Írjunk TDK-t!! Vagy inkább ne...! Vagy mégis?

Összeszedtem pár gondolatban, hogy éltem meg ezt a feledhetetlen, rabláncokkal teli időszakot! Íme:

Elsőként is, érdemes időben hozzá kezdeni. Nagyjából 1-2 évvel az előadás előtt.
Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint nagy nehezen találni egy témavezetőt, aki ellát instrukciókkal!

Ezt követően jöjjön az érdemi munka, az adatgyűjtés. Gyűjtsük ki manuálisan 5 évnyi beteganyagból, a használható, vagy lehetséges hogy használható adatokat.
Közvetlen miután kész van, tudjuk meg, hogy mindez elérhető lett volna egy statisztikai adatbázisban is.
A gyűjtést kezdjük előröl, ne törődjünk azzal, hogy esetleg kint süt a nap, és nyár van.
Mindent gyűjtsünk ki precízen, évekre bontva, ahogy azt a feladat megkívánja.

Ha ezzel megvagyunk,akkor jöhet a majd egy évnyi, tétlen "megrekedés" időszaka.
Ugyan néha olvasgatunk a témában, de semmi relevánsat nem teszünk a feladat előrehaladásának érdekében.

Eljön a szeptember, már csak 2 hónap áll rendelkezésünkre, hogy befejezzük a munkát, irodalmat gyűjtögessünk, és rendszerezzük az adatokat.

Első számú problémát az okozhatja,ha az ember szerény angoltudással van megáldva. Ekkor körülbelül 3x annyi időt kell belefektetnie a munkába, mint  normális társainak.

Majd, mikor a konzulens megnézve az addig írottakat, vadul elkezdi használni a "Delete" feliratú billentyűt, akkor közel vagy már a sírás határához. 3 másodperc / 5 sor törléssel haladunk a teljes elkeseredettséghez.Több órányi iromány törlése után ér a megbizonyosodás csodás élménye, hogy ebből ugyan sosem lesz 40 oldalnyi tudomány.

Naivan gondolod, hogy jöhet az eredmények értékelése. Majd a maradék életerő is elhagy, amint meghallod, hogy aktualizálni kéne az eredményeket. (Tessék??:D) Illetve az évenkénti szétbontást, jó lenne összesíteni. Dupla munka most is, akkor is. 
A következő heteidet táblázatok kitöltésével, számolásával, szépítgetésével töltöd. Azonban csak félinformációid vannak a dolgokról, így közlik, hogy új aspektusból kéne értékelni az adatokat... Mindegy, elengeded. Van az a szemcsepp, és kávémennyiség, hogy ilyeneken már ne akadj fenn!

Közeleg a határidő, írjunk absztraktot. Hiába jó, úgyis át lesz fogalmazva. Majd, a nap momentumaként lehet értékelni, mikor a két témavezető, egymás munkáját pocskondiázza le, gondolván hogy úgyis te írtad.
Ezután éjfeles határidővel töltsd fel a kivonatot az adott honlapra 23 40-kor.

Majd nem marad más, mint a végleges mű leadása. Mivel hétfőn 16.00 a határidő, így teljesen érthető, és logikus, ha vasárnap 9.00-18.00-ig kézhez kap az ember 2 új szakirodalmat, hogy építse bele a dolgozatába.

Az már-már teljesen helyén való, és természetes, hogy az előző két napi éjszakázás után, jön  még egy utolsó. Hajnali kettes fekvés, hajnali hatos kelés, hogy még az utolsó simításokat el lehessen végezni. Majd megkapod a témavezetőd által kijavított munkát, amiben a tartalomjegyzék darabjaira hullott. Végül is még csak 14.00 óra, még mindenre van idő, így kijavítod.

Ok, végül is ez meg van, vigyük le nyomtatásra. Kétszer 40 oldalból csinálj 200-at, mert ilyenekkel, hogy a margó beállításai, illetve szétfolyó táblázatok, első körben nem foglalkoztál. Elengeded a plusz költség gondolatát, és valahogy időben odateleportálod a dolgozatod, elbírálásra.

Amire nyilván vársz... Mondhatnám, hogy pár napot...de sajnos nem tehetem.
Az előadás előtt 2 nappal, spamben ugyan, de megkapod az értesítő emailt, hogy előadhatod a dolgozatod. Ez egy rövid örömteljes pillanatként fogható fel :)

Már csak a előadás diáit kell összeállítani. Az már tényleg semmi. Még akkor is, ha kb. háromszor kell módosítani, mert 8 percbe beleférni, nem is hinné az ember milyen nehéz. 
Természetesen már azon se húzod fel magadat, ha a ppt kompatibilitási problémák miatt szétesik, majd nem nyílik meg...Megszerkeszted újra. 

Majd jön az ismét felbecsülhetetlen érzés, mikor kiderül, hogy nem tudsz fogalmazni, gondolkodni, de még csak értelmes magyar mondatokat formálni sem, az előadás elgyakorlása közben. Mindegy, hisz van még egy áldott éjszaka, mikor lehetőségünk van megváltásért könyörögni.
Egy enyhe "mindenből elegem van" roham is simán belefér az estébe.

Végül az előadás. Érdemes úgy kezdeni, hogy miközben egy kedves, segítőkész úriember elmagyarázza a menetrendet,hogy amint elkezdődik az előadás, lekapcsolódnak a lámpák, közben nem rácsodálkozni, és megjegyezni a mikrofonba, hogy: komolyan?

Majd ne kezeljük úgy a lézerpointert, hogy amikor mutogatni akarunk, akkor diát lapozunk, és mikor lapoznánk elkezdünk vadul mutogatni. Nehéz megjegyezni két különálló gomb használatát, de tényleg! :D

Az előadás után már csak a kínos, és kevésbé kínos bizottsági kérdések maradnak.
Ezt követően kipipálhatunk egy részt az életünkből.


Hogy abba akartam-e hagyni? Minden alkalommal, amikor eszembe jutott!

Mégis,  mint egy Stockholm-szindrómás elkezdtem ragaszkodni a témámhoz, és megszeretni. Nem is tudom mivel fogom kitölteni, az immár felszabadult szabadidőmet. Bár vannak félelmeim, hogy nem fogok unatkozni!

Ezzel a videóval búcsúzom, ami segít betekintést nyerni az előadás előtti estébe!