Eddig még sosem írtam Yelleről.
Másfél éve él velem, kitölti a mindennapjaimat és mégsem esett még soha szó róla.

Ennek az oka, hogy annó akkora lelkesedésem, és hitem volt Dapiban, hogy a vele való kudarcot nehéz volt feldolgozni.

Sokan azóta is ráncolják  szemöldöküket ha meglátnak, de hát had ráncolják, ha már nem szedették ki a kozmetikussal, meg amúgy is ennyi a feles idejük.

Elképzelhetetlen volt számomra, hogy van olyan, hogy "megoldhatatlan " kutya, vagy csak egyszerűen, hogy kutya-gazda páros nem stimmel együtt.
Olyannak éreztem, mint a középkorban a házasság előtti szexet....Elítélendő, eretnek dolog. Aztán látjuk, hova tart a világ :D

Szóval egy-két dolog biztos volt... Malit többet nem, vagy legalábbis egyenlőre tuti nem.

Elfogadtam, hogy Daeron egy és megismételhetetlen, nem fogom többé egy kutyában sem őt keresni.

Szóval border collie...
Még ki sem pattant a gondolatbuborék a fejemből, mikor már kaptam a megrovó megjegyzéseket...
" De hát te malis vagy!!!"
Itt szeretném leszögezni, nem malis, nem skótjuhászos, és nem border collies vagyok..... Kutyás vagyok! :)

Nagyon féltem, hogy senki nem akar majd kölyköt adni nekem, a történtek után. 
Szóval köszönöm a belém fektetett bizalmat Ági :))

És akkor jött Yelle, aki az intés ellenére, hogy az majd nem lesz jó nekem, meg puha kutya, meg hasonlók, mégis csak tökéletes lett.

Nem azért mert az, hanem mert számomra az.
Ezt eddig nem mertem leírni, hisz az emberek egy bukás után, csak a következő bukást keresik.
Mindenkit el kell szomorítsak, nincs bukás :)

Mindenben azt hozza ez a kicsi lény, ami számomra fontos egy kutyában.
Csodálatosan lehet vele együtt élni.
Ha kell kirándul órákat, vagy tanul bonyolult dolgokat, de ha nincs más, akkor elfekszik mellettem egy kávézóban, vagy vár velem türelmesen, amíg véget ér a sok órás műszak.

Minden mentett kutyával, cicával türelmes és kedves, így nagyon sokat segít félős kutyák rehabilitálásában.

A közhiedelemmel ellentétben pedig nem gép, nem robot, hanem kifejezetten mókás tulajdonságokkal felruházott jószág.
Néha ugyan felveszi az elvetemült sasfióka ábrázatát ha nagyon belelkesül, ilyenkor kicsit a gondolathullámok messze járnak (de ezt is viccesen csinálja :D)

Nem számít mit fog elérni ez a kiskutya, az se ha nem lesz sportcsillag, én már nyertem :)