Daeron ma lett 9 éves, így elgondolkoztam, mit is jelent ő nekem valójában!
Sokan csépelik a szót, hogy "A kutya" az ember életében, az egy és megismételhetetlen! Ez már-már közhelyes, és unalmas, de mit tegyek, ha tényleg így van!

Senki nem hitt bennünk az elején. Ha valaki 16 évesen társnak egy kan malinois-t választ, ott sok ember összeráncolja a szemöldökét.
Én is összeráncoltam! Nem értettem, hogy mi ezzel a baj :D

Sokat küzdöttünk egymással, egymásért. Voltak gondjaik,amíg meg nem találtuk a számunkra megfelelő közös utat.

És nem! Nem a sportbeli teljesítményéért "A kutya" számomra! Hanem ő olyan, mint a másik felem!
Minden lényeges lépésnél ott volt az életemben!
Amikor elkezdtem a középiskolát, velem volt amikor éjszakákig tanulnom kellett, mellette jártam ki az egyetemet, velem volt előadásokon, egyetemi napokon! Volt hogy még a híres Equus-klub előtt is megvárt engem!
Együtt voltunk fesztiválokon, kiállításokon, karácsonyi vásárokon!
Ott volt mikor boldog voltam és amikor is, amikor nem!
Ott volt amikor először voltam szerelmes, amikor először szakítottam.
Ott volt mikor hatalmas meglepetések értek, és amikor a legnagyobb veszteségek! És nem...nem csak úgy lelkileg ott! Fizikai valójában mindig velem volt és velem lesz!
A ballagásomon,az első állásinterjúmon még életem legelső merészebb buliján is ott volt!
Ha ő mesélhetne, sok titkomat elmondhatná :)

És ezalatt a sok élmény alatt olyan kutyám lett, akire mindig számíthatok, aki maradéktalanul meg szeretne nekem felelni. Néha erején felül teljesítve ezzel!
Sok helyszínre és eseményre sem juthattam volna el nélküle!
Bejártuk együtt fél Európát, és remélem még sokáig elkísér utamon!

Nem tudok elég hálás lenni annak, hogy ez a kutya velem élhet a mindennapokban :)