig-óráig. Pl. amíg volt fal mellettünk, és nem kapott izomgörcsöt a bal lábam a sok csámpázástól.

Nyilván a nagyszerű fordulj az ellenkező irányba, illetve lóbáld a póráz végét a kutya feje előtt és majd nem megy előrébb módszer sem vált be.... Bár nem is tudom mire gondolhattam...

1800465_708903142534548_7593870298468879453_n.jpg

Már többektől megkaptam, hogy engedjem el ezt a probléma kört, mert csak feszültséget szít köztünk.
Két napig lobogtam, mint Károly bácsi, és csak félve mertem a séta gondolatát is megfontolni.

Ami eddig számomra a legnagyobb kikapcsolódást jelentette a kutyasétáltatás, az Dapival szépen lassan rémálommá vált.

Kezdett körvonalazódni bennem, hogy még a végén igaza lesz azoknak a hívőknek, akik szerint kutya a városban nem való. Hirtelen tanyasi életre vágytam, ahol kiegyensúlyozottan élhetünk teljes harmóniában Dapával.

Na jó, de azért ezt talán mégse! Én nem megyek sehová, ennek a kutyának meg kell ezt tanulnia.

Itt tér vissza a képbe történetünk hőse, a maradék flexi póráz. Gondoltam (ismét naivan) ezt majd húzza maga után a kutya és el is lesz engedve, meg nem is, illetve közben majd egy labdával jobb belátásra bírom.
Nem tudom ki élt át olyan élményt, hogy a fél cm széles flexipóráz a húsába vájt. A kutya elindult a labda után, csak maga mögött hagyta az egész cugehört... Ez egy ismét átgondolt cselekedett volt tőlem.. Labdázzunk pórázon...Többet soha!!
Na nem baj utcán, társaságban nem sírunk, max. egyet-egyet bicegünk a reményt keltő otthon felé.

Rájöttem hogy már közel volt a cél! Nem volt olyan rossz ötlet ez a hosszú póráz, csak a kivitelezés volt szánalmas.
Még szerencse, hogy segítségemre sietett először egy kezelhető 3 méteres (majd miután 2 alkalom után elhagytam a nagy testvére a 10m-es) redőnygurtni!
Hetekig komikusabbnál komikusabb jeleneteknek lehettek szemtanúi a kedves belvárosi lakosok.

Dapi kitekerte a gurtnit egy darabig. Mivel a 10 méterből 6 a hónom alatt utazott, így gondolom nem is okoz nagy meglepetést, ha azt mondom a kutya legkisebb rántására leesett a földre. Mármint az jó lett volna... de ez inkább szétesett... Ok, kutya lefektet 3 perc gurtnitekerés, hogy ezt az eseményt két járdasziget múlva megismételhessük.
Közben a másik három kutyám ebbe a pár méter csodába folyamatosan beleakadt. A kiskutya előre, szegénykéim pedig borultak mint a dominó...
Mégis talán a kedvenc jelenetem az volt, mikor szerencsétlen járókelők ugrálták át a szalagomat. Bár szerintem annyira jót mosolyogtak, hogy ez a kis reggeli testedzés fel se tűnt nekik.

Megemlíthetném még a betekerem magam a fába, a bokorba, oszlopba, motorkerékpárba eseteket is, de azokat már mindenkinek a fantáziájára bízom.

Szóval 8 hónap alatt, minden sétáról úgy jöttem haza, mint aki lefutotta a félmaratont. Leizzadva, hol jobban, hol kevésbé megtörten...

És akkor rájöttem hogy fog Dapi megtanulni a városban közlekedni! Sehogy!! Szóval nincs más hátra, mint előre. Elengedtem.

Miután rettegtem elengedni 1-2 régebbi akciója miatt, ezért nehezen tudtam magam rávenni.
Az eredmény várakozáson felüli volt. 

Dapi hirtelen elkezdett figyelni. Az is érdekes volt, hogy labdázni, kajázni egy idő után már nem akart pórázon, minden más érdekelte, és elengedve maximálisan figyelmessé vált a kutya. (igen tudom, ennek nem kéne érdekesnek lennie, de nekem az volt 6 hónap vért izzadás után :D)

Mivel a járdát első naptól kezdve tanulta, így bíztam benne, hogy ez menni fog neki. 
Igaz egyenlőre kaja és labda asszisztálva, de a környékünkön már póráz nélkül sétálnunk. 

Ez az egy apró momentum, hogy a karabiner lecsattant a nyakörv széléről, annyit dobott a kapcsolatunkon, amit idáig semmi az elmúlt hónapok alatt.
Természetesen még nem bízom meg Dapiban teljes mértékben, a forgalmasabb helyeken még visszakerül a "csodálatos" póráz. De talán már látok valami fényt az alagút végén.

Szóval már csak arra kéne rájönnöm, hogy tanítsam meg pórázon közlekedni!

10928817_1012695182078176_1451298444_n.jpg

komment

Cica project

2014. december 23. 16:11 - Dalma91

             

Ha valaki nagyon unatkozik akkor annak lehetősége van, hogy vegyen egy kölyökkutyát. Ha még jobban unatkozik, akkor ez a kölyök lehet mondjuk egy malinois. És ha tényleg nem tud mit kezdeni magával a vizsgaidőszak ellenére, na akkor fogadjon örökbe egy macskát is!

Ez nálam így történt! Nem mintha Dapika nem jelentene elég kihívást, és nem is azért mert maradék nyugodt perceimben is a hajamat szeretném tépni. Csupán azért mert volt egy kölyökkutyám, aki nem volt szociális macskákkal.
Így misem volt természetesebb, mint hazahozni egyet.

Jeti, vagy ahogy többen ismerik Jeti Kapitány egy kis Dabasról "kukázott" macska.

Van pár egyedi vonása: szőrös az orrtükre (én ilyet eddig még nem láttam), kicsit görbék a lábai, illetve mintha az egyik szeme  kisebb lenne a normálisnál...na de a mienk :D
Teljesen kielégíti minden macskáktól elvárt igényemet: Eszik, alszik, dorombol, és kedves minden élőlénnyel!

Első pár napban csak ő szeretett mindenkit. A kutyák méregették, hogy már megint mit sikerült hazacibálni.

Talán csak Daeront nem érdekelte ez a macska project. Morgott mikor a macska a közelébe ment, aki ezt dorombolásnak felfogva rögtön mellé is bújt. Szegény Daeron, mindig megjárja ezekkel a pólyásokkal! :D

Dapa viszont kritikán aluli volt.... amit művelt. Mármint inkább az amit nem művelt.

Egy két szösszenet, hogy mért is csodálatos egy igazi ösztönlénnyel az élet:

 

1. nap:

Első, és legfontosabb tipp! Nincs jobb befektetés, egy szobakennelnél. Vagy a macska, vagy Dapi sajnos a rabja volt, az első időszakban. Nem kell vér jeligére!

Gondoltam én majd kajával csábítom Dapit, némi közös "munkára" miközben Cicc, a szoba kennelben van.
....Meg ahogy én azt elképzeltem.... Amikor a kölyökkutyád, átnéz rajtad és a nyújtogatott sült marhagégéd felett... Na az leírhatatlan!
A macskát szuggerálni sokkal viccesebb....2014-12-10-2483.jpg

A hét további folytatásában:

Na jó! Merjünk nagyot álmodni! Kutya is kint, macska is kint én meg gyúrtam a reflexeimre! Baj nem lehet.
Igazából nem is lett azon kívül, hogy néha Dapit "le kellett beszélni" arról, hogy a macska nem egy négy lábon járó étterem.

Talán a legszebb momentum volt, amikor az este tízes sétánkból felérve a marha és őzhús alapból készült vacsorája nem volt annyira érdekes, mint a cica... De hát ő tudja...Sajnos az az napi vacsora hamar ugrott.
2014-12-07-2456.jpg

2-3 hét: A fellendülés időszaka

Már olykor én is létezem, nem csak Kapitány! Oké, én nem vagyok olyan bársonyos meg selymes, de azért már-már rám is lehet nézni!

Már alakul a szemkontakt is, mielőtt Dapi berontana a házba. Sajnos az első héten még többet szeretett volna várakozással, és elmélkedéssel tölteni az ajtó előtt, mint manapság!

Már tudunk Ciccel egy légtérben dolgozni. Az eddig "se labda se kaja" elve, alábbhagyott nála. Sőt újra izgalmas lett a mezei száraztáp is!

És ami a legcsodálatosabb estére már nem kell elkülöníteni a két jószágot! Egy ágyban sikerül kialudni az aznapi fáradalmakat, és eddig még csonkolás nélkül sikerült minden reggel fel is ébredni.

Dapika már nem foggal akarja megoldani a kettőjük konfliktusát, a héten a mancsolós karate került előtérben. Hasfelmetsző hozzá képest semmi! Éretlen amatőr... így most azon kell dolgozzunk, hogy ezeket a dolgokat is sikerüljön a továbbiakban mellőzni. 

                       

4. hét:

Az kezdeti, "izgek-zizgek, nem alszom, csak a macska érdekel "fázisból átléptünk arra a szintre, hogy Dapa tud már pihenni napközben is úgy, hogy a macska mellette létezik! Iszonyatosan fárasztó, és idegtépő volt, hogy az első héten csak szobakennelben tudott aludni. Ma már újra sikerül neki aludni, és ezzel együtt nekem is :D
                                       


A legelképesztőbb az egészben, hogy mindezt a tortúrát Jeti Kapitány tűri, egy karmolás, vagy harapás nélkül!
Úgy érzem megtaláltam a tökéletes terápiás macskát!

             

  

komment

Kutyabaja

2014. december 19. 17:21 - Dalma91

10527779_732807856754480_7857315253424165734_n.jpg

Mért is rossz, ha az ember állatorvos, vagy annak tanul? 

Minél többet tanulok, annál jobban rettegek, ha a kutyáim köhintenek egyet.
 
Ha bárki kérdezi mi lehet a kutyájával, rögtön a legtriviálisabb dolgok jutnak eszembe, és általában azok is. Hiszen nem az betegség/szindróma lesz gyakori, amit 72'-ben egyszer már leírt egy angol kutató pumákban és farkasokban.
Na nekem mégis ezek jutnak eszembe, ha valami a saját ebeimmel történik.

Szóval itt lenne egy-két valós történeten alapuló esemény:

1.
Tünetek: 
             Lily lihegett, folyton a fürdőszobába bújt, nem jött fel ágyra, kanapéra.
Amire ilyenkor bárki először gondolna: 
             Melege van a nyári 30 °C-ban.
Amire én gondoltam:
            Tüdődaganat, vagy szívrendellenesség.
11 éves múlt a kutya, már este szegénykémet eltemettem, végigbőgtem az éjszakát. Másnap természetesen (szombat reggel 8 :D ) tüdő RTG-vel kezdtük a napot. Természetesen hamar kiderült mi a baja.
Diagnózis: Melege volt!!

2.
Szintén Lily
Tünetek:
            PU/PD (sokat iszik-sokat pisil), illetve többször be is pisilt a napokban, pluszban nehezebben is sétál

Amire ilyenkor bárki először gondolna:
          Felfázott
Amire én gondoltam:
          Diabetes, inkontinencia, hólyag carcinoma, vesebetegség
          ( illetve talán a kedvencem a vesetumor nyomott gerincvelői idegek miatti sántikálás volt)

Egy gyors vérvétel után hamar kiderítettük, hogy csupán a fehérvérsejtszáma emelkedett. Vese paraméterei, vércukra tökéletes.

Diagnózis: felfázott -->hólyaggyulladás
Mondanom sem kell, hogy antibiotikummal és gyógytáppal a 4.napra eltűntek a tünetek :)) Hálisten! A sántikálás meg talán belefér a pakliba egy idős arthrosisos kutyánál.


3.
Daeron

Tünetek:
           Púposította a hátát, ha a hasához nyúltam nem tetszett neki
Amire ilyenkor bárki először gondolna:
          Felevett valamit séta közben, fáj a gyomra.
Amire én gondoltam:
          Gerincbeteg, vagy valami egyéb belső szervik elváltozás.
Daeron azon a héten már nem lépcsőzött, nem edzett. Szegényem csak nézte, ahogy a többiek labdáztak. És mivel szomorú volt a tekintete, biztos voltam benne, hogy valami probléma van! (mint utóbb kiderült pl, hogy nem rohanhat a labda után... :D)
Következő utunk a  vizsgálóba vezetett.
Fizikális vizsgálat és natív RTG alapján csodálatos Daeron gerince.
Mellékleletként nagyobb volt a lépe a normálisnál.
Az első gondolat a fejemben kivételesen az volt, hogy valószínűleg ez egy egyedi eltérés, esetleg a sport miatt lehet, de majd a pár nappal későbbi UH kimutatja.
Igen, ezek a szép gondolatok voltak a fejemben KETTŐ darab percig. Majd jöttek a károsak... Haemangiosarcoma, és hasonló rettenetek ...
Természetesen az UH vizsgálat alatt kiderült, hogy semmi baja nincs. Csupán nagyobb a lépe, de a szerkezete tökéletes.  :)

Valószínűleg, ha elgondolkodnék számos hasonló helyzetet tudnék még idefirkálni.
Sajnos már nem tudom őket átvinni a szomszéd szobába, hogy ugyanezeket az aggodalmakat elintézzük egy , "semmi baja nincs" mondattal.

A lényeg viszont, hogy tényleg semmi bajuk nincs ! :)

 

komment

Mizéria

2014. november 26. 14:51 - Dalma91

Írjunk TDK-t!! Vagy inkább ne...! Vagy mégis?

Összeszedtem pár gondolatban, hogy éltem meg ezt a feledhetetlen, rabláncokkal teli időszakot! Íme:

Elsőként is, érdemes időben hozzá kezdeni. Nagyjából 1-2 évvel az előadás előtt.
Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint nagy nehezen találni egy témavezetőt, aki ellát instrukciókkal!

Ezt követően jöjjön az érdemi munka, az adatgyűjtés. Gyűjtsük ki manuálisan 5 évnyi beteganyagból, a használható, vagy lehetséges hogy használható adatokat.
Közvetlen miután kész van, tudjuk meg, hogy mindez elérhető lett volna egy statisztikai adatbázisban is.
A gyűjtést kezdjük előröl, ne törődjünk azzal, hogy esetleg kint süt a nap, és nyár van.
Mindent gyűjtsünk ki precízen, évekre bontva, ahogy azt a feladat megkívánja.

Ha ezzel megvagyunk,akkor jöhet a majd egy évnyi, tétlen "megrekedés" időszaka.
Ugyan néha olvasgatunk a témában, de semmi relevánsat nem teszünk a feladat előrehaladásának érdekében.

Eljön a szeptember, már csak 2 hónap áll rendelkezésünkre, hogy befejezzük a munkát, irodalmat gyűjtögessünk, és rendszerezzük az adatokat.

Első számú problémát az okozhatja,ha az ember szerény angoltudással van megáldva. Ekkor körülbelül 3x annyi időt kell belefektetnie a munkába, mint  normális társainak.

Majd, mikor a konzulens megnézve az addig írottakat, vadul elkezdi használni a "Delete" feliratú billentyűt, akkor közel vagy már a sírás határához. 3 másodperc / 5 sor törléssel haladunk a teljes elkeseredettséghez.Több órányi iromány törlése után ér a megbizonyosodás csodás élménye, hogy ebből ugyan sosem lesz 40 oldalnyi tudomány.

Naivan gondolod, hogy jöhet az eredmények értékelése. Majd a maradék életerő is elhagy, amint meghallod, hogy aktualizálni kéne az eredményeket. (Tessék??:D) Illetve az évenkénti szétbontást, jó lenne összesíteni. Dupla munka most is, akkor is. 
A következő heteidet táblázatok kitöltésével, számolásával, szépítgetésével töltöd. Azonban csak félinformációid vannak a dolgokról, így közlik, hogy új aspektusból kéne értékelni az adatokat... Mindegy, elengeded. Van az a szemcsepp, és kávémennyiség, hogy ilyeneken már ne akadj fenn!

Közeleg a határidő, írjunk absztraktot. Hiába jó, úgyis át lesz fogalmazva. Majd, a nap momentumaként lehet értékelni, mikor a két témavezető, egymás munkáját pocskondiázza le, gondolván hogy úgyis te írtad.
Ezután éjfeles határidővel töltsd fel a kivonatot az adott honlapra 23 40-kor.

Majd nem marad más, mint a végleges mű leadása. Mivel hétfőn 16.00 a határidő, így teljesen érthető, és logikus, ha vasárnap 9.00-18.00-ig kézhez kap az ember 2 új szakirodalmat, hogy építse bele a dolgozatába.

Az már-már teljesen helyén való, és természetes, hogy az előző két napi éjszakázás után, jön  még egy utolsó. Hajnali kettes fekvés, hajnali hatos kelés, hogy még az utolsó simításokat el lehessen végezni. Majd megkapod a témavezetőd által kijavított munkát, amiben a tartalomjegyzék darabjaira hullott. Végül is még csak 14.00 óra, még mindenre van idő, így kijavítod.

Ok, végül is ez meg van, vigyük le nyomtatásra. Kétszer 40 oldalból csinálj 200-at, mert ilyenekkel, hogy a margó beállításai, illetve szétfolyó táblázatok, első körben nem foglalkoztál. Elengeded a plusz költség gondolatát, és valahogy időben odateleportálod a dolgozatod, elbírálásra.

Amire nyilván vársz... Mondhatnám, hogy pár napot...de sajnos nem tehetem.
Az előadás előtt 2 nappal, spamben ugyan, de megkapod az értesítő emailt, hogy előadhatod a dolgozatod. Ez egy rövid örömteljes pillanatként fogható fel :)

Már csak a előadás diáit kell összeállítani. Az már tényleg semmi. Még akkor is, ha kb. háromszor kell módosítani, mert 8 percbe beleférni, nem is hinné az ember milyen nehéz. 
Természetesen már azon se húzod fel magadat, ha a ppt kompatibilitási problémák miatt szétesik, majd nem nyílik meg...Megszerkeszted újra. 

Majd jön az ismét felbecsülhetetlen érzés, mikor kiderül, hogy nem tudsz fogalmazni, gondolkodni, de még csak értelmes magyar mondatokat formálni sem, az előadás elgyakorlása közben. Mindegy, hisz van még egy áldott éjszaka, mikor lehetőségünk van megváltásért könyörögni.
Egy enyhe "mindenből elegem van" roham is simán belefér az estébe.


Végül az előadás. Érdemes úgy kezdeni, hogy miközben egy kedves, segítőkész úriember elmagyarázza a menetrendet,hogy amint elkezdődik az előadás, lekapcsolódnak a lámpák, közben nem rácsodálkozni, és megjegyezni a mikrofonba, hogy: komolyan?

Majd ne kezeljük úgy a lézerpointert, hogy amikor mutogatni akarunk, akkor diát lapozunk, és mikor lapoznánk elkezdünk vadul mutogatni. Nehéz megjegyezni két különálló gomb használatát, de tényleg! :D

Az előadás után már csak a kínos, és kevésbé kínos bizottsági kérdések maradnak.
Ezt követően kipipálhatunk egy részt az életünkből.


Hogy abba akartam-e hagyni? Minden alkalommal, amikor eszembe jutott!

Mégis,  mint egy Stockholm-szindrómás elkezdtem ragaszkodni a témámhoz, és megszeretni. Nem is tudom mivel fogom kitölteni, az immár felszabadult szabadidőmet. Bár vannak félelmeim, hogy nem fogok unatkozni!

Ezzel a videóval búcsúzom, ami segít betekintést nyerni az előadás előtti estébe!

 

                              

 

 

komment
Címkék: Egyetem Tanulás TDK

Liebster Award, avagy blogger vándordíj

2014. augusztus 07. 14:57 - Dalma91

Ma meglepődtem!
A blogom jelentős részében kutyákról írok... vagy nyafogok... vagy kutyákról nyafogok!
Nem szánom nagy közönségnek az irományom. Saját gondolatok, érzések, és nem utolsósorban felháborodások foglalnak benne helyet :))). De igazából semmi extra. Csak egy szimpla blog.

Ma mégis egy nagyon kedves barátom Brjeska Dóra ( http://fulesodu.blogspot.hu/ )  meglepett engem egy "különdíjjal" .
Ez nem más  Liebster Award, avagy a bloggerek vándordíja. Ezúton is köszönöm neki, hogy rám gondolt.
LiebsterAward.png

Ezzel a pár kedves sorral kaptam a megtiszteltetést. Igazából ez többet jelent, mint maga a "kinevezés".

Én elsősorban, és legfontosabban, az én leendő legkedvesebb állatorvosomnak adom ezt a díjat. Ő pedig Kárpáti Dalma, a blogja címe http://dalma91.blog.hu/ 
Mert nagyon szeretem ahogy a kutyákról, és a saját kutyáiról is. És mert... tudom, hogy az akitől leginkább szüksége lenne rá, nem tudja már elmondani neki, hogy mennyire büszke rá, és mennyire boldog, hogy ilyen lánya van. De én tudom, hogy ők onnan föntről néznek minket és jókat röhögnek. :) Szóval kicsit csináljunk úgy mintha ezt Ő is adná...


És akkor most jöjjön pár kérdés, amit Dóritól kaptam :) :

  • Mi volt az a pillanat amikor eldöntötted, hogy kutyákkal akarsz foglalkozni?

    Nagyjából, mikor kibújtam az anyaméhből :)
    Na jó, azért ez túlzás.Mindig akartam kutyát, de sose kaphattam.. (Nem is értem miért.)
    Aztán 10 éves korom körül elkezdett foglalkoztatni a dolog, napról-napra jobban, hogy nekem kutya KELL!
    Három évig bújtam a könyveket, jártam kiállításokra, bemutatókra, hogy megtaláljam a számomra ideális kutyát. A családom bízott benne, hogy ez is csak egy gyermeki fellángolás. Sajnos tévedtek :D
    Így 13 éves koromba hozzám került első saját kutyám Benji, a skót juhász.
    Ezek után, bár jobban belegondolva már előtte is bizonyos volt, hogy én bizony állatorvos leszek.
    Ettől már csak 1,5 év választ el, szóval remélem innen már nincs visszaút :)

 

  • Mikor lett a kutyás sport ilyen fontos az életedben?

    Mikor Benji megkapta az első oltásait az első adandó alkalommal lelátogattunk a helyi kutyaiskolába.
    Benjike nem volt túl lelkes, de én annál inkább! Így hosszas küzdések, és kitartás árán, valahogy eljutottunk odáig, hogy versenyezni kezdtünk. Viszont az már az elején is látszott, hogy belőle sose lesz díjnyertes eb.

    A komoly versenyzést Daeronnal kezdtük el. akivel volt időm megtanulni, mit mikor, hogyan kell csinálni. Sokszor újra lett tanítva, sokszor én is, de mára teljesen sikerült vele összeérni, és egy csapatot alkotni! Vele több nagyobb versenyen is részt vettünk, hol jobban, hol kevésbé jól teljesítve azokat.

 

  • Mi a legnagyobb célod a sporttal? Mit szeretnél elérni benne?

    Igazából a jelenleg három hónapos kiskutyámat Dapát szeretném, minél magasabb szintre kiképezni. Szeretném, ha azt a szintet, amit elértem Daeronnal, vele rövidebb idő alatt sikerülne teljesíteni.
    Az, hogy utána válogatott lesz-e vagy sem, azt majd az idő és a mezőny eldönti. A tőlem telhető legjobb tudás szerint szeretném összerakni a kiskutyát. Ha ez meg van, onnan minden más már csak plusz :)

    De merjünk nagyot álmodni! Egyszer szeretnék az FCI AWC agility világbajnokság válogatott tagjai között lenni!


    Csak egyetlen egy személy jut eszembe, akire ezt a díjat átruházhatnám!
    Nem más, mint Kerényi Kata, aki számos blogot vezet!
    Miatta kezdtem el a blogírást. Mindig hihetetlen történetei vannak, és arra késztetett, hogy az én hihetetlen történeteimet is írjam le valahova! Sajnos úgy érzem nehéz lesz tőle kérdeznem, mert már szinte minden tudok róla :)
    Valahogy mégis megpróbálom :)

    Csupán annyi lenne a kérdésem, hogy melyik blogod mért nőtt a szívedhez  :) ?


 

 

 

 

komment

Egy kiskutya története

2014. július 22. 13:00 - Dalma91

20140712_Kárpáti_Dalma_08_1000px.jpg
Szerettem volna egy kiskutyát. Még egy kutyát. Volt ugyan már három nagytestű kutyám, de mégis késztetést éreztem egy új kihívás teljesítésére.
Már idősödtek a jószágaim, illetve mivel szerettem volna folytatni a sportolást, ezért úgy éreztem mindenképp szükségem van egy kiskutyára.
Egy éve nézelődtem, írogattam egy-egy emailt, hol visszaírtak, hol nem, miközben itthon egy dolgot kaptam csak meg, ide ugyan több kutya nem jön, max. ha én is költözöm.

Januárban, mikor a vizsgáimmal végeztem és olyannyira ráértem, megtaláltam azt a kutyát akitől nekem kölyök KELL. Ő volt Sweety.
Előtte volt kennel, ami tetszett, volt ami kevésbé, de ezt az alomtervet meglátva tudtam, hogy valamiért nekem innen lesz kiskutyám.
Még aznap írtam a tenyésztőnek, lefoglaltam egy kiskutyát. Majd mindezt vázoltam itthon....
Hát kirobbanó öröm nem volt.

Ahogy teltek a napok, közeledett a fedeztetés ideje, Apukám csak annyit kérdezett: Biztos, hogy jó kutyák lesznek? Megéri innen venni egy kutyát? 
Még azt is felvetette, hogy mért nem kezdek egy könnyebb fajtába, ha már nagy nehezen elfogadta, hogy ide bizony hamarosan még egy eb beköltözik.

Teltek a hetet, előleget kellett befizetni. Már napok óta noszogattam Édesapámat, hogy ugyan menjünk már le a bankba, mert én tuti elutalom a pénzt, valami kazahsztáni menekült csoportnak, amilyen jó képességekkel vagyok megáldva.

Aznap mikor befizettük az előleget, Apukám többet nem jött haza. Beköszönt, hogy este jön...de nem jött...

Maga helyett egy kis tündért küldött, kutyabőrben.
A tenyésztője nagyon aranyos volt, és még az utolsó pillanatban megválaszthattam a kiskutya törzskönyvi nevét.
Így lett ő: A new life Word of Matrix.

Hónapokig gondolkoztam a megfelelő hívóneven. Összeírogattam mi tetszik, kihúzogattam, ami annyira mégsem.
De ezután az esemény után rögtön világossá vált...
Mindenképp "D" betűs hívóneven gondolkoztam Daeron miatt, és hirtelen nyilván való lett, hogy a vége csak annyi lesz APA.

Sokat utaztunk érte, sokat vártam rá, és tökéletes kiskutyát kaptam Dapa személyében!
Elfoglalja a napom 25 óráját. Nincs időm negatív gondolatokra.
Ő még nem is tudja, de 7 hetesen terápiás kutyává avanzsált, és kitűnően végzi a munkáját!!

komment

Mert kutya a városba nem való.....

2014. július 09. 07:50 - Dalma91



Jelenleg úgy élek és sétálok a falkámmal, mint holmi csürhe.
A kiskutya húz...rángat... fojtogatja magát... Igazából úgy érzem lobogok, mint Károly bácsi Frakk után.
Lily öregesen, szigorúan méterekkel mögöttünk halad.  Olykor egy-egy falattal elcsalható a pozíciójából, de azért a rá jellemző 3-4 méter távolságot tartja a falka többi tagjától.
Benji és Daeron a két opportunista. Ha valami izgalmas van azt nyilván meg kell nézni, akkor és azonnali jelleggel. De azért alapvetően ők ketten akiket koordinálni lehet.
pihenődapi.jpg
Na de nem mindig volt ez ám így. Volt, amikor már-már a kulturált kutyatartás partjait súroltuk.

Hányszor hallottuk már a következő mondatokat: "Kutya a városba nem való! Nem lakásban a helye az ebnek! Lenne kutyám, ha lenne kertem..."

Én számtalanszor! (Bár azt is, hogy hozzám képest az állatkert csak egy kis kalitka....Nem is értem az embereket :D )séta.jpg

A lényeg, hogy dolgozunk rajta. A szebb jövőn :D Mikor ismét kieshet a póráz a kezemből, amit nem mellesleg megjegyzem, 10 év alatt nem sikerült megtanulnom használni...
Szeretném ha újra békés kutyasétáltatás honolna a házunk táján.
Még ha egyenlőre távolinak is tűnik a dolog...

Viszont kicsit sem érzem azt, hogyha lenne kertem a kutyáimnak jobb lenne. 
Mármint nyilván friss levegő, egész napos rohangászás, ugatás a kert körül.... Ezek mind remek lehetőségek, amik nálunk nem jöhetnek szóba a szürke hétköznapokban.
A kapcsolatunkon viszont, nem hogy ront még javít is a városi légkör.A kutyáim minden rezdülését éreznem kell, minden reakciójukat ismernem ahhoz, hogy kimondhassam biztonságosan és nyugodtan viszem le őket nap, mint nap.

Arról nem is beszélve, hogy a "jó kutya" elengedhetetlen alapfelszerelése a jó szocializáció ( Legalábbis az én olvasatomban). 
Ehhez a város nem hogy jó, kiváló helyszínt nyújt nekünk. Ha belegondolunk, milyen reakciókat válthat ki egy vidéki, kerti ebben, egy busz, vagy villamos csörömpölés...a millió ember, szag, zaj, egyéb állat... Míg a városi kutyáknak mindez fel sem tűnik, csak teszik a dolgukat a napi protokoll szerint.

Így hát akinek nem tetszik, ne tartson kutyát lakásban, én azt hiszem már így maradok :))


         

komment

Neked ez a kutya nem való!!! - Miért is?

2014. július 09. 07:44 - Dalma91

Kicsit megint felhúztam magam. Egyszerűen nem értem az embereket!
Még szerencse, hogy mindenki szerint csak személyesen neki való az adott fajta. Mert ugye mali nem való mindenkinek, border collie se való mindenkinek. A személyes véleményem, hogy bichon SEM való mindnekinek!!!

Ha valaki szívét-lelkét beleteszi egy kutya nevelésébe, akkor édes mindegy, hogy keverék, vagy fajtatiszta pedigrés százezrekért vásárolt kutya-e a választott.
Aki meg egyszerűen alkalmatlan a kutyatartásra, az választhat még mindig a plüsskutya, és a poszteren futó dalmata között.


Hányszor megkaptam annó én is Daeronnál, hogy fel fogja falni a családot, és elve 16 évesen ne hozzon el senki malinoist, és pláne ne neveljen belőle cirkuszi kutyát.
Azóta már sokak bicskája beletört a fajtába, akik támadtak.
Nem mondom, néha belesuttogja Daeron a fülembe, hogy a fenébe hogy nem lehetek ringes kutya, de azért nem sírja tele a kispárnáját éjjelente. 

Szóval azt már tudjuk, hogy mali nem való nekem mert kemény kutya...Volt egy fellángolásom, hogy sheltie-t szeretnék. Meg tudtam, hogy nekem az túl lágy lenne, és csak elnyomnám!
Maradjak én is a plüsskutyánál ezentúl? Vagy most mi legyen?

Valamiért mi emberek ítélkezünk, bírálunk, mindegy hogy esetleg nem látjuk át az adott szituációt. (vagy csak egyszerűen féltékenyek vagyunk, egy jó vonalra....Ki tudja?)

Elég annyi, hogy mi a szívünk legmélyén érezzük, hogy az adott kiválasztott eb való hozzánk vagy sem. Ehhez persze önkritika szükséges.
Még nem láttam olyan kutyát, aki megfelelő nevelés mellett ne működött volna. 

A legviccesebb mégis... Ugyebár senkinek nem való "fajkutya", nem hogy egy átlag, szerető kutyatartónak,. Valamiért mégis bent állnak a kölyökkutyák a tenyésztőknél, természetesen utána meg a menhelyeken, mikor a tenyésztőn ragadt almot már fűnek-fának szórják el.
(Már meg se merem kérdezni, hogy megfelelő számú előjegyzés nélkül az ember mért vág bele a "tenyésztésbe")
De ha dolgozni akar az ember a kutyával, esetleg sportolni, akkor nagyon gondolja meg, hogy vesz-e a sportra alkalmas kutyát, mert ugye nem való neki....

Kérdem én, akkor milyen kutyával kéne sportolnunk? Vagy maradjunk a jó öreg focinál, Fifit pedig kössük ki a kertbe??


DSC_5048.JPG

komment

Jutalomfalat: megvesztegetés, vagy motiváció?

2014. március 28. 12:14 - Dalma91

Ma megakadt a szemem egy cikken. A magyarországi kiképzőkről, kutyaiskolákról volt szó benne. Érdekes dolgokat írtak le, hogy miket ajánlottak és nem ajánlottak a trénerek az újdonsült gazdinak.

Az egyik ilyen sarkalatos pont az volt, hogy a kutyának nem kell enni adni, akkor majd minden működik, és visszamegy ha hívják a jutalom reményében.

Kezdjük az elején, mit is jelent a kutyának, mint ragadozóállatnak az élelem.
A vadonban a falkába verődött farkasok rendszertelen, periodikus táplálkozásra voltak szorulva. Akkor ettek, mikor sikerült elejteniük zsákmányukat.
Ezzel magyarázható, hogy a kutyák egyszerre nagy mennyiségű táplálékot, habzsolva képesek felvenni. Mindezt sajnos felületes rágással kivitelezhetik. Úgynevezett "versengő evés"-t folytatnak.

Ezért is lehet a kiképzésben segítségül hívni az élelmet, mint pozitív megerősítést.
Ha ez a pozitív dolog állandóan fennáll a kutya életében, tegyük fel folyamatosan tele a tálja mindenféle földi jóval, máris elvesztjük ezt az "eszközt".
Mivel egész nap ehet akkor amikor jólesik, annyit amennyit jólesik, mért is érdekelné őt jobban a általunk csalogatásra használt falat, főleg ha még kérünk is érte valamit.


"Amelyik kutya nem éhes, az nem dolgozik" és ez az esetek többségében igaz. (Természetesen vannak kivételek, extra képességű munkakutyák, akik bármikor munkára foghatók.) De egy átlag lakáskutyára igaz lehet.
Levonhatjuk a konklúziót, teli hassal ne várjunk kiemelkedő teljesítményt a kutyától.
Életbe lépnek a paraszimpatikus beidegzések: "rest and digest". (Teli hassal az ember se szívesen dolgozik :))

A másik oldala az éremnek, ha a kutya tartósan koplaltatva van, a sétákat élelemkereséssel fogja tölteni. A gazdi meg pilloghat a távolba, hogy vajon melyik bokoralj csodáit fedezi fel épp a kiskedvence.

Ha kialakítunk megfelelő értéket az élelem számára, nagyszerűen tudjuk majd alkalmazni a kiképzés során.

Mindemellett nagyon fontos, hogy a kutya életébe megszeghetetlen szabályokat állítsunk fel. Ez háztartásonként változhat. Kinek mi a fontos.Sokaknál pl. a kutya nem mehet be a konyhába. Ha ez egy szabály akkor azt a kutya élete végéig be kell tartatni. Illetve a járdához szoktatás, mikor a kutya csak egy adott felengedő vezényszó után hagyhatja el a járdaszigetet.

A másik kulcskérdés, hogy a kutya ösztöneit "kielégítsük" más esetben pedig kontrolláljuk.
Alapvetően a ragadozás, hogy valamit kergethessenek a vérükben van. Ha ezt egy labdával, frisbeevel teszik az kielégítheti a mozgásigényüket.
Ha egy kocsit, macskát, kisgyereket kergetnek, az már nemkívánatos. Kontrollálnunk kell ezt a viselkedésformát gyakorlatokkal, és különböző szituációkban való gyakorlással.

A rendszer megfelelően kialakítása már adhat egy jó alapot a harmonikus együttéléshez!

Szabályok, és ösztönkontroll elmaradása mellett problémáink merülhetnek fel, hiszen a kutyánknak fogalma sem lesz róla, hogy mit lehet és mit nem. Amíg ezeket a határokat feszegeti, addig pedig hibázni fog.


 

Forrás: http://folio.net/portal.aspx/product/show/a6a6485f-1382-4335-9a22-495746b562e8

 

Kárpáti Dalma

komment

Motiváció

2012. február 21. 16:54 - Dalma91

Vajon tényleg van olyan, hogy egy eb motiválatlan?
Van olyan, hogy a világon semmi sem hajtja, semmi sem érdekli?

Vallom, hogy nincs :D Mindennek meg van a maga módja, maximum nem minden annyira magától értetődő :) Szerintem meg lehet találni az utat egy mopsz szívéhez ugyanúgy, mint egy agáréhoz, vagy munkakutyáéhoz!

Személy szerint szeretek ezzel foglalkozni :) Nagyon látványos tud lenni a változás! Hogy lesz egy kutyából, aki hozzá sem szagol a labdához, frisbee mán ebzet pár hónapon belül! Ettől szép a kutyakiképzés! Logika, türelem és kitartás kérdése minden! (Vagy legalábbis nem árt hozzá, szerintem!)

Ha kihasználjuk a kutya alapvető tulajdonságait, mint hogy ragadozó állat, és alapvető zsákmányösztönnel rendelkezik, hamar sikereket érhetünk el! ( Na persze ez nem megy úgy, ha a kutya egész nap csemegézhet, vagy napi 2 órát labdázunk vele anélkül, hogy a zsákmányt bármiféle cselekedethez ne kötnénk!)

Ha más nem, az biztosan nagy motiváció minden ebnek, ha a gazdája elrohan az ellenkező irányba tőle! Ha ez nem motiváció, ott komoly kapcsolatbeli problémái lehetnek a kutya-gazda párosnak!

A legnagyobb kihívás szerintem egy alul motivált kutyával megtalálni a szálat, amelyen elindulva, sikeres lehet a majdani közös munka.

Persze megint más visszafogni a jószágot, ha esetleg túl heves, vagy nagyon erősek az ösztönei!
Ösztönt kiírtani, teljes egészében elnyomni szerintem nem lehet! Maximum "faragni" a kutyából.
Most jön az örökös kérdés, hogy vajon melyik nehezebb? Lefaragni egy kutyából, vagy hozzátenni? Természetesen a motiválatlan ebek gazdájának a felpörgetés megy nehezebben, a túlfűtött ebek gazdájának a lenyugtatás!
Mindkettő nagyon nehéz :D Ennyi a válasz a kérdésre, amennyire én látom!
A lehetőség viszont minden esetben adott! A kontroll feladatok ráerősítésében látom a célt a túlfűtött ebeknél! A legjobb talán egy őrző-védő feladat, amikor nem az esztelen karráncigálás a cél, hanem hogy a segéd mellett is maximális legyen a kutya figyelme a gazda irányába!
Vagy akár a birkák mellett.A kutya bármilyen körülmények között maximális kontroll alatt kell, hogy legyen. Milyen lenne már, ha kedvére terelgetné a nyájat! Nem hiszem, hogy a Skót felföldeken értékelték volna ezt a "viselkedést"
Illetve a városi együttéléshez is elengedhetetlen! Ha valaki nem akar Károly bácsisan lobogni a póráz után, akkor muszáj a kutyát kondicionálni, és kontrollálni. Mégis csak elég kellemetlen , ha a kutya fel-le rohangál a járdáról az úttestre. 
Ebben az esetben is lehet a motivációja a kutyának egy macska, vagy másik eb a járda túloldalán. Ehhez aztán tényleg extra kontrollt kell felépíteni a kutyában, hogy ne legyen a vasárnap délutáni séta végzetes!

komment

Sztereotípiák és tévhitek a kutyás világban

2012. január 28. 14:17 - Dalma91

Előre hangsúlyozom, hogy saját vélemény! Nem kőbevésett biblia! Egyszerűen csak a saját meglátásom a mai helyzetekről :)) Szóval, minden amit írtam csak SZERINTEM van valahogy így :))

Hányszor hallhattunk már badarságokat egy-egy gazdi szájából, mint „nem nedves az orra, biztos beteg az állat„ vagy „nem veszek kan kutyát , mert nem olyan ragaszkodóak!”
Szerintem ezek a tipikus legendák nagyon könnyen cáfolhatóak az életből vett példákkal!

A legfontosabb, amit sokan, még a régi kutyatartók közül is elfelejtenek!
A kutya elsősorban kutya, egy szelídített vadállat, nem border collie, nem terrier, nem keverék… Hanem KUTYA!
Ugyanazokat a viselkedési jegyeket hordozza magával egy csivava, mint egy ír farkas. Ennek egy feltétele, hogy kutyaként kezeljük!
Nagy hiba, ha valaki azt mondja, „sajnos az én kutyámat nem tudom elengedni pórázról, hisz csak egy társasági kutya!” Illetve a másik véglet, „még szép hogy mindent tud, hiszen a kutyák legintelligensebb fajtacsoportjáról, a juhászkutyákról beszélgetünk!”
Ha a kutyák nem felelnek meg a tipikus beskatulyázásoknak könnyen csalódhat a gazdi, és könnyen találhatja magát az állat egy menhelyen!
Talán a legfontosabb, sose beszélhetünk arról, hogy Fifike, Alex, vagy Buksi…  Hiszen az egyed viselkedését a környezete, a gazda, és a szocializáció mértéke befolyásolja! Az emberek ezt gyakran elfelejtik.

Gyakori a fent említett fajták iránti sztereotípia. Vajon minden beagle csak úgy tud közlekedni, hogy az orra a földön van? Minden malinois emberevő, és minden border collie a világ legokosabb kutyája? Vajon az agarak tényleg buták, vagy egyszerűbb ennyivel elintézni, ha kutyánk értelmi képességei nem haladják meg az átlagot?
 Könnyen beleesünk ebbe a hibába. Hisz a boltban kapható „szakkönyvek” is ezt sugallják nekünk!
Vajon szó esik-e arról, hogy megfelelő képzéssel a beagle és tökéletes családi kutyává válhat? Illetve, hogy megfelelő szocializációval emberek, sőt kisgyereke közé engedhető egy vérmes pitbull?
Arról szó esik-e vajon, hogy intelligens kutya ide vagy oda, foglalkozás nélkül, rombolni fog, hiperaktívan rohangál körbe-körbe, vagy akár az öncsonkításhoz folyamodik? Hiába border collie.
A kutyák testi és szellemi igényeiket is egyaránt ki kell elégíteni! Akkor talán majd félretehetjük a sztereotípiákat, és kaphatunk egy számunkra tökéletes partnert!

Gyakoriak a tévhitek kutyavásárlás esetén!
Elsősorban a milyen nemű kutyát szeretnénk kérdés merül fel. A szuka kezesebb, a kan szökős, de nem ivarzik .
Ezek az első számú szempontok! Erre is rácáfol az élet! Sajnos az emberi elme bekorlátoz mindent, amiről kicsit is azt hiszi, fogalma van.
A fő szempont, ha a kutya nemét szeretnénk eldönteni, hogy az adott személyhez milyen kutya illik!
Egy erős, határozott, magabiztos ember lehet összetörné egy érzékeny kiskutya lelkivilágát. Míg a lágyszívű, megengedő, ember kezébe nem szabad egy erős akaratú, „kemény”, domináns kutyát adni! A legjobb, ha ezt a tenyésztő, vagy menhelyek esetében kutyagondozó, fel tudja mérni a találkozások alkalmával! Sokszor, erre nem figyelve a kutya tíz éven keresztül nem társ, hanem nyűg lehet a gazdája, családja számára! Úgy vélem ez elsősorban a tenyésztő felelőssége! Ahogy az is, ha láthatóan a gazda életvitelébe nem illik bele az adott kutya, akkor mást ajánl neki!


Másik fontos kérdés, a kölyökkutya, felnőtt kutya választása!
Nem hiszem, hogy csak a kölyökkutyával lehet megteremteni a tökéletes kapcsolatot! Sokan gondolják, hogy egy nagy kutyának már berögződött tulajdonságai vannak, amit már sose lehet belőle kinevelni!
Gondoljunk bele, ha egy idős néni hazavisz egy kis kölyökkutyát. Az a kölyök, neveletlen lesz, bepiszkít, mindent megrág, és szófogadatlan lesz. Más szóval kölyökkutya lesz!
Ellentétben, ha a néni egy kiegyensúlyozott felnőttkutyát választ, akivel ezeket a kölyökkori problémákat nem kell majd átvészelni! Talán ebben az esetben, nem kerülnek majd utcára a fél éves kölyökkutyák! Persze kivétel, mint mindig itt is van!
A lényeg, hogy felmérjék az emberek a lehetőségeiket, képességeiket, igényeiket, amit oly gyakran elfelejtenek!

Manapság a legnagyobb ellentmondások a kutyanevelésben vannak!
A régi típusú „szöges nyakörves” kiképzés mellett, megjelent az újonnan használt, pozitív megerősítés, kilkker és társai!
Rengeteg módszert olvashatunk a neten, felkapott Tv sztárok műsoraiból okosodhatunk napról napra…
Vajon van tökéletes módszer?
Szeretnek a kiképzők olyan szavakkal dobálózni, amit az átlagember nem, vagy csak részben ért meg! Ettől válik „eladhatóvá” a tevékenysége.
Aki mostanában kutyás foglalkozásokon vesz részt,  szinte kivétel nélkül hallhatja  a dominancia, falka sorrend, pozitív megerősítés, és hasonló „nagy” szavakat!
Személy szerint én nem hiszek a tökéletes módszerben, csupán azért mert nem létezik!
Ami működik, az egyik kutyánál, az nagy valószínűséggel, nem fog működni a másik tizenötnél!
A tv-ben sokan megcsodálhatjuk a gyönyörű és elegáns kiképzőnőt, vagy a mexikói Doktor urat!
Saját módszerekkel dolgoznak, melyekben hasznos tanácsokat nyújtanak.
Hiszen a kutya tényleg falka állat, akinek ősei vándorlásra voltak kényszerítve a vadonban. Örökös mozgás volt a túlélésük kulcsa! Az alap ösztön minden kutyában él, szóval szükséges a kutyák alapos lemozgatása. Egy példával élve: a hajléktalan kutyája általában sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb, hiszen egész nap gazdája mellett rója az utakat. Nem úgy, mint a panelban tartott pedigrés kutyák, aki naponta háromszor tíz percet kapnak a szabadságból!( Itt is találunk kivételt.)
A másik fantasztikus elv, mikor a kutyatáljából reggelizünk, nem engedjük őket ki az ajtón, illetve ha húz, megállunk és várunk, vagy ha ez sem használ, hát a másik irányba indulunk!
A lényeg, amit sokan nem szűrnek le a sorokból, hogy a kutyát le kell mozgatni, a tökéletes együttéléshez, mind fizikailag, mind mentálisan. Illetve szabályokat kell bevezetni az eb életébe!
Nem feltétlen a tálból reggelizés a legfontosabb, amit a „falkasorrend” kialakításához alkalmazhatunk!
Egyszerű apró szabályok, melyek fel sem tűnnek a hétköznapokban!
Például a konyha a kutya számára tabu, ha felszólítom rá, a helyére megy, nem ugrálja össze a vendéget!
Sokan úgy gondolják csak a „látványos” kutyakiképzés a kutyakiképzés! Mennyivel hatásosabbnak látszunk, ha felemeljük a hangunkat, csapkodunk, kannákat hajigálunk, és a hajunkat tépjük mérgünkben! Valószínűleg ezzel a kutyát még jobban felingereljük, és nem a várt viselkedési formát fogja mutatni a jószág!
Ellenben, ha nyugodtak maradunk, határozottan lépünk fel. Ez esetben a kutya azonnal megszeppen, vajon mit akaraunk tőle! Mások ezt pozitív energiának hívják, én józanésznek!
A sztereotípia nem más csupán, mint agyunk elsődleges védekezési vonala, a megismerés első fázisához. Ha ezen túl tudunk tekinteni rendkívül nagy sikereket érhetünk el kutyanevelés, és kutyatartás és az élet tekintetében egyaránt! Út a tökéletes együttéléshez!

 20140712_Kárpáti_Dalma_15_1000px.jpg

komment

Dog dancing

2010. június 08. 22:17 - Dalma91

 

 Ismét Lily!

Úgy gondoltam erre muszáj egy külön bejegyzésben rögzítenem!

Hisz mégis csak Lilyről van szó! :)

Májusban múlt ugye 7 éves! Belépett a legszebb korba. Egszerűen könyörgő tekintettel vágyakozott arra, hogy egy Dog-dancing versenyen vehessen részt....

És hát aki ismer az tudja, hogy nem tudtam ellenállni Lily akaratának :P

Szerintem rendkívül ügyes, lelkes kutya volt! Eltekintve, hogy a kűrt aznap reggel a villamoson találtam ki (ergó, a ringben el is felejtettem :D), meg hogy talált vmi izgiset a pályán , ami miatt kiesett pár másodperc a kűrünkből.

De megcsinált minden lényegeset! Mind a 4 trükköt amit tud :) <3

Sajnos el kellett jönnünk még az 1. osztály végénél, mivel délutánra családi program volt betervezve...
Így Lily sajnos nem tudott ihletet meríteni a 2-3. osztályban induló profi kutyáktól!

Sebaj, majd legközelebb :D

komment

Kezdeném… :)

2009. november 27. 23:13 - Dalma91

Üdv Mindenki!

Szóval…. az úgy kezdődött….. szóval mindenkinek van már blogja, ezért úgy gondoltam nekem is lesz egy , mert hogy mért is ne :)?

Végül is weblapom már van… de azt állandóan szerkeszteni kell…rosszak a html kódok… kicsi a tárhely, szóval tele tele van olyan tényezőkkel, ami miatt egy blog sokkal egyszerűbb lenne XD

Akkor asszem most jön az a rész, amikor bemutatkozom (a jó így láttam a “nagyoktól”) :)

Kárpáti Dalma: Padavan, főtesztelő, vagy éppen kinnek  mi :)

Van 3 gyönyörűséges kiskutyám!
Általában agility pályán, frisbee versenyeken, vagy egyéb olyan helyeken vagyok fellelhető, ahol ugatás, sár és sok sok kutya van :)

én

Szóval akkor érkezési sorrendben:

Benjike (L)

Ő a csapat vezére!Az igazi maci, aki a család szeme fénye! Ő senki szerint se hibás, hisz ő Benji, ő nem lehet rossz…. Na ezt rendesen ki is használja….

Flydogs qualifier

Lily:

A Kisasszony a falkában! Meggondolt, kiegyensúlyozott, és gyönyörű :) Nem rég derült ki róla, hogy egy igazi “secret weapon” :)

20090822_sky_ec_dist_190

És végül Daeron:

Ő számomra “A” kutya, de aki ismer szerintem ezt úgyis tudja :) (csak pssszt, többiek meg ne hallják!!)
Kisebb korában voltak nézeteltéréseink… Neki nem tetszettek az antik bútorok, és könyvek, de mára megbeszélük a dolgot :)

Daeron

komment